đŹđAz utolsĂł vacsora
Â
Meghallgathatod FĂŒredi KrisztiĂĄn elĆadĂĄsĂĄban.
Az utolsĂł vacsora
Azon az estén az utcåra mentek.
BĂ©kĂ©sek voltak, de dĂŒhösnek tƱntek.
A tĂ©r közepĂ©n ĂĄlltak, csendben gyĂŒlekeztek,
A nĂ©p fiai voltak Ă©s most egyesĂŒltek.
A tér egyik håzåban, a negyedik szinten,
Egy polgĂĄri lakĂĄsban, a ânĂ©gypertizennĂ©gybenâ,
TerĂtett asztalnĂĄl a VezĂ©r inget hĂșzott,
VacsorĂĄhoz kĂ©szĂŒlt Ă©s gyertyĂĄkat gyĂșjtott.
Lent ållt a tömeg, nem hallatszott szavuk.
Nem akartak rosszat, a rendszerrel volt bajuk.
Azt hiszem, sose volt ilyen forrĂł a nyĂĄr!
Suttogta GĂ©za, a nyugdĂjas tanĂĄr.
Berakta a combokat a begyĂșjtott sĂŒtĆbe
Ăs belekortyolt közben a behƱtött pezsgĆbe.
Két ujjra fogta talpas poharåt.
Nem hallotta meg az emberek panaszĂĄt.
Az esĆ szemerkĂ©lt, de nĂ©mĂĄn ĂĄlltak.
TalĂĄn csak tapsra vagy egymĂĄsra vĂĄrtak.
Az erkélyt nézték, ahol tåncolt a fény,
HitĂŒk mĂĄr elveszett. Nem volt több remĂ©ny.
FeltƱrte ingujjĂĄt, zongorĂĄhoz ĂŒlt,
JĂĄtszott egy dallamot, mĂg a vacsora sĂŒlt.
Fennhangon dĂșdolta a könnyƱ kis dalt,
Elnyomva dalĂĄval a forradalmi zajt.
Egy hang kiĂĄltott: ưzzĂŒk el a vezĂ©rt!
MiĂ©rt vagyunk egyĂŒtt, hogyha nem ezĂ©rt!
Az egyszerƱ mondat, melyet mindenki megért,
Szåjról-szåjra jårt s egy szikråval felért.
Az ablakból nézte a hatalmas tömeget.
ElmĂ©lĂĄzott azon, hogy közĂ©jĂŒk lövettet.
De fĂĄradtan legyintett: Nem az Ć dolga.
Van erre embere, aki ezt megoldja.
A felhevĂŒlt tömeg a szavakat skandĂĄlta,
Mikor az ĆrsĂ©g az utcĂĄkat lezĂĄrta.
Valaki egy követ felĂ©jĂŒk dobott,
De mellkasåhoz kapott és az aszfaltra rogyott.
Hallotta, ahogy odalent fut a sok felnĆtt.
Közben fĂ©lbehajtott egy fehĂ©r asztalkendĆt.
A lövések zaja sem nagyon zavarta,
Csak a sĂŒtĆ lĂĄngjĂĄt csavarta nagyobbra.
Sikoltott a tömeg, mindenki menekĂŒlt,
Aki Ăștban volt, az hamar elterĂŒlt.
Gyalogos osztag jött Ă©s mindenkire lĆtt,
EgyenkĂ©nt szedve le a sok âösszeeskĂŒvĆtâ.
MegfĂ©sĂŒlte ritkulĂł, hĂłfehĂ©r hajĂĄt,
Meg sem hallva odafent, a grĂĄnĂĄtok robajĂĄt.
Vett a levesbĆl egy szedĆkanĂĄllal,
Semmit sem törĆdve a tombolĂł halĂĄllal.
Voltak olyanok, akik még ellenålltak,
RĂĄjuk az Ćrök egyenkĂ©nt vadĂĄsztak
S ha vĂ©gĂŒl megtalĂĄltĂĄk a ârohadt felkelĆketâ,
Sorsot hĂșztak, ki az, aki lelĆheti Ćket.
A szomszéd håz romja, okådta a port,
Mikor kinyitotta a legjobb ĂŒveg bort.
Szedett egy adagot a finom pudingbĂłl
Ăs nem hallott semmit a kinti robajbĂłl.
A tĂ©ren mindenhol sĂ©rĂŒltek lĂ©zengtek.
Az egyik utcåból harckocsik érkeztek.
NĂ©hĂĄnyan vĂ©resen, de bĂŒszkĂ©n felĂĄlltak
S a lĂĄnctalpak között hĆsökkĂ© vĂĄltak.
Az asztalhoz ĂŒlt, felemelt egy combot
Ăs zsĂros kezĂ©vel megnyomott egy gombot.
Tånyérjån tunkolta az åfonyamårtåst
S az ablakból nézte a kegyetlen mészårlåst.
A katonĂĄk tĂĄvoztak. A parancsot megkaptĂĄk.
HittĂ©k az emberek, hogy ezĂșttal feladtĂĄk.
Könnyes mosollyal néztek fel az égre,
A negyedik emelet egyik erkélyére.
Mocskos ujjait az abroszba törölte,
Az odalent ĂĄllĂłkkal semmit sem törĆdve.
A libacomb nem Ăzlett! Volt ez mĂĄr jobb is!
S a virågra locsolta a maradék bort is.
Lassan összegyƱltek, vårtåk a våltozåst.
Mint egy falat kenyeret, a csodĂĄt, a MessiĂĄst.
Egy repĂŒlĆ hĂșzott el felettĂŒk sĂŒvöltve.
A nĂ©p pedig ĂŒnnepelt. Odalent. Ăvöltve.
LenĂ©zett a tĂ©rre Ă©s mĂ©lyen megrendĂŒlt.
Egy tĂĄvoli robajtĂłl az ablak megrezdĂŒlt.
Kiengedtem vajon a bezĂĄrt szellemet?
Nem vette észre a vészjósló felleget.
A téren mindenki vågyott a Vezérre.
Tapsoltak neki, hĂvtĂĄk az erkĂ©lyre.
Addig Ă©ltettĂ©k a nagy vezetĆt,
MĂg nem lĂĄttĂĄk eljönni a gombafelhĆt.
ElĂ©gedett volt, hisz Ć maradt a vezĂ©r
S hogy Ăgy legyen, mindent meg is tett ezĂ©rt.
KĂvĂĄncsi lett rĂĄjuk, az erkĂ©lyre lĂ©pett
Ăs nĂ©pĂ©vel egyĂŒtt hamuvĂĄ Ă©gett.
2021-11


KĂ©p: TĂłth “Tadeus” GĂĄbor