Georg és Sally

Mesélek neked egy bizarr bűntettről,
Amely szóljon Georgról és Sallyről.
Bár az áldozatot ismerned sem kell,
Olvasd a verset és gondolkodj el!
Az eset történt Nagy-Britanniában,
Valahol London külvárosában.
Georg és Sally apró lakásában
Ahol ketten éltek, furcsa barátságban.

Régen volt már, hogy megismerkedtek,
Egymással félénken, messziről szemeztek.
Aztán egyre jobban közeledni kezdtek
És még aznap este össze is költöztek.
Georg nem hallgatott sohasem zenét
És Sally sem olvasott fel semmilyen mesét.
De ebből nem csináltak túlzottan nagy ügyet,
Hisz Sally néma volt, Georg pedig süket.

Minden hétköznapjuk ugyanúgy telt el.
Egymás iránt érzett békés szeretettel.
Míg Georg nappal dolgozni járt,
Addig Sally csak a fiúra várt.
S mikor Georg esténként megérkezett,
Sally örömében bukfencet vetett.
Vagy ha Georg éjfélig verseket írt,
Sally is fennmaradt, amig csak bírt.

Volt, hogy az ablakból nézték a telet,
Bár Sally utálta a kinti hideget.
Georg a kandallóba nagy tüzet rakott
És a lakásban töltötték együtt a napot.
De néha Sally túl sokat ivott,
Olyankor már csak tátogni tudott.
Nem mondta el, mi lehet a baja
S ettől Georgnak égnek állt a haja.

Nem lehet tudni, Sally mit is érzett,
Ha hatalmas szemeivel Georgra nézett.
A fiút bizony őrülten szerette,
Talán, mert Georg volt az első szerelme.
Georg viszont a viszonyt másképp kezelte,
Persze Sallyt Ő is nagyon kedvelte.
Úgy tekintett rá, mint lakótársára
S nem pedig úgy, mint élete párjára.
 

Hosszú idő után, a kapcsolat megromlott.
Időnként Georg is másokra gondolt.
Elmaradtak az esti versírások
És sűrűbbek lettek a kimaradások.
Sally pedig naphosszat egyedül maradt,
Nem csinált mást csak bámulta a falat.
Keserves sorsában magába fordult
S pár év alatt végleg megbolondult.

Történt egy nap, hogy Georg elutazott,
Sally pedig megint otthon unatkozott.
Magányában folyton csak a fiúra gondolt
S bánatában egyre nagyobbakat kortyolt.
Eltervezte magában, ha Georg hazajön,
Ő majd flegmán ránéz és nem köszön.
Hátat fordítva fújja fel arcát,
Hogy Georg is érezze barátja haragját.

Tervei közt szerepelt, hogy nyíltan kimondja:
Georg ezúttal végleg menjen a pokolba!
Az sem számít neki, ha a fene megeszi
S csak akkor szóljon hozzá, ha feleségül veszi.
A gondolattól remegett minden porcikája,
Tudta, hogy a fiú eztán majd csak őt imádja.
Biztos volt benne, jobb lesz, mint egykor volt,
Helyeslőn bólintott és még egyet kortyolt.

Eljött az éjfél és Georg befutott.
Látszott rajta, hogy nagyon berúgott.
Sally nem szólt semmit, csak vádlón figyelte,
Ezt a pillanatot nem épp igy képzelte.
Azt akarta mondani: Bocsáss meg, féltelek!
De most, hogy látlak korántsem értelek.
Ám a sok korty Sallynek megártott,
Kigúvadt szemmel nézve, némán hallgatott.

Georg meglátta Sally mérges arcát,
Vérvörös száját, idétlen alakját.
Meg sem hallgatva barátja panaszát,
Italtól fűtve, elordította magát.
Ne nézz így rám, mindent elrontasz
És legyen az bármi, nem hallom mit mondasz!!!
Hagyjál békén, most már aludhatsz,
Vagy felőlem akár fel is fordulhatsz!!!
 

Sally erre mérgesen csapkodott,
Miközben dühében levegőért kapkodott.
Most már szívből gyűlölte Georgot
S válasz helyett lehúzott még néhány kortyot.
Majd hang nélkül, némán felnevetett
S a fiú felé egy illetlen mozdulatot tett.
Melyben benne volt az összes véleménye,
Az, hogy egyszerűen tojik Georg fejére.

Ám Georg meglátta, hogy Sally mutogat
S ettől a gaztettől teljesen kiakadt.
Nem akarta elhinni, hogy barátja ezt tette,
Részeg Egóját így megsértette.
Gorombán legyintett és ujjat mutatott,
Közben bal kezével a szekrényben matatott.
Nem így tervezte kettőjük jövőjét,
Felkapta és hozzávágta az edzőcipőjét.

A cipő még nagyban Sally felé suhant,
Amikor Georg már az ágyába zuhant.
Leverve közben a lámpa kapcsolóját,
Folytatta tovább részeg horkolását.
A szobában a sötétet vágni lehetett,
Amikor a cipő hangosan megérkezett.
Az egyik szomszéd szerint, valami összetört.
Mint egy ablaktábla ugyanúgy csörömpölt.

Másnap reggel, amikor Georg felébredt,
Nem jutottak eszébe az éjféli emlékek.
Zsibbadó aggyal körbetekintett
S meglátta az összetört üvegcserepet.
Nem tudta felidézni az előző estét,
Amikor meglátta Sally véres testét.
Georg ekkor sírva térdre rogyott
S már tudta azt, hogy Sally halott.

Ennyi a mese, amit most elmondtam.
S a végét direkt tartottam titokban.
Tettes és áldozat valódi drámája,
Amely nem végződött jól kettejük számára.
Viszonzatlan szerelem és bezártság
Okozhatta talán egyikük halálát?
De, ha eddig kibírtad a vers hosszát,
Olvasd el kérlek az utolsó strófát!
 

Az eset után jó pár hónappal,
Összefutottam szegény Georggal.
Azt mesélte, Sallynek ásott egy sírt
S amíg ásott, folyton csak sírt.
Elhelyezte benne szeretett barátját
És tett a sírra egy aprócska kőtáblát.
A táblára annyi volt ráírva arannyal:
Itt nyugszik barátod: Sally az aranyhal.

2021-06