Ötvenből egy

Sörrel a kezemben ülök egy padon
Egy augusztus végi átlagos napon.
Izzad a tenyerem és arra gondolok:
Már megint egy évvel öregebb vagyok!

Visszatekintek az eltelt egy évre
S már azt is látom, hogy mit hoztam létre.
Volt annak értelme, hogy Canossát jártam
S megvalósult az is, amire vágytam.

Tavaly ilyenkor verseket írtam
Reggeltől estig, ahogy csak bírtam.
S amikor összejött belőlük ötven,
Elhelyeztem mindet egy csinos kis könyvben.

Tettem melléjük jónéhány képet,
Színeset, sárgát, fekete-fehéret.
Köszönet és hála minden barátomnak
A kiadásért pedig a ’drága’ kiadómnak.

Vannak még terveim a jövőre nézve,
Mert néhány dolgom még nincs elintézve.
Legalábbis ezt én így gondolom
A lista nem teljes, de alább sorolom:

Az agyamban akarok egy cseppnyi kis csendet,
Aztán a lelkemben rakok majd rendet.
Kisöpröm a múltat, a jelent elrakom,
Címkézett aktákban a polcokra pakolom.

A konyhában csinálok egy hatalmas helyet,
Veszek egy raklap féltartós tejet.
Nem romlik meg, attól nem félek
Elég lesz talán ameddig élek.

Negyvennyolc múltam, ötven még leszek!
A jövőt tervezem: új cipőt veszek!
A krokodil bőr egy kicsit szokatlan,
De kibírja addig, amennyi hátra van.

Egy jó vastag könyvet is szeretnék olvasni,
Ám lehet, hogy nehéz a könyvtárból elhozni.
Kikölcsönzöm Braille-ben a Háború és békét;
(De szívesen megnézném a könyvtáros képét!)

Vakon sem adhatom fel azt a reményt,
Hogy írjak jövőre egy igazi regényt.
Terveimnek ezután semmi sem szab gátat,
Csak az a fránya következő század.

A fiókban tartok sokezer ívet;
Prózákat, verseket és megannyi rímet.
Egyik sincs azonban végleg befejezve,
Örökre így marad a szem elől rejtve?

A fene egye meg, negyvenkilenc vagyok!
Bár még korai, már nyugdíjat kapok.
Elegendő összeg napi két tojásra,
Vagy egy kis ünnepi dorbézolásra.

Meghívom belőle az összes barátom,
A levegőt és a vizet azt hiszem én állom!
Nem leszünk sokan, talán csak néhányan
Gyertyafény mellett. Azért, mert nincs áram!

Egy öreg barátom autóval jön.
Kopog az ajtón és illőn beköszön.
Letesz az asztalra egy fél üveg konyakot,
Bár fogalma sincs róla, hogy én ki vagyok.

Ötvenből egy: Ez is egy szám!
Nem jelent semmit, csak nagy a pofám.
Ígérek magamnak, fogadkozok másnak,
De korántsem biztos, hogy felkelek másnap.

Egyre öregszem és nehezen írok.
A ’delíriummal’ is nehezen bírok.
Azt veszem észre, hogy remeg a kezem,
A sörömet is lassan kilötyögtetem.

Üres pohárral ülök a padon.
Félig részegen és teljesen vakon.
Becsíptem volna? Hát ez döbbenet!
Megérem jövőre vajon az ötvenet?

2022-08