Macskafohász

Egyszer volt, hol nem. Nem is olyan régen,
Tavaly késő ősszel, vagy talán a télen.
Arra, hogy mikor, sajnos nem emlékszem,
De azt, hogy mi történt, rögvest elmesélem.

Azon a szép napon levegőre vágytam.
Köd borult a tájra és egy kicsit fáztam.
Pokrócba tekerve ültem a teraszon
S zúzmara fehérlett ritkuló bajszomon.

Ölembe ugrott egy megtermett kandúr,
Varázslatos példány, igazi pandúr.
Dorombolt, dagasztott, lassan altatott
S egy felettébb furcsa álomba ringatott:

Kisegér ült egy hatalmas szekrényben,
Félt és reszketett szürke kis testében.
Ide menekült, mert nagy volt a tét
És menteni akarta féltett életét.

Odakint egy macska élelmet keresett
S minden kis résbe belesekedett.
Régóta nem evett, éhes volt a pára,
Húsos csontra gondolt és megindult a nyála.

A rozsdás vasszöget is megette volna,
Hogy ne korogjon folyton telhetetlen gyomra.
Persze, ha lett volna. De ez volt a gond!
Nem volt sem szög, sem lerágott csont!

Tegnap még volt itt egy penészes kenyér,
De azt is elvitte egy pákosztos egér.
Befutott fürgén egy aprócska lyukba
S oda egy etióp macska se jutna.

Egerünk fülelt és bölcsen hallgatott.
Megértette vajon a macska-maszlagot?
A kandúr leült és hosszan nyávogott,
Macskaistenéhez így fohászkodott:

Hallgasd meg imámat! Drága jó uram!
Kérlek, hogy eztán is egyengesd utam.
De kérdéseim vannak és válaszokat várok
S fogadd el az alkut, amit hívedként ajánlok!
 
Mondd, ’miauért’ adtál ily sanyarú létet,
ha nem adhatsz mellé bőséges étket!
S ’miauvégre’ szolgál a kilenc életem,
Ha éhhaláltól muszáj mindet féltenem!

Szerény vagyok tudod, de ha kérhetek
Odaadok érte egy fölös életet.
Ha megadod, hogy megteljen minden nap a polc,
Nekem elég lenne az a megmaradt nyolc!

Vagy a mindennapi májat kiszabnád nekem,
Kövéren élhetném vidám életem.
Persze, ha nincs máj, elég csak a lép.
Eme boldogsághoz elég lenne hét!

Esetleg, dobhatnál néha egy halat!
Hidd el Uram! Életből? Elég lenne hat!
Csillogna mindenhol a szivárványos pikkely
És kéne a fenének ennél sokkal jobb hely!

Öttel is beérném, ha gyomrom nem korog.
Bármit is adsz, én vígan csámcsogok.
Dagadtan fordulok a kamrában hanyatt
És várom a véget a kolbászok alatt.

Esténként beülök egy ócska tejbárba,
Hol sebesen porzik a főpincér lába.
Mások előtt sosem hajtok majd fejet
S orromat fennhordva rendelek tejet.

Leiszom magam, és úgy ordibálok,
Tejfeles bajusszal az asztalra vágok:
’Fősicc!’ A tejemben úszik egy légy!
Így akarok élni! Ha megmarad négy.

Malacból sültet és jól párolt nyulat,
A kövér cica szája eszik és nem ugat!
Színhúsokból duplát! Már alig várom!
Az sem érdekel, ha nem marad csak három.

Segíts nekem abban, hogy jócica legyek!
Naphosszat faljak és mást ne tegyek.
Ínséges időkre jó lesz majd a keksz
S a megmaradt két élet bőven elég lesz.

Ha hallod a fohászom, küldj nekem jelet!
Valami nyamvadt, szürke egeret.
Ha el tudnám kapni, na az lenne kegy.
Csapj a mancsomba és maradjon csak egy.

Mellső két lábát az égnek emelte,
A panaszos nyávogást ezzel befejezte.
Várta, hogy az ura adjon egy jelet,
Egy falat étket, egy apró egeret.

Az egérke félt, a foga vacogott.
Önmagát sajnálva halkan cincogott:
Na, te ostoba! Hát eljött a véged!
Sorsod teljesül, megesznek téged!

A hatalmas szekrény üreges belseje,
Az egér sóhaját felerősítette.
Mint egy mennydörgés, az istenek haragja,
Az éhenkórász macskát messzire zavarta.

A dübörgésre aztán én is felébredtem,
Korgott a gyomrom, nagyon megéheztem.
A takarót ledobva mentem a konyhába,
Mert ötletet adott a macska imája.

Egy falatka sajtot a szekrénybe tettem,
Leültem csendben s az egeret lestem.
Nemsoká megjött és úgy láttam mosolygott,
Vidáman rám nézett és nagyot kacsintott.

2023-01