Ügyintézés

Megjött a hír, az örömtől sírok.
Ujjongva ugrálok, amíg csak bírok.
Küzdöttem érte, de boldog vagyok!
Hosszú idő után nyugdíjat kapok!
Biztonságképp az ujjamba harapok,
A vérem kiserken. Aligha álmodok.
Félkézzel fogom a határozatot
És fennhangon olvasom a nemes iratot:

Fővárosi Hivatal Rehablabla Osztály!
Pénzt kap az államtól; de csak, amit muszáj.
Közvetlenül tőlünk számlára utalva
A járadékát ezután havonta megkapja.
Szűkösnek látszik az idei esztendő,
A megítélt összeg forintban értendő.
A hatalmas vagyontól ne veszítse eszét,
Boldog éveket! Aláírás. Pecsét.

Alig látható számok a sorokban,
Nem írom mennyi, maradjon titokban.
Az élethez kevés. A halálhoz sok.
De nem replikázok. Ennyi és pont.
Lapozok egyet és megmerevedek.
Üres hely van a számlaszám helyett!
Egy pillanat alatt felforr az agyam,
Dühösen csapkodok, nem hagyom magam!

Pár perc kell csak és enyhül a kínom.
Sebesen tárcsázok, a hivatalt hívom:
Van egy problémám, ’kiskezétcsókolom’!
Hiányosság van a kiadott papíron!
Lemaradt róla egy fontosabb adat,
Enélkül pedig az ügymenet akad.
Mit tetszik mondani? Mi lesz így vele??
Ez most már így marad? törődjek bele?

Robotol napestig? Ilyen a rendszer!
Adja a főnökét! Az is egy ember?
Nem akar dolgozni? Neki is elmondja?
Kicsit sem érdekel! Legyen az Ő gondja!
Öntől is csak megértést kértem,
Nem vagyok hülye, persze hogy értem!
Ennél a pontnál vesztem a fonalat,
Nyelek egy nagyot és bontom a vonalat.

Mit mond a némber? Adjam be ’onlájn’!
Valahol a neten van erre egy portál.
Harcokban jártas robottá válok,
Linkekre kattintok, holnapig várok.
Rosszak az emlékek, nem járok itt,
De ezegyszer talán elég a hit!
Nincs meg a nyomtatvány! Órákig keresem.
Magyarország pont hu? Pont így szeretem!!!

Hívtam a hivatalt, nyomtam pár gombot.
Percekig hallgattam, amiket mondott.
Eltelt egy óra és kapcsolt a vonal,
Morcosan kérdezte: Most meg mit akar?
Elmondtam neki lassan és szépen,
Miért is hívtam tulajdonképpen.
Huszonnégy számot szeretnék megadni,
Hogy nyugodtan tudjanak ezután utalni.

Szöszmötöl kicsit és mérgesen azt mondja:
Nincs itt az aktája, menjen a pokolba!
Sűrű a mai nap, hívjon fel holnap,
Minden más kérdésre ott van a honlap.
Azt sem mondja ’viszhall’, lecsapja a kagylót,
Én meg csak dermedten nézem a padlót.
Újult erővel a gépemnek esek,
Egy órán keresztül megoldást keresek.

Nem találom meg. Még egy telefon.
Ezúttal a honlap gazdáját hívom.
Huszonötöt csenget aztán meg bont,
Én vagyok az, aki valahol ront?
Ismételjük csak meg: egy nyolc egy nyolc,
Ilyen hívásokkal tele a polc.
Búgó hangú asszony, hangja nem remeg:
Ügyfélkapu tessék! Mit segíthetek?

Levegőt veszek és majdnem azt mondom:
Minek volt apádon kilyukadt kondom?
De nyelek egyet és vissza is szívom,
Aranyos, kedves hölgyemnek hívom.
Ötvenedszer mondom, hogy mit is keresek
És hogy a rendszerben végleg elveszek.
Azonnal közbevág, választ sem vár:
A mo pont hu-t próbálta már?

Lazán folytatja: ez az új honlapunk,
Amit idáig sikerült titkolnunk.
Figyeljen rám: ide katt, oda katt
És máris megjelent a kívánt okirat!
Használni akarja? Az egészen más!
Akkor még kell egy újraindítás.
Lassúnak tűnik? Az miattunk van.
Direkt csináljuk. Azért olyan.

Nem indult el, mindig megakadt.
Nem értem miért, a vonal megszakadt!
Újra tárcsázok, de ez bosszantó:
A hívott szám nem kapcsolható!
Mondana valaki egy sokkal jobb ötletet?
Galambot küldjek, vagy esetleg füstjelet?
Az lesz a legjobb, ha a hegytetőn állok,
Veszek egy levegőt és ott ordibálok!

Jobb lesz, ha elküldöm hagyományos postán,
De ahhoz is kell rendes nyomtatvány.
Az iratra nézek, gyűrött a lap.
Ott van a formula a boríték alatt!
Kell a címem és persze a nevem,
Túl görbén írok, remeg a kezem.
Apró négyzetek, már alig látom,
Ide kell írnom az utalási számom?

Azt hiszem nem ez a legnagyobb gond,
Hanem az utolsó kisbetűs pont.
Meg kell adnom a ’nyufigtörzsszámom’,
Ám azt az iraton sehol sem látom.
Lassan fejből tudom a szöveget,
Valamit tennem kell, ez így nem mehet!
Ötödször olvasom a hiányos sorokat
És tombolva szidom a hivatalokat!

Legjobb, ha újra telefonálok
És iszom pár kávét ameddig várok.
Egy perccel múlt délután öt,
A telefon ezúttal alig csörög.
Felveszik rögtön, a hívás sikeres:
Mondja el lassan, ezúttal kit keres?
Hangja nyugodt, idősebb bariton.
Könnyezve ontom rá végtelen panaszom.

Eltelik húsz perc, nyomom a szöveget,
Szólni sem engedem szegény öreget.
Sokáig hallgat, türelme végtelen,
De idővel elfogy, nyelve féktelen:
Egy pillanatra kérem! Figyeljen rám!
Ha szóhoz tudnék jutni elmondanám.
Olyan a hangja, mint egy megvadult verkli,
De ez itt a porta, nincs már itt senki!

Csendesen leteszem és szóhoz sem jutok.
Érzem, hogy ezúttal megbolondulok.
Egy kicsit szédülök, forog a szoba,
Az üggyel eljutok bármikor bárhova?
Röhögve tesznek a listáik végére
S megjegyzést írnak az aktáim szélére:
Ez az a lúzer, aki nyugdíjra várt
És nem csinált mást csak telefonált!

Évekkel később egy ajtónál állok.
Még mindig a kiutalt nyugdíjra várok.
Időpontra jöttem, halkan kopogok,
Szólít egy hang és én benyitok.
Bent az asztalnál egy férfi mosolyog,
Mindent tud rólam. Azt is, hogy ki vagyok.
Ne mondjon semmit! Tudjuk mit akar!
Üdvözli Önt a Mennyei Hivatal!

2022-05