Mámor

Magamhoz térek és azt veszem észre,
Hogy hiányzik az énem legnagyobb része.
Tegnap még megvolt a józan tudatom,
De nyomát az agyamban hiába kutatom.

Még kótyagos vagyok az este után,
Csak ülök az ágyamon és nézek bután.
Nyomozni kezdek. Hová tűnhetett?
A tegnapi nap után végleg elveszett?

Emlékszem rá, hogy boldogok voltunk.
Csendesen vihogva trombitát toltunk.
Míg papírba tekerve égettük a kendert,
A sűrűsödő füstben szidtuk a rendszert.

Üvegszám fogyott a jéghideg vodka
S végül eljött az est tetőpontja.
Még együtt piáltunk egy marék gyógyszerre,
Aztán sötét lett. És eltűnt reggelre.

Még kábult vagyok. A fülem is cseng.
Körbe vesz mindent a nyomasztó csend.
A lámpafény most is túlzottan ragyog,
Gondolkodom? Tehát vagyok!

Hova tűnt el a valódi önmagam?
Lehet, hogy beteg! Vagy talán baja van!
Szorongva nézek a szobában szét.
Meg kell találnom! A létem a tét!

Érzem, hogy itt van velem valahol.
Már tudom is hol. A szívem zakatol.
Szerintem ott van a vakolat alatt
S máris a körmömmel vésem a falat!

Vérző ujjakkal a téglákhoz érek,
Lyukakat fúrok, mint egy átkozott féreg.
Lassan feladom. Már fáj a kezem!
Mit művelek itt? Elment az eszem?

A sarokba hajítom a kopott szőnyeget,
Rágja a lelkemet egy rémes szörnyeteg.
Valami mozog a parketta alatt,
Lehet, hogy Ő az, csak alatta maradt?

A korhadó deszkákon mezítláb dobolok,
Szilánkokra tépem, miközben tombolok.
Semmit sem törődve a tűhegyes szálkákkal,
Feltépem a padlót egyetlen rántással.

Megrázom a fejem. Ez valami átok?
Alatta hatalmas gödröt találok!
A verem mélyén látok egy hangyát,
Nem vagyok őrült! De hallom a hangját!

Sikítva közli: Tűnj el te szemét!
Biztosan bántja a fény a kis szemét.
Tenyeremmel gyorsan leárnyékolom
S az ujjaim között halkan suttogom:

Elhagytam valami nagyon fontosat!
A józan eszemet, az öntudatomat.
Nem látta kérem? Itt van valahol!
Elhagyott engem, de nem lelem sehol!

Röhög a hangya: Térjél már észre!
Hagyd már a mámort és menj a fenébe!
Keresed mindenhol? A falban? A résekben?
Csak egy helyen nem: A saját elmédben!

Hallgass rám haver adok egy tippet!
Csukd be a szemed és felejts el mindent!
Megleled majd magad, ha józan leszel
S a saját fejedben rendet teszel!

Visszatettem fölé a deszka darabot,
Amely a hangyának árnyékot adott.
A romokon taposva az ágyamig jutottam,
Becsuktam a szemem és gyorsan elaludtam.

Az álmomban megjött a józan tudatom,
Hogy merre kóricált? Azt nem tudhatom!
Eldöntöttem tehát, ha felébredek,
Ezután biztos, hogy józan leszek!

2023-06