Nincsenek szavak és nincsenek mondatok Egy maréknyi por mit magamból itt hagyok. Nincsenek évek és nincsenek évszakok; Télből az őszbe rohanó hónapok. Nincsenek órák és lassuló percek; Egymást kergető fáradt másodpercek. Nincsen már idő és nincsen már tér; Mostantól nem fontos mi meddig ér! Nincsenek fények és nincsenek árnyak, Sohasem teljesült aprócska vágyak. Nincsenek többé búskomor nappalok, Felhőtlen éjszakák, ragyogó csillagok. Nincsenek többé unalmas dallamok; Hamisan szóló, recsegő futamok. Nincsenek többé harsogó színek; Bonyolult mintákat formázó ívek. Nincsenek rajzolt, elnagyolt vázlatok; Melyeket ezután valóra válthatok. Nincsenek versek és szerelmes rímek Újból és újból összetört szívek. Nincsen már sírás és vidám nevetés Sem hamis mosoly, sem igaz megvetés. Nincsenek félelmek, nincsenek érzések; Válaszok nélküli fel sem tett kérdések. Nincsen gyötrődés, nincs több fájdalom Dühös kitörés vagy lenéző szánalom. Nincsen már semmi. Nincstelen vagyok, De lelketek mélyén veletek maradok.