Láttál- e már fordított világot Ahol égnek meredő gyökérrel ültetik el a virágot? Ahol földbe rejtik a szépséget És dicsőítik a rémséget?
Láttad- e már a fény végén az alagutat, Ahol a sötétség mutatja meg a helyes utat? Láttál- e már fekete hóban játszó szomorú gyermeket, Aki lapátjával emel a hóból negatív vermeket?
Ettél már almát, amely kívül rothad, de belül ép És melyre mindenki azt mondja milyen szép? Hallod a csendet, amely ordítva terül szét Elnyomva ezzel minden zajt, zörejt és zenét?
Láttál-e már világtalant a nagyvilágban járva Aki a millió csillag közt a sajátját megtalálja? Érezted azt, hogy aki téged bánt Mézédes szavakkal teszi, amit nem neked szánt?
Láttál-e már varjút mely csodásan énekel És sajt alakú holdat melyet a róka sosem érhet el? Én látom, hallom, érzem a groteszk furcsaságot Mellyel az ember megalkotta ezt a fordított világot.
Ez a vers a kedvencem. Rövid, de velős…benne van a szomorú valóság…Fodított világ! 🙃
Gratulálok! 🙂