🎬🔉Üzenet
Â
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában.
Ăśzenet
Azon a napon
Mikor megvakultam,
Ültem az ágyon
Lábamat lógattam.
Semmit sem Ă©rtettem
Semmiről sem tudtam,
Arcom előtt kezem
Ăšgy ahogyan szoktam.
Becsuktam a szemem
Majd Ăşjra kinyitottam
És elvettem a kezem
De semmit sem láttam.
A rideg valóságtól
Enyhe sokkot kaptam
S önző sajnálatból
Sokáig sĂrtam.
TĂz perc kellett ahhoz,
Hogy magamhoz térjek
És újabb húsz ahhoz,
Hogy kevésbé féljek.
Lassan, Ăłvatosan
Próbáltam felállni,
Az ágy széle mellett
A helységet bejárni.
Kapaszkodva szépen
Az ágy mellett álltam,
Még kettőt léptem
De máris megbántam.
Az asztalhoz Ă©rtem
És pont eltaláltam,
Üvöltöttem egyet
A sĂpcsontom bánta.
Gyorsan megfordultam
A lábam kék lett
S rögtön borĂtottam
Egy otthagyott széket.
KinyĂşjtott karral
Mentem előre
S vakon tapogattam
Az üres levegőbe.
Két kézzel csapkodva
A falhoz Ă©rtem,
Az ajtĂłt kinyitva
A szekrénybe léptem.
Kiutat nem láttam
S talán eltévedtem,
Bátran bevallom:
Zsákutcába értem.
A szekrényből kijutva
Balra fordultam,
Zsibbadó lábamat
Alig-alig hĂşztam.
Remegő kézzel
Az ajtĂłt kerestem,
Közben a…mindegy
JĂłl odacsĂptem.
Ultra magas hangon
Kezdtem Ă©nekelni,
A fájdalomtól próbáltam
Nem bepisilni.
Ahogy a kilincset
Ăšjra lenyomtam,
Teljesen véletlen
A konnektorba nyĂşltam.
Remegtem kicsit
Pedig nem fáztam,
Tehetetlen dühömben
Magamat átkoztam.
A szerencse velem volt
Az ajtót kitártam
S végül a polcot
Még magamra rántottam.
FĂ©lig rokkantan
A géphez érkeztem
S ezt a kis verset
Rögtön legépeltem.
Legyen az az ĂĽzenet,
Hogy nem kell mindig sĂrni,
A vakságról is lehet
Humorosan Ărni.
2021-07
Megnézheted videón is.