Kanegér

... MagamrĂłl - MĂĄsoknak

🔉 IdƑutazás

(Meghallgathatod Zsupos Ági elƑadásában)

 
 

IdƑutazás

Állok céltalan a garåzs közepén,
A kettƑezer-hĂșszas Ă©vek elejĂ©n.
Fogalmam sincs, mihez is kezdjek,
Ötletem sincs, hogy mit is keressek.
Bårhovå nézek, szemetet låtok.
KörĂŒl sem nĂ©zek, csak nekilĂĄtok.
MĂĄllĂł dobozok, sĂĄrgulĂł aktĂĄk,
Negyvennyolc éve, hogy halomba raktåk.

A poros polcokon milliónyi emlék.
Van köztĂŒk olyan, amit nĂ©ha elfelednĂ©k.
Kinyitok egy mappåt, benne gyƱrött fénykép,
Mosolyogva sóhajtok: Te vajon élsz még?
Könnyeimmel kĂŒszködök Ă©s csendben pakolok,
VĂĄlogatĂĄs nĂ©lkĂŒl mindent kidobok.
Itt egy rĂ©gi tankönyv, ott egy faliszƑnyeg,
MĂșltambĂłl itt maradt elfelejtett szörnyek.

Nem bĂ­rom tovĂĄbb! LeĂŒlök pihenni.
NehĂ©z a portĂłl friss levegƑt venni.
RemĂ©lem, Isten kĂŒld majd egy jelet
És elhagyhatom hamar ezt a rothadó helyet.
FĂ©l ĂłrĂĄval kĂ©sƑbb, sokkal jobban vagyok.
MĂĄr majdnem tiszta minden elĂĄtkozott sarok.
Fåradtan nézek a helységben körbe
És meglĂĄtok valamit egy törött tĂŒkörben.

Egy sötét sarokban, rozzant szekrény åll.
A fal mellett a rĂ©sbƑl egy fĂŒzet kandikĂĄl.
Pontosan olyan, mint amire vĂĄgytam,
De hogy kerĂŒlhet ide? MĂ©g sohasem lĂĄttam!
Ott volt elƑttem teljes pompájában,
Halvånyan derengett a bƱvös félhomålyban.
KihĂșzom a rĂ©sbƑl, kĂ©t ujjal megfogva
S lĂĄtom, hogy a fedlapra a nevem van felĂ­rva.

Mi törtĂ©nik velem? ElszĂŒrkĂŒl a vilĂĄg!
Felizzik a borĂ­tĂłn egy rĂłzsaszĂ­n virĂĄg.
Lelassul az idƑ, zĂșgni kezd egy darĂĄzs,
EltƱnnek a polcok Ă©s velĂŒk a garĂĄzs.
Hallom, ahogy valahol egy kutya vadul morog.
Rånézek a karóråmra, visszafelé forog!
Minden megĂĄll, mĂĄr mozdulni sem tudok,
Még låtom a virågot s aztån elåjulok.

Zavartan ébredek, nem tudom hol vagyok!
KörĂŒlöttem hĂĄzak Ă©s sötĂ©t ablakok.
Jéghideg a talaj, a puszta földön fekszem.
Remegek és fåzok. KihƱlt a testem.
Lassan felĂĄllok, a leheletem lĂĄtszik,
Egy pajkos szellƑ a hĂłpihĂ©kkel jĂĄtszik.
Valahol a tĂĄvolban egy vonat zakatol.
TĂ©rerƑ nincs, a mobilom vacakol.

Keresek valakit, egy biztos tĂĄmpontot,
Hogy legalĂĄbb meg tudjam, jelenleg hol vagyok.
Az ĂłrĂĄmra nĂ©zek, „hĂĄromĂłrahĂșsz”.
Az Ășt tĂșloldalĂĄn egy fĂ©rfi kocsit hĂșz.
Nem megyek közelebb, csak åtkiabålok:
Elnézést Uram! Jó reggelt kívånok!
Vastag sĂĄl van a nyakĂĄra tekerve,
Nem szól semmit, csak megy tovább elƑre.

Hall engem kĂ©rem? – KiĂĄltom hangosan. –
Nem vagyok ismerƑs ebben a városban!
Nem tudom mi történt, azt hiszem elvesztem,
Elåjultam valahol és a közelben ébredtem!
A férfi råm néz és azt mondja nyugodtan:
December huszadika, csĂŒtörtök reggel van.
Låtja az arcomat és hozzåteszi halkan:
Persze, kilencszĂĄzhetvenhĂĄromban.

Értem a szavakat, de rosszul vagyok nagyon.
A szĂŒletĂ©snapom van ezen a napon.
Most, hogy ismĂ©t jobban körĂŒlnĂ©zek,
Felismerni vélem a megkopott környéket.
Ódon Ă©pĂŒlet, erre emlĂ©keztem.
Ez az a hĂĄz, ahol egykor megszĂŒlettem.
De mit is beszélek, hisz még csak négy óra!
A szĂŒletĂ©semig maradt mĂ©g legalĂĄbb fĂ©l Ăłra.

Bemegyek a hatalmas, festett tölgyfa ajtón,
Lépteim kopognak a töredezett padlón.
A folyosĂłk ĂŒresek, mĂ©g minden nagyon csendes,
A nƑvĂ©rszobĂĄban alszik egy elfĂĄradt rezidens.
Nem tudom miĂ©rt, de leĂŒlök egy padra
És foszlĂĄnyokban emlĂ©kszem egy rĂ©gi gyermekdalra.
Mit keresek itt? Furcsa ez az ĂŒgy!
A mĂșltam Ă©s a jövƑm valahogy összefĂŒgg.

Reggel öt Ăłra. NemrĂ©g szĂŒlettem.
KettƑssĂ©g Ă©rzĂ©se kavarog Ă©nbennem.
Egy idƑben, egy helyen, azonos kĂ©t lĂ©lek,
A tudomåny szerint is kizårt, hogy létezhet.
De nem gondolok erre, az idƑ gyorsan halad,
Ez Ășgyis egy megoldatlan paradoxon marad.
Érzem, hogy nincs idƑm, valamit tennem kell!
Van valami, amiĂ©rt a jövƑbƑl eljöttem.

LĂ©pek az ƑrzƑbe, egy nevet keresek.
Minden kisĂĄgyba gondosan belesek.
Végre megtalålom, nincsen benne hiba,
RĂłzsaszĂ­n szalag, egy szĂłval: Tina.
Gondolkozom azon, hogy valamit itt hagyok,
Amivel a jövƑre tanĂĄcsot adhatok.
Nem talĂĄlok semmit, csak a mindennapok maszkjĂĄt,
TalĂĄn a jövƑben, ennek veszed hasznĂĄt!

A kórterem falán a felkelƑ nap játszik,
A pĂłlya alĂĄ csĂșsztatva, a fĂŒzet sarka lĂĄtszik.
Pontosan olyan, mint amilyet lĂĄttam,
BizonyĂ­tĂ©k arra, hogy a mĂșltamban jĂĄrtam.
Itt van elƑttem teljes pompájában,
Szikråzón csillog a fény varåzsåban.
Óvatosan kihĂșzom, kĂ©t ujjal megfogva,
MĂĄr tudom, hogy a fedlapra a nevem van felĂ­rva.

Újra megtörtĂ©nik! SzĂ­nesebb a vilĂĄg!
Felragyog a borĂ­tĂłn a rĂłzsaszĂ­n virĂĄg.
Felgyorsul az idƑ, zĂșgni kezd egy darĂĄzs.
FeltƱnnek a polcok Ă©s velĂŒk a garĂĄzs.
Hallom, ahogy valaki a folyosĂłn szalad,
Rånézek az óråmra, mår jó irånyba halad!
Minden felgyorsul! Mozdulni sem tudok!
Még becsukom a szemem, aztån elåjulok.

Amikor Ășjra magamhoz tĂ©rek,
Kint mår fakulnak az utcai fények.
Csendes a helysĂ©g, a por mĂĄr elĂŒlt.
A vĂĄros nĂ©ma, levĂ©l sem rezdĂŒl.
Kezemben egy fĂŒzet. Átlagos fajta.
A nevem is csak alig olvashatĂł rajta.
Nyoma sincsen mår a régi ragyogåsnak
És a fedlapra rajzolt csodaszĂ©p virĂĄgnak.

Szerintem csak álmodtam az idƑutazást,
Vagy tudat alatt megéltem egy bizarr låtomåst.
Az idƑben utazni tudom, hogy nem lehet.
Legyintek egyet és hangosan nevetek.
Kinyitom tehĂĄt a megsĂĄrgult borĂ­tĂłt
S bĂĄmulom a bele Ă­rt informĂĄciĂłt.
S ahogy lapozok a fĂŒzetben elƑre,
Egy ócska papírmaszk hullik ki belƑle!

2021-12

1

1 thought on “🔉 IdƑutazĂĄs

Vélemény, hozzåszólås?