Április 4

Járom az utam. A kopott flaszteren.
Ma reggelre megszűnt minden értelem.
Korán van még, béke és nyugalom,
Feszülten figyelnek a ’rothadó’ nyugaton.
Örüljünk annak, hogy az egésznek vége?
Joggal küldhetnek eztán a fenébe!
Dermedt csend borul a fáradt országra,
Senki sem számított erre az arányra.
A kisebbség nyert? Még nincs eredmény!
A többség sóhajt, nem maradt remény.
Éjfélre meglett a bizarr egyesség,
Köztünk van mégis a legfőbb ellenség.
A tegnap már a múlt és arra szavaztunk,
Hogy teljes sebességgel a falnak szaladjunk!
Az aszfalt résében fakó fűszál nő,
Ezúttal megpihen minden macskakő.
Oszlopokról lógó kikopott arcok,
Négy évre maradó egyre nagyobb sarcok.
Keletről érkezik a gratuláció,
De nem kíséri mégsem nagy ováció.
Kis idő kell még és rájönnek majd arra,
Nem a vesztesek, hanem ők maradtak szarban!

2022-04