Ülök az autóban, az első ülésen és csendben nevetek Nem, sajnos már nagyon rég nem én vezetek. Mosolyogva azon gondolkodom, Hogy ha az ablakom lehúzom És a botomat kinyújtom Vajon mit szólnak majd az emberek, Ha minden táblára a bottal egyet ráverek. Mi van, ha ezzel új dalomat írom És ezt addig éneklem, amíg csak bírom. Jó tempóban haladunk és az út szélén a bóják, Az új nóta ritmusát adják. Tam tam tam tam tam tam kopp… (Ez lehet hogy egy tábla volt…)
Az ütemes dobolás hangjára lassan elalszom És hosszú idő után újra álmodom Ülök az autóban az első ülésen és hangosan nevetek Igen! igen! újra én vezetek! szemembe süt a nap és zenét hallgatok Beethovent, Mozartot, metált vagy rockot. Ujjaimmal a kormányon dobolok Tenyeremben érzem ahogy a basszus dobog S rákontráznak az üstdobok Tam tam tam tam tam tam kopp… (Ez megint egy tábla volt…)
A koppanásra ébredek. ülök az első ülésen, és már nem nevetek Csak ülök némán és többé már nem vezetek. Kezemben a bot, az ablakot is felhúzom A dobolást sem hallgatom. De bennem csak egy ritmus szól Tam tam tam tam tam tam kopp…
Ez az egyik kedvencem 🙂