Rövid vers

Azt üzente valaki, hogy nem jókat írok.
Hosszúak a verseim és túl sokat sírok.
Fogjam a soraimat ezután rövidre!
Most hagyjam abba? Vagy akár örökre?
A verseim többsége nem más, mint mese.
Megvan mindnek a saját története.
Így kell lennie, mert ha lemarad a fele,
Nem lesz értelme és megette a fene.
Próbálok maradni pár oldalon belül,
De néha van, hogy nem sikerül.
Elengedem ekkor a főhősök kezét
És sokáig szővöm az elképzelt mesét.
Talán ez bűn? Teszem fel a kérdést.
Mert ha igen, én kérek elnézést!
Hosszú a szöveg? Nem szabad unni!
Csak a sorok között kell olvasni tudni!
A versek hosszánál nem centi a mérce,
Most röviden írtam, hogy ő is megértse.
Akik ezt nem érzik, sosem érnek célba,
Álljon itt nekik egy elrettentő példa:
A JÁNOS VITÉZ is csak emígyen szólna,
Ha Petőfi hamar befejezte volna.
„Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon…
… Mert ezt a versemet itt most abbahagyom!”

2023-01