đŹđMacskafohĂĄsz
Â
Meghallgathatod Zsupos Ăgi elĆadĂĄsĂĄban.
MacskafohĂĄsz
Egyszer volt, hol nem. Nem is olyan régen,
Tavaly kĂ©sĆ Ćsszel, vagy talĂĄn a tĂ©len.
Arra, hogy mikor, sajnos nem emlékszem,
De azt, hogy mi történt, rögvest elmesélem.
Azon a szĂ©p napon levegĆre vĂĄgytam.
Köd borult a tåjra és egy kicsit fåztam.
PokrĂłcba tekerve ĂŒltem a teraszon
S zĂșzmara fehĂ©rlett ritkulĂł bajszomon.
Ălembe ugrott egy megtermett kandĂșr,
VarĂĄzslatos pĂ©ldĂĄny, igazi pandĂșr.
Dorombolt, dagasztott, lassan altatott
S egy felettébb furcsa ålomba ringatott:
KisegĂ©r ĂŒlt egy hatalmas szekrĂ©nyben,
FĂ©lt Ă©s reszketett szĂŒrke kis testĂ©ben.
Ide menekĂŒlt, mert nagy volt a tĂ©t
Ăs menteni akarta fĂ©ltett Ă©letĂ©t.
Odakint egy macska élelmet keresett
S minden kis résbe belesekedett.
Régóta nem evett, éhes volt a påra,
HĂșsos csontra gondolt Ă©s megindult a nyĂĄla.
A rozsdås vasszöget is megette volna,
Hogy ne korogjon folyton telhetetlen gyomra.
Persze, ha lett volna. De ez volt a gond!
Nem volt sem szög, sem lerågott csont!
Tegnap még volt itt egy penészes kenyér,
De azt is elvitte egy påkosztos egér.
Befutott fĂŒrgĂ©n egy aprĂłcska lyukba
S oda egy etiĂłp macska se jutna.
EgerĂŒnk fĂŒlelt Ă©s bölcsen hallgatott.
Megértette vajon a macska-maszlagot?
A kandĂșr leĂŒlt Ă©s hosszan nyĂĄvogott,
MacskaistenĂ©hez Ăgy fohĂĄszkodott:
Hallgasd meg imĂĄmat! DrĂĄga jĂł uram!
Kérlek, hogy eztån is egyengesd utam.
De kérdéseim vannak és vålaszokat vårok
S fogadd el az alkut, amit hĂvedkĂ©nt ajĂĄnlok!
â
Mondd, âmiauĂ©rtâ adtĂĄl ily sanyarĂș lĂ©tet,
ha nem adhatsz mellĂ© bĆsĂ©ges Ă©tket!
S âmiauvĂ©greâ szolgĂĄl a kilenc Ă©letem,
Ha éhhalåltól muszåj mindet féltenem!
Szerény vagyok tudod, de ha kérhetek
Odaadok érte egy fölös életet.
Ha megadod, hogy megteljen minden nap a polc,
Nekem elég lenne az a megmaradt nyolc!
Vagy a mindennapi mĂĄjat kiszabnĂĄd nekem,
Kövéren élhetném vidåm életem.
Persze, ha nincs måj, elég csak a lép.
Eme boldogsåghoz elég lenne hét!
Esetleg, dobhatnål néha egy halat!
Hidd el Uram! ĂletbĆl? ElĂ©g lenne hat!
Csillogna mindenhol a szivĂĄrvĂĄnyos pikkely
Ăs kĂ©ne a fenĂ©nek ennĂ©l sokkal jobb hely!
Ăttel is beĂ©rnĂ©m, ha gyomrom nem korog.
BĂĄrmit is adsz, Ă©n vĂgan csĂĄmcsogok.
Dagadtan fordulok a kamrĂĄban hanyatt
Ăs vĂĄrom a vĂ©get a kolbĂĄszok alatt.
EstĂ©nkĂ©nt beĂŒlök egy Ăłcska tejbĂĄrba,
Hol sebesen porzik a fĆpincĂ©r lĂĄba.
MĂĄsok elĆtt sosem hajtok majd fejet
S orromat fennhordva rendelek tejet.
Leiszom magam, Ă©s Ășgy ordibĂĄlok,
Tejfeles bajusszal az asztalra vĂĄgok:
âFĆsicc!â A tejemben Ășszik egy lĂ©gy!
Ăgy akarok Ă©lni! Ha megmarad nĂ©gy.
MalacbĂłl sĂŒltet Ă©s jĂłl pĂĄrolt nyulat,
A kövér cica szåja eszik és nem ugat!
SzĂnhĂșsokbĂłl duplĂĄt! MĂĄr alig vĂĄrom!
Az sem érdekel, ha nem marad csak hårom.
SegĂts nekem abban, hogy jĂłcica legyek!
Naphosszat faljak és måst ne tegyek.
ĂnsĂ©ges idĆkre jĂł lesz majd a keksz
S a megmaradt kĂ©t Ă©let bĆven elĂ©g lesz.
Ha hallod a fohĂĄszom, kĂŒldj nekem jelet!
Valami nyamvadt, szĂŒrke egeret.
Ha el tudnĂĄm kapni, na az lenne kegy.
Csapj a mancsomba és maradjon csak egy.
MellsĆ kĂ©t lĂĄbĂĄt az Ă©gnek emelte,
A panaszos nyĂĄvogĂĄst ezzel befejezte.
VĂĄrta, hogy az ura adjon egy jelet,
Egy falat étket, egy apró egeret.
Az egérke félt, a foga vacogott.
ĂnmagĂĄt sajnĂĄlva halkan cincogott:
Na, te ostoba! Håt eljött a véged!
Sorsod teljesĂŒl, megesznek tĂ©ged!
A hatalmas szekrĂ©ny ĂŒreges belseje,
Az egĂ©r sĂłhajĂĄt felerĆsĂtette.
Mint egy mennydörgés, az istenek haragja,
Az éhenkóråsz macskåt messzire zavarta.
A dĂŒbörgĂ©sre aztĂĄn Ă©n is felĂ©bredtem,
Korgott a gyomrom, nagyon megéheztem.
A takarĂłt ledobva mentem a konyhĂĄba,
Mert ötletet adott a macska imåja.
Egy falatka sajtot a szekrénybe tettem,
LeĂŒltem csendben s az egeret lestem.
NemsokĂĄ megjött Ă©s Ășgy lĂĄttam mosolygott,
Vidåman råm nézett és nagyot kacsintott.
2023-01
Â