Kanegér

🎬🔉Az utolsó vacsora

Az utolsĂł vacsora

Azon az estén az utcåra mentek.
BĂ©kĂ©sek voltak, de dĂŒhösnek tƱntek.
A tĂ©r közepĂ©n ĂĄlltak, csendben gyĂŒlekeztek,
A nĂ©p fiai voltak Ă©s most egyesĂŒltek.

A tér egyik håzåban, a negyedik szinten,
Egy polgĂĄri lakĂĄsban, a ’nĂ©gypertizennĂ©gyben’,
TerĂ­tett asztalnĂĄl a VezĂ©r inget hĂșzott,
VacsorĂĄhoz kĂ©szĂŒlt Ă©s gyertyĂĄkat gyĂșjtott.

Lent ållt a tömeg, nem hallatszott szavuk.
Nem akartak rosszat, a rendszerrel volt bajuk.
Azt hiszem, sose volt ilyen forrĂł a nyĂĄr!
Suttogta Géza, a nyugdíjas tanår.

Berakta a combokat a begyĂșjtott sĂŒtƑbe
És belekortyolt közben a behƱtött pezsgƑbe.
Két ujjra fogta talpas poharåt.
Nem hallotta meg az emberek panaszĂĄt.

Az esƑ szemerkĂ©lt, de nĂ©mĂĄn ĂĄlltak.
TalĂĄn csak tapsra vagy egymĂĄsra vĂĄrtak.
Az erkélyt nézték, ahol tåncolt a fény,
HitĂŒk mĂĄr elveszett. Nem volt több remĂ©ny.

FeltƱrte ingujjĂĄt, zongorĂĄhoz ĂŒlt,
JĂĄtszott egy dallamot, mĂ­g a vacsora sĂŒlt.
Fennhangon dĂșdolta a könnyƱ kis dalt,
Elnyomva dalĂĄval a forradalmi zajt.

Egy hang kiĂĄltott: ưzzĂŒk el a vezĂ©rt!
MiĂ©rt vagyunk egyĂŒtt, hogyha nem ezĂ©rt!
Az egyszerƱ mondat, melyet mindenki megért,
Szåjról-szåjra jårt s egy szikråval felért.

Az ablakból nézte a hatalmas tömeget.
ElmĂ©lĂĄzott azon, hogy közĂ©jĂŒk lövettet.
De fåradtan legyintett: Nem az Ɛ dolga.
Van erre embere, aki ezt megoldja.

A felhevĂŒlt tömeg a szavakat skandĂĄlta,
Mikor az ƑrsĂ©g az utcĂĄkat lezĂĄrta.
Valaki egy követ felĂ©jĂŒk dobott,
De mellkasåhoz kapott és az aszfaltra rogyott.

Hallotta, ahogy odalent fut a sok felnƑtt.
Közben fĂ©lbehajtott egy fehĂ©r asztalkendƑt.
A lövések zaja sem nagyon zavarta,
Csak a sĂŒtƑ lĂĄngjĂĄt csavarta nagyobbra.

Sikoltott a tömeg, mindenki menekĂŒlt,
Aki Ăștban volt, az hamar elterĂŒlt.
Gyalogos osztag jött Ă©s mindenkire lƑtt,
EgyenkĂ©nt szedve le a sok ’összeeskĂŒvƑt’.

MegfĂ©sĂŒlte ritkulĂł, hĂłfehĂ©r hajĂĄt,
Meg sem hallva odafent, a grĂĄnĂĄtok robajĂĄt.
Vett a levesbƑl egy szedƑkanállal,
Semmit sem törƑdve a tombolĂł halĂĄllal.

Voltak olyanok, akik még ellenålltak,
RĂĄjuk az Ƒrök egyenkĂ©nt vadĂĄsztak
S ha vĂ©gĂŒl megtalĂĄltĂĄk a ’rohadt felkelƑket’,
Sorsot hĂșztak, ki az, aki lelƑheti Ƒket.

A szomszéd håz romja, okådta a port,
Mikor kinyitotta a legjobb ĂŒveg bort.
Szedett egy adagot a finom pudingbĂłl
És nem hallott semmit a kinti robajból.

A tĂ©ren mindenhol sĂ©rĂŒltek lĂ©zengtek.
Az egyik utcåból harckocsik érkeztek.
NĂ©hĂĄnyan vĂ©resen, de bĂŒszkĂ©n felĂĄlltak
S a lĂĄnctalpak között hƑsökkĂ© vĂĄltak.

Az asztalhoz ĂŒlt, felemelt egy combot
És zsĂ­ros kezĂ©vel megnyomott egy gombot.
Tånyérjån tunkolta az åfonyamårtåst
S az ablakból nézte a kegyetlen mészårlåst.

A katonĂĄk tĂĄvoztak. A parancsot megkaptĂĄk.
HittĂ©k az emberek, hogy ezĂșttal feladtĂĄk.
Könnyes mosollyal néztek fel az égre,
A negyedik emelet egyik erkélyére.

Mocskos ujjait az abroszba törölte,
Az odalent ĂĄllĂłkkal semmit sem törƑdve.
A libacomb nem Ă­zlett! Volt ez mĂĄr jobb is!
S a virågra locsolta a maradék bort is.

Lassan összegyƱltek, vårtåk a våltozåst.
Mint egy falat kenyeret, a csodĂĄt, a MessiĂĄst.
Egy repĂŒlƑ hĂșzott el felettĂŒk sĂŒvöltve.
A nĂ©p pedig ĂŒnnepelt. Odalent. Üvöltve.

LenĂ©zett a tĂ©rre Ă©s mĂ©lyen megrendĂŒlt.
Egy tĂĄvoli robajtĂłl az ablak megrezdĂŒlt.
Kiengedtem vajon a bezĂĄrt szellemet?
Nem vette észre a vészjósló felleget.

A téren mindenki vågyott a Vezérre.
Tapsoltak neki, hívtåk az erkélyre.
Addig Ă©ltettĂ©k a nagy vezetƑt,
MĂ­g nem lĂĄttĂĄk eljönni a gombafelhƑt.

Elégedett volt, hisz Ɛ maradt a vezér
S hogy így legyen, mindent meg is tett ezért.
Kívåncsi lett råjuk, az erkélyre lépett
És nĂ©pĂ©vel egyĂŒtt hamuvĂĄ Ă©gett.

2021-11

KĂ©p: TĂłth “Tadeus” GĂĄbor

0

Vélemény, hozzåszólås?