Az utolsó vacsora

Azon az estén az utcára mentek.
Békések voltak, de dühösnek tűntek.
A tér közepén álltak, csendben gyülekeztek,
A nép fiai voltak és most egyesültek.

A tér egyik házában, a negyedik szinten,
Egy polgári lakásban, a ’négypertizennégyben’,
Terített asztalnál a Vezér inget húzott,
Vacsorához készült és gyertyákat gyújtott.

Lent állt a tömeg, nem hallatszott szavuk.
Nem akartak rosszat, a rendszerrel volt bajuk.
Azt hiszem, sose volt ilyen forró a nyár!
Suttogta Géza, a nyugdíjas tanár.

Berakta a combokat a begyújtott sütőbe
És belekortyolt közben a behűtött pezsgőbe.
Két ujjra fogta talpas poharát.
Nem hallotta meg az emberek panaszát.

Az eső szemerkélt, de némán álltak.
Talán csak tapsra vagy egymásra vártak.
Az erkélyt nézték, ahol táncolt a fény,
Hitük már elveszett. Nem volt több remény.

Feltűrte ingujját, zongorához ült,
Játszott egy dallamot, míg a vacsora sült.
Fennhangon dúdolta a könnyű kis dalt,
Elnyomva dalával a forradalmi zajt.

Egy hang kiáltott: Űzzük el a vezért!
Miért vagyunk együtt, hogyha nem ezért!
Az egyszerű mondat, melyet mindenki megért,
Szájról-szájra járt s egy szikrával felért.

Az ablakból nézte a hatalmas tömeget.
Elmélázott azon, hogy közéjük lövettet.
De fáradtan legyintett: Nem az Ő dolga.
Van erre embere, aki ezt megoldja.

A felhevült tömeg a szavakat skandálta,
Mikor az őrség az utcákat lezárta.
Valaki egy követ feléjük dobott,
De mellkasához kapott és az aszfaltra rogyott.

Hallotta, ahogy odalent fut a sok felnőtt.
Közben félbehajtott egy fehér asztalkendőt.
A lövések zaja sem nagyon zavarta,
Csak a sütő lángját csavarta nagyobbra.

Sikoltott a tömeg, mindenki menekült,
Aki útban volt, az hamar elterült.
Gyalogos osztag jött és mindenkire lőtt,
Egyenként szedve le a sok ’összeesküvőt’.

Megfésülte ritkuló, hófehér haját,
Meg sem hallva odafent, a gránátok robaját.
Vett a levesből egy szedőkanállal,
Semmit sem törődve a tomboló halállal.

Voltak olyanok, akik még ellenálltak,
Rájuk az őrök egyenként vadásztak
S ha végül megtalálták a ’rohadt felkelőket’,
Sorsot húztak, ki az, aki lelőheti őket.

A szomszéd ház romja, okádta a port,
Mikor kinyitotta a legjobb üveg bort.
Szedett egy adagot a finom pudingból
És nem hallott semmit a kinti robajból.

A téren mindenhol sérültek lézengtek.
Az egyik utcából harckocsik érkeztek.
Néhányan véresen, de büszkén felálltak
S a lánctalpak között hősökké váltak.

Az asztalhoz ült, felemelt egy combot
És zsíros kezével megnyomott egy gombot.
Tányérján tunkolta az áfonyamártást
S az ablakból nézte a kegyetlen mészárlást.

A katonák távoztak. A parancsot megkapták.
Hitték az emberek, hogy ezúttal feladták.
Könnyes mosollyal néztek fel az égre,
A negyedik emelet egyik erkélyére.

Mocskos ujjait az abroszba törölte,
Az odalent állókkal semmit sem törődve.
A libacomb nem ízlett! Volt ez már jobb is!
S a virágra locsolta a maradék bort is.

Lassan összegyűltek, várták a változást.
Mint egy falat kenyeret, a csodát, a Messiást.
Egy repülő húzott el felettük süvöltve.
A nép pedig ünnepelt. Odalent. Üvöltve.

Lenézett a térre és mélyen megrendült.
Egy távoli robajtól az ablak megrezdült.
Kiengedtem vajon a bezárt szellemet?
Nem vette észre a vészjósló felleget.

A téren mindenki vágyott a Vezérre.
Tapsoltak neki, hívták az erkélyre.
Addig éltették a nagy vezetőt,
Míg nem látták eljönni a gombafelhőt.

Elégedett volt, hisz Ő maradt a vezér
S hogy így legyen, mindent meg is tett ezért.
Kíváncsi lett rájuk, az erkélyre lépett
És népével együtt hamuvá égett.

2021-11