Nincsenek…

Nincsenek szavak és nincsenek mondatok
Egy maréknyi por mit magamból itt hagyok.
Nincsenek évek és nincsenek évszakok;
Télből az őszbe rohanó hónapok.
Nincsenek órák és lassuló percek;
Egymást kergető fáradt másodpercek.
Nincsen már idő és nincsen már tér;
Mostantól nem fontos mi meddig ér!
Nincsenek fények és nincsenek árnyak,
Sohasem teljesült aprócska vágyak.
Nincsenek többé búskomor nappalok,
Felhőtlen éjszakák, ragyogó csillagok.
Nincsenek többé unalmas dallamok;
Hamisan szóló, recsegő futamok.
Nincsenek többé harsogó színek;
Bonyolult mintákat formázó ívek.
Nincsenek rajzolt, elnagyolt vázlatok;
Melyeket ezután valóra válthatok.
Nincsenek versek és szerelmes rímek
Újból és újból összetört szívek.
Nincsen már sírás és vidám nevetés
Sem hamis mosoly, sem igaz megvetés.
Nincsenek félelmek, nincsenek érzések;
Válaszok nélküli fel sem tett kérdések.
Nincsen gyötrődés, nincs több fájdalom
Dühös kitörés vagy lenéző szánalom.
Nincsen már semmi. Nincstelen vagyok,
De lelketek mélyén veletek maradok.

2022-11