đŹđVĂĄlasz nĂ©lkĂŒl
Meghallgathatod FĂŒredi KrisztiĂĄn elĆadĂĄsĂĄban.
VĂĄlasz nĂ©lkĂŒl
ManapsĂĄg mindenki kĂŒlföldre menekĂŒl.
Van, aki csalĂĄddal Ă©s van, aki egyedĂŒl.
Sokan vagyunk itt, egy helyrĆl Ă©rkezĂŒnk,
DöntenĂŒnk kellett: ĂlĂŒnk vagy Ă©hezĂŒnk.
Sok Ă©ve mĂĄr, hogy idekint Ă©lek
S elĆkerĂŒltek a rĂ©gi szĂ©p emlĂ©kek.
GyĂĄrban dolgoztam, szĂŒnetre kĂ©szĂŒltem
EbĂ©didĆ volt, egy asztalhoz leĂŒltem.
Egy munkĂĄs is ĂŒlt az asztal tĂșlfelĂ©n,
Teli szåjjal rågott és biccentett felém.
A tĂĄnyĂ©rjĂĄn csak egy âLeberwurstâ-ot lĂĄttam,
Ć volt Franz. A nĂ©met munkatĂĄrsam.
Egy mĂĄsik asztalnĂĄl magyarok voltak
S valamin nagyon összeszólalkoztak.
Franz megette lassan az ebédet
S Ă©rdeklĆdve figyelte az idegen beszĂ©det.
Zagyva nyelvĂŒkön az otthonrĂłl mesĂ©ltek,
Eltiport jogokról és nyomorról beszéltek.
Ćk voltak azok, akik Ă©lni akartak
Ăs cserĂ©be ezĂ©rt mindent feladtak.
A mese, mint mindig az otthonrĂłl szĂłlt,
A fĆ tĂ©ma megint a politika volt.
Az ebĂ©demet lassan Ă©n is elĆvettem,
Vele ellentétben minden szót értettem.
FĂ©l fĂŒllel hallgattam. Az Ășj hĂr Ă©rdekelt.
Magyarorszåg ismét a földre térdepelt.
Persze ez nem Ășj, mĂĄr tizenpĂĄr Ă©ve.
Egy elsĂŒllyedt hajĂł sosem Ă©r rĂ©vbe!
Suttogva szólt a német kolléga:
Semmit sem értek! Mi ott a probléma?
Hisz megvan minden, ami a jóléthez kell,
Az Ă©lethez szerintem a legtutibb hely!
Ott vannak példåul a gyönyörƱ hegyek,
MindentĆl Ăłvnak, a szĂ©ltĆl vĂ©denek.
A lombkoronĂĄs erdĆk, a sƱrƱ rengeteg,
Hol suttognak a fåk, ha jön a fergeteg.
Ott vannak mĂ©g a hatalmas mezĆk,
VĂ©gtelenbe nyĂșlĂł pĂĄzsit legelĆk.
A vaddisznĂłcsordĂĄk Ă©s a rĆtszĆrƱ vadak,
A folyĂłkban, tavakban ĂșszkĂĄlĂł halak.
Mangalica, puli Ă©s persze a tĂșzok,
CsodĂĄlatos mindez Ă©s talĂĄn nem tĂșlzok.
Olyan ĂĄllatok melyek mĂĄshol nincsenek
Ăs ezernyi madĂĄr mely szabadon csicsereg.
A fatornyos falvak Ă©s a dĂszes vĂĄrosok,
A jĂłĂzƱ borok Ă©s a tejfölös lĂĄngosok.
A legnagyobb tudĂłsok Ă©s a bĂŒszke bajnokok
S nĂĄlatok vannak a legszebb asszonyok!
Vagy ott van nektek a csodĂĄs âPlattenzĂ©â,
Ha nem a tiétek akkor håt kié?
Az ezeréves hon, hol mindig kék az ég,
Miért vagytok itt? Mi kellene még?
Megvontam a vĂĄllam Ă©s csendben tovĂĄbb ettem,
Miközben magamban a könnyeimet nyeltem.
KĂnomban talĂĄn ĂŒvölthettem volna:
Buta vagy haver! Menj a pokolba!
OrdĂtva mondanĂĄm, hogy hiĂĄba a hegy,
Ha nem vagy kivĂĄlasztott, nem jĂĄr a kegy!
S ez ellen tenni még akkor sem tudunk,
Ha kövekbĆl rakott falaknak futunk!
Hatalmas erdĆk melyeket senki sem lĂĄt,
Mert elloptak belĆle minden lombos fĂĄt!
Kérdezd a szegényt, hogy miért fƱt szeméttel
S miért van tele a töke az egésszel!
A rĂ©t Ă©s a mezĆ nekĂŒnk csak ĂĄlom.
Gazdagok kaptĂĄk meg barĂĄti ĂĄron!
KiterĂtve hevernek a legnemesebb vadak,
CĂ©lba lĆnek rĂĄjuk. Mert nekik szabad!
Låtszólag minden szép és Nemzeti
A turiståk többsége mindezt beveszi.
S ha az itteni béremet forintra våltom,
Ăn is csak a szĂ©pet … na Ă©s a tĂșzokot lĂĄtom!
Fontos az arculat, ez minden pénzt megér.
Ăm a magyarok többsĂ©ge aprĂłpĂ©nzbĆl Ă©l!
A bor és a tejföl luxuscikké vållnak
S a szép lånyok emiatt a sarkokra ållnak!
Elhagyott tanyĂĄk Ă©s kiĂŒrĂŒlt vĂĄrosok,
FĂ©nytelen szobĂĄkban gubbasztĂł alakok.
IgazsĂĄg nĂ©lkĂŒli propagandĂĄt nĂ©znek,
Kenyér helyett cirkusz az eltompult népnek!
Igen, a Balaton. A magyarok tengere.
Letarolta azt is a rendszer hengere!
Ezer Ă©ve Ă©lĂŒnk a KĂĄrpĂĄtok szĂvĂ©ben
Ăs most itt fĂŒrdĂŒnk a Bodensee vizĂ©ben.
Hogy mit is akarunk? Békés éveket!
Egy politikamentes nyugodt Ă©letet!
Egy jobb fizetést, egy boldog csalådot,
Egy valĂłban Ă©lhetĆ MagyarorszĂĄgot!
Sajnos, szegény Franz nem tehet róla,
Hogy feltettĂ©k Ćt is a döglött hintalĂłra.
Fogalma sincs arrĂłl, mi folyik ott nĂĄlunk:
A politika miatt hazĂĄtlannĂĄ vĂĄlunk!
Mire gondolatban idĂĄig jutottam,
Arra eszmĂ©ltem, hogy egyedĂŒl maradtam.
A kollega elment, a szĂŒnetnek ennyi
S dolgoznom kellett nekem is menni.
2023-04