Akrosztichon

Halovány reggelen írtam ezt a verset,
Amelyet ezúton teszek közzé nektek.
Nevezzük akár gyenge próbálkozásnak,
Egy igazi költő lemásolásának,
Melynek célja a szavakkal végzett játék,
Torna az agynak, és ennyi csak a szándék.
Egyetlen versszakba sűrített gondolat,
Tucatnyi szótagból legyártott fondorlat.
Soronként olvasva győződhetsz meg róla,
Zökkenés mentesen haladhat a strófa.
Ismerős a stílus? Csak úgy halkan kérdem.
Kosztolányi Dezsőnek jár érte érdem.
Versét ugyan Karinthynak címezte Ő;
A tartalma pedig felettébb meglepő.
Lehet, hogy a szövegét még nem ismered,
Azért csak figyelj, hiszen nincs mit vesztened.
Maximum annyi, ha harmadszor olvasod,
Ingerülten végül a sarokba csapod.
Cifrákat káromkodsz, de mégsem adod fel.
S újra felveszed. Ezúttal negyedszer.
Óvatosan nézed betűről betűre,
Közben rátalálsz egy kóborló vesszőre.
Ostobán küzdesz a kalligráfiával,
Leszámolhatsz végleg a szemantikával.
Dühösen lapozod a kéziszótárad,
Már nem érdekel, ha az agyad elfárad.
Eszedet vesztve a szöveget bámulod,
Gyanús lesz valami, ahogyan átfutod.
A sorokat mindig nagybetűvel kezdjük.
Szigorú a szabály. Soha ne feledjük!
Ez a vers talán épp ezért különleges;
Gondolkodj el rajta, szerintem érdemes!
Gátlástalan vagyok, és nem is tagadom,
Egy mondattal azonban mégis tartozom:
Most már végre befejezem ezt a versem…

2026-08