Marha-búúú Éltem az élete-múúúgy, ahogyan éltem,Az elmúúúlástól talán sohasem féltem.Nem érdekelt sosem a múúúlt és a jövő,hisz gyorsan múúúlik a réten az idő. Tinó koromban a bambúúúlás helyettA búúúzatábla szélén néztem a hegyet.Patámat hűtötte egy búúúvópatak,Bőőőrömet sütötte az alpesi nap. Azt mondják rólam, hogy bőőőbeszédű vagyok,Mindig bőőőgök, és folyton panaszkodok.Pedig hidd el, erre bőőőven van okom.Elmondom mi történt egy búúúskomor […]
Lebegés Prológ „Mikor ezt a pár sort könnyek közt olvasod,Az Úr a tudója, hogy éppen hol vagyok.Lehet, hogy ott fent a színe előtt állok,Vagy épp zuhanok, és a pokolra szállok. Egy azonban biztos: veled nem vagyok.Búcsúzom tőled, és mindent itt hagyok.” I. Állt a férfi a toronyház tetején,Az utcafronti oldal keskeny peremén.Megőrizve magában az utolsó képet,Nagy levegőt vett, és a […]
Meghallgathatod Zsupos Ágnes előadásában. Előadás Felkérést kaptam egy előadásra. Téma: A műveim bemutatása.Mondták, hogy rengeteg ember jön el,A határidő fontos, sietnem kell! Teltek a hetek és fogytak a napok.A kezemben sűrűn teleírt lapok.Azt hittem, alakul az adásmenet,Hisz ezen dolgoztam erőm felett. De megakadt valami furcsán a szemem,Kétségbeesve csóváltam a fejem:Nincs olyan messze a tervezett napS a kupacban maradt egy hófehér […]
Meghallgathatod Zsupos Ági előadásában. Látlelet A rendelőben vagyok. Vérvételre várok.Csendben nézelődök, nem politizálok.Egymás után állunk, kígyózik a sor,A hulló vakolattól minden csupa por. Halkan zümmögnek a zöld hátú legyek,Az ablakok bezárva. Fullasztó a meleg.Idősebb férfi feszíti, rángatja, Küzd egy darabig … De aztán feladja. „Nem lehet kinyitni. Oda van szegelve.”Motyogja zavartan. A csendnek felelve.Légkondi sincs. A többség még bírja…(Sokaknak lehet, […]
Meghallgathatod Zsupos Ágnes előadásában. Kutyálkodás Szerettem volna egy vakvezető kutyát.Egy megbízható, okos, kiképzett ebet.Aki a pirosnál kérés nélkül megállS nyugodtan megvárja, míg azt mondom: mehet!Ha pedig mégis lelépnék az útra,azért, mert éppen nem figyelek,A nadrágom száránál ráncigálna visszaMegmentve így az életemet. Kinéztem ehhez egy bernáthegyit,De nem férne el az asztal alatt,Ahhoz, hogy a lakásban fordulni tudjonKi kéne bontanom a szomszéd […]
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában. József Attila a Dunánál A rakparton ülök. Valahol Budán.A maszatos lépcsősor legalsó fokán.Előttem a Duna végtelen árja,Mely a sok szennyet magába zárja.Nem változott semmi, ugyanaz a nóta:Ömlik a szar. Évtizedek óta.Nézem a folyó zavaros vizét,A felkavart iszap rothadó színét.Dinnyehéj úszik a sötét felszínen,Mint egy döglégy a savanyú tejszínen.Egy utolsó tánc az örvényen pörögveS eltűnik a mocskos […]
Meghallgathatod Zsupos Ágnes előadásában. Vers a borzalomról Bent jártam az erdő mélyén, sűrű lombú fák alatt,Éjfél elmúlt néhány perccel, messze volt a pirkadat.Leültem egy kidőlt fára, becsuktam a szememet,Ki akartam engedni a palackba zárt szellemet. Meditáltam néhány órát, önmagamat feledve,Megpróbáltam verset írni, rímpárokat keresve.Eldöntöttem: Úgy akarom lezárni a korszakom,Hogy a műben ne legyen több sötétség és borzalom! Elszunnyadtam néhány percre, […]
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában. VAKvers Egy VAKáción írtam ezt a versemet,Melyet a VAKság réme ihletett.Az összes verssorban akad egy VAK,A kiemelt félszaVAK jól látszanak. Egy gőzösön vagyok, VAKcinázom magam.VAKszerelem marja kiégett agyam. VAKrandiról jövök, fut velem a táj,Rosszul érzem magam! A VAKbelem is fáj. VAKvágányon futó acél kerekekS VAKriadót fújó ócska szelepek.Az ősöreg kazánt is barnára VAKolta,A vashalmot belepő virágzó […]
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában. Fotelforradalom Ez a vers, egy buzdító ének.Neked és azoknak, akik itt élnek.Ha tovább rágod az elnyűtt maszlagotÉs szívedben nem társz a világra ablakot,Nem fogja átjárni lelked a tavaszS csak fotelban ülő forradalmár maradsz! Sokan arra a pillanatra várnak,Amikor vége lesz ennek a nyárnak.Hogy a változás szele mindent elsöpör,A rossz helyett a jó előre tör,Mert elég volt […]
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában. Játszma Ücsörgök a tükörnél, szemben önmagammal,Egy szőre vesztett, fogatlan, ócska, vén majommal.A domborodó pocakból a köldökszösze látszik,A bal kezéből éppen csak egy fél banán hiányzik.Ráncolja a homlokát és engem bámul komoran,Hasonlít egy kicsit rám: Az ábrázata pont olyan!A lélektelen tekintettől borsódzik a hátam,Rájöttem, hogy ezúttal Ő a játszótársam.Én vagyok az újonc, Ő pedig a mester,Aki türelmesebb, […]