Furcsa álom

Tegnap furcsa álmot láttam,
Felperzselt földek felett szálltam.
Rakétaként zuhantam egy kiégett házra,
S könnycseppet ejtettem a kietlen tájra.
Tegnap furcsa álmot láttam,
Egy óriás szarkofágnál álltam.
Belül csak őrtüzek lángoltak,
Amíg kívül démonok tomboltak.

Tegnap furcsa álmot láttam,
Kihalt tenger partján álltam.
Körülöttem elpusztult már minden,
Semmi sem volt a hullámzó vízben.

Tegnap furcsa álmot láttam,
Fáradtan, betegen az utcákat jártam.
Szembe jött valaki, Ő is csak köhögött,
Nem ölt meg, csak megvert, aztán felröhögött.

Tegnap furcsa álmot láttam,
A kettévált ország határán sétáltam.
Míg egyik félen a szegények gyűjtik a követ,
Addig a gazdag a túloldalról lövet.

Tegnap furcsa álmot láttam,
Káosszá vált minden a világban.
Nem volt senki, aki átlátja a haszontalan rendszert
És talán még időben felrázza a milliárdnyi embert.

Amikor a rémálomból felébredtem
És a valóságban körültekintettem,
Amit az álomban láttam, ha félig is igaz,
Akkor nem marad senkinek sem sokáig vigasz.

Percekkel később, lassan megnyugszom.
Becsukom a szemem, újra elalszom.
Álmomban már új dolgokat látok,
Egy csodaszép és élhetőbb világot!

2021-05