Oltás

Egy távoli országból jöttek a képek,
Hogy valaki véletlen egy kémcsőre lépett.
Messze van ez tőlünk! Nem történhet semmi!
Nem is kell az ügyre figyelmet szentelni.

Legyünk óvatosak, hordjunk inkább maszkot.
Nehogy mégis benyeljük ezt a fránya vackot.
Ne aggódjon senki! Elmondtuk ezerszer:
Hamarosan kész a hatásos ellenszer.

Ülök a váróban, körben szürke falak,
A túlsó sarokban egy marcona alak.
Azért van itt, hogy mindenkit megvédjen
S nehogy valaki a helységből meglépjen.

Az elsőt kapom, ez lesz, ami megvéd.
Ettől lesz nyugodt a következő egy év.
Sokan vagyunk már, de mégis kevesen.
Mindenkin látszik a pánik, a félelem.

Nyílik az ajtó, az orvos kijön,
Mutat rám fáradtan: Mire vár? Jöjjön!
Lassan követem. Görcs áll a lábamba.
Aprócska fecskendőt nyomnak a vállamba.

A mennyezeti lámpa vakítón felragyog,
Nem érdekel semmi, hisz beoltott vagyok.
Azt mondta a doki: Nem fertőz meg mást
S egy év múlva látjuk legközelebb egymást.

Megint itt ülök ebben a helységben.
Két katona figyel, kezük a fegyveren.
Most már sokkal kevesebben állnak,
Az életet jelentő vakcinára várnak.

A másodikért jöttem, én is itt vagyok.
Hat hónap telt el, de újabbat kapok.
A korábbi hatása nem elég jó,
De ismétléssel ez is orvosolható.

Kinéz az orvos, gondterhelt az arca,
Kétségbe van esve. Nagyon látszik rajta.
Csóválja a fejét, nem látom mit művel,
Megböki a karom egy méretesebb tűvel.

Ránéz az órára, mindjárt fél egy.
Morcosan közli: Kell még majd egy.
Fél évvel későbbre kérjen időpontot
És azzal majd örökre letudja a gondot!

Három hónap telt el. Behívó érkezett.
A postás hozta nekem, de nem is fékezett.
Feladó a kormány, aláírás, pecsét.
Ezúton tudatták az új oltás idejét.

Újra bemegyek a szürke váróba.
Öt katona terel mindenkit egy sorba.
Vérben forgó szemmel velünk üvöltöznek,
Ha köhintesz egyet, biztos agyonlőnek!

Nyílik az ajtó, az első három mehet.
Egy gép végzi el a kényes műveletet.
Sok kérdésem lenne, de orvos az nincs,
Szakembert találni reményem sincs.

Lép egyet! Nem mozog! Pólóját felhúzza!
Jelentkezik ugyanitt. Egy hónap múlva!
Igazolványt állít ki, ezzel gyorsan halad.
Az injekció után egy vörös folt marad.

Hazafelé, gondoltam beugrok a boltba.
Ha oltatlan vagy haver, menj a pokolba!!!
Ezek a falfirkák kísértek végig,
Ötször teszteltem, míg elértem a célig.

Korgó gyomorral álltam be a sorba,
Igazolvány nélkül nem jutok a boltba.
Az oltásom helye még mindig nagyon éget.
Nem kaptam mást, csak szalámivéget.

Megint itt vagyok. Nem önként jöttem.
Négy napot ültem egy karantén börtönben.
Két és fél hete, hogy be lettem oltva,
Amikor elkaptak egy buszon kapaszkodva.

Piros lett az orrom a metsző hidegben,
A busz után futottam, a maszkban köhögtem.
Nem kellene annyi cigarettát szívni.
Nem kapok levegőt! Nem fogom bírni!

Öt sorral odébb egy idős nő felállt,
Odajött hozzám és velem kiabált:
Mit képzel magáról! Idejön és köhög?
Mi meg majd megdöglünk, míg maga röhög?

Próbáltam szép szóval megmagyarázni,
De sehogy sem tudtam magamról lerázni.
Fröcsögött a nyála, maszk sem volt rajta,
Míg bilincsbe vertek az igazát hadarta.

Egy székre ültettek, sehol egy ablak.
Azt mondták: Előbb oltást kell kapjak!
Szemben egy nővér. Indulok feléje.
Rám üvölt: Azonnal menjen a helyére!

Ellenálljak vajon? Talán ezt akarom!
De gépiesen nyújtom mégis a karom.
A vastagabb tűvel adják az oltást,
Ezzel egy hétre kaphatok feloldást.

Két nappal később, újra jött a postás.
Már nem sok kell hozzá és megvan a megoldás:
Hogy vigyázni tudjanak minden emberre,
Be kell vonuljunk egy kijelölt telepre.

Ezúttal, fél deci anyaggal oltanak.
Lesütött szemmel. Semmit sem mondanak.
Az oltás után rögtön, töltenek egy italt.
Nyugodj meg öreg, holnapig kitart!

Egy órával később jó híreket hoznak.
A negatívok most már mindent megúszhatnak.
Állunk a sorban. Tesztelni fognak.
Valahol a távolban, géppuskák ropognak.

Fehér ruhás ápolók sietve érkeznek,
Alkaromba gyorsan egy csövet vezetnek.
Könnyebben kaphatom az újabb cseppeket,
Így, talán percekig védett lehetek.

Itt a szabadság, nem kell több oltás!
Megszületett végre a várva-várt megoldás.
Innentől ezzel semmi dolgom sincsen,
Csak annyi, hogy a tartályomat naponta töltsem.

Minden másodpercben cseppen egy csepp.
Az éltető folyadék a vérünkbe megy.
Így lehetünk végleg ’vírus-ellenállók’
S a gyógyszeres cégek is örök profitálók!

2021-12