Rémbohóc

Bohóc vagyok, nem tagadom, ott ül a vigyor az arcomon.
Mélyen a bőr alatt, csak a kétségbeesés dagad.
Úgy érzem, itt az idő, lejárt a rám kiszabott keret.
És megjelenik a félelem, a vigyorgó arc helyett.
A fényből jöttem, a sötéttől menekülök,
Dolgom nincs és lassan megőrülök.
Nézem a világot, ahogy elhaladt mellettem
És azon gondolkodom, mi az mit megtettem.
Felsorolni szinte semmit nem tudok,
Ezért inkább csendben maradok.

2020