Egy kellemes, langyos, nyári este ültem a forgalmi irodában és néztem a peronon szállingózó
embereket. Nyugalom volt. Senki sem zavart azzal, hogy menetjegyet szeretne venni. Az utasok úgy
gondolták, ilyenkor már nem jár egyetlen rosszakaratú ellenőr sem. És ebben igazuk is volt. Amikor
beérkezett az este tíz órási vonat, a szerelvény fiatal, tapasztalatlan járművezetője lélekszakadva
rohant be hozzám és azt mondta:

– Főnök! Baj van! Elcsaptam egy repülő nyulat. Egyszerűen, csak a semmiből előugrott, pont a
levegőben kaptam el. Valószínűleg elpatkolt, de nem daráltam le. Mit csináljak most
Értetlenül néztem rá…

– Hogy-hogy mit csinálj? Kérdeztem szigorúan. Természetesen ez egy esemény. a megfelelő
szabályok és ide vonatkozó utasítások szerint kell eljárni az ilyen ügyekben.

Látva a megdöbbent, egyre tanácstalanabb arcát, – miközben fejben az „ide vonatkozó
utasítások” után kutat hozzátettem:

– A következő körben bekíséred a forgalmi irodába és kivallatjuk. Amennyiben nem válaszol arra
a kérdésre, hogy miért támadta meg a vonatot, abban az esetben levetkőztetjük,
megmotozzuk, majd, ha mindent rendben találunk, meghívjuk vacsorára.

Mosolyodtam el. Így is történt.
A következő érkezésekor behozta a szép, aranybarna, nyári bundát viselő nyuszit. Szegény addigra már halott volt, de még meleg. Mivel semmire sem reagált, szóltam a rám és az
állomásra vigyázó biztonsági őrnek, hogy azonnali beavatkozásra lesz szükség, ahol ő adja majd
az asszisztenciát.
A biztonsági őr, – aki nagy darab, kigyúrt, félelmetes figura volt – készségesen szedte elő a
műtéthez szükséges eszközöket. Mondtam neki, fogja meg a nyuszi két hátsó lábát és tartsa,
amíg én illően levetkőztetem őkelmét a mosdó felett. A műtéten gyorsan túl estünk, az őr
erősen tartotta a két lábat. Öt perc múlva a maradékot bezsákoltam, majd mondtam az őrnek:

– Tibi! Tartsd még egy kicsit, amig kezet mosok, nehogy összevérezzünk valamit.
–
Ahogy mostam a kezemet, egyszer csak egy fuvallat borzolta meg a hajamat. Nyílt a bejárati
ajtó. Ahogy oda fordultam, azt láttam, hogy a biztonsági őr hatalmas léptekkel, bundátlan
nyúllal a két kezében, kimegy a zsúfolásig tömött peronra. Addigra már vége volt a színházi
előadásoknak, mindenki az utolsó járatra várt. Az őr kilépett, dermedt csend lett körülötte. Őt
nézték és a rémisztő tetemet. Az őr először, morcos arckifejezéssel jobbra nézett lassan majd
balra körülnézett a néma tömegen majd azt mondta mély basszus hangján:

– mit néznek emberek! Nem volt jegye.

Majd sarkon fordult és hatalmas léptekkel némán visszatért az irodába hangosan becsapva
maga mögött az ajtót. Aznap este túl sokat már nem beszélgettünk. Nem volt rá idő. Az év legnagyobb jegyeladását produkáltam. Igazi kasszasiker volt.
2005