đ BƱnbocsĂĄnat
Meghallgathatod FĂŒredi KrisztiĂĄn elĆadĂĄsĂĄban
BƱnbocsånat
MiĂłta megszĂŒlettem Ă©ltem ahogy tudtam.
Rongyokban fĂĄztam bĂĄrhol elaludtam.
Az utcåkat jårva mindig éhes voltam,
Hazudtam, csaltam, néha néha loptam.
Pårszor a vak koldus összegyƱjtött pénzét,
Vagy a piaci årus ott felejtett mézét.
Ha elkaptak, Ășgy vertek, hogy fĂĄjt
Ăs csak remĂ©ltem⊠a kereskedĆ gyorsan megbocsĂĄjt.
Mikor gyermekbĆl nagy kamasszĂĄ vĂĄltam,
Ha kellett egy erdĆt is kivĂĄgtam.
MĂg nappal a gazda elĆtt ĂĄlltam,
Addig éjjel a gazdasszonnyal håltam.
Mondtam neki ezernyi bĂłkot
Ăs Ć hagyta, hogy az ajkĂĄrĂłl lopjam a csĂłkot.
KĂ©sĆbb a gazda az ajtĂłt rĂșgta rĂĄnk
Ăs remĂ©lni tudtam ezĂșttal csak elbocsĂĄt.
AztĂĄn a hegyekben mentem, szerzetes lettem,
Egy Ćsi elfeledett szerzetesrendben.
KĂ©sĆn fekĂŒdtem Ă©s korĂĄn keltem,
Hitemmel oltva parĂĄzslĂł lelkem.
KĂ©sĆbb a parazsat eloltottam
Ăs a perselybĆl a pĂ©nzt mind elloptam.
Senki nem kiĂĄltott nekem megĂĄlljt,
Remélem az egyhåz ez egyszer megbocsåjt.
AztĂĄn ĂștonĂĄllĂł lettem, folyton csak kegyetlenkedtem.
MĂĄsok pĂ©nzĂ©t vĂgan elvettem,
A pénzért bårkit megölhettem.
A pĂ©nzbĆl szeretĆt vehettem,
VĂgan Ă©ltem, egĂ©sz nap dorbĂ©zoltam.
A kocsmĂĄrossal is csak ordĂtottam.
Akkor gazdagtĂłl, szegĂ©nytĆl egyarĂĄnt loptam.
Elloptam mindent gulyĂĄt, kondĂĄt, nyĂĄjt.
Remélem a sok ember egyszer csak megbocsåjt.
Most fogoly vagyok, nem dorbézolok,
Nem is fåzom és ételt sem lopok.
ErdĆt sem vĂĄgok Ă©s gazdasszonnyal sem hĂĄlok.
A persely pénzt sem viszem és templomba sem jårok.
Nem rablok és nem ontok vért,
De meg kell bƱnhĆdnöm mindezĂ©rt.
A kötél alatt ållok és vårom a csodåt
Remélem Isten egyszer mindezért megbocsåjt.
2020 jĂșnius


Kép: Meza