Az ĂĄrny
Fekszem az ĂĄgyon Ă©s arra Ă©bredek,
Hogy Ă©jfĂ©l elmĂșlt, de valami nem kerek.
Rohadtul fĂĄzom, azt hiszem lĂĄzam van.
TĂșlvilĂĄgi erĆt Ă©rzek a hĂĄzamban!
A frĂĄsz kerĂŒlget, testem egy katlan.
Låbam kilóg, rövid a paplan.
A hideg szobĂĄban leheletem lĂĄtszik,
Idegeim hĂșrjĂĄn egy gonosz dĂ©mon jĂĄtszik.
Valami mozdul, a holdfĂ©ny rĂĄvetĂŒl,
Ărzem, hogy a szobĂĄban nem vagyok egyedĂŒl.
A hideg kirĂĄzott, lelkem megfagyott,
Sohasem låttam még ilyen alakot.
ParĂĄzslĂł szeme a vĂ©gtelen sötĂ©tbĆl,
Vicsorog rĂĄm az ajtĂł rĂ©sĂ©bĆl.
Sikolt egyet, arra eszmélek,
Az egĂ©sz rĂ©misztĆ, de mĂĄr nem fĂ©lek.
Kasza a kezében, ezer fog szåjåban.
âEljöttem Ă©rted!â Mormogja magĂĄban.
MesszirĆl nĂ©zem, egyre csak rettegek,
IdĆm lejĂĄrt. Tudom, hogy elmegyek.
Nagyon izgulok, még nem ållok készen.
Nehogy mår a Halål, miattam késsen!
Kilépek rögtön a jó meleg ågyból,
Hogy mĂ©ltĂłn tĂĄvozzak ebbĆl a vilĂĄgbĂłl.
Az ĂĄgy mellett ĂĄllok, anyaszĂŒlt meztelen.
Hideg a padló, léptem is nesztelen.
Egyet még nyelek, szemem mår csukva,
Lassuló lélegzet, a lelkem is tiszta.
ErĆt veszek magamon Ă©s közelebb lĂ©pek,
Olyan borzalmas, hogy felé sem nézek.
De a telihold fénye a padlóra våg,
Ăgy mutatva meg, mi a valĂłsĂĄg.
A rĂ©m, aki ezĂșttal elĆttem ĂĄll,
Nem mĂĄs, mint egy aprĂłcska, tĂzcentis halĂĄl.
Hatalmas szemekkel kĂ©rdĆn nĂ©z rĂĄm,
Nem Ă©rti ki vagyok Ă©s hol van a ruhĂĄm.
DĂŒhösen tol az ĂștjĂĄbĂłl fĂ©lre
S fennhangon von emĂgy kĂ©rdĆre:
Nem tudom, miĂ©rt ĂĄllsz pucĂ©ran elĆttem?
De ållj félre öreg! A hörcsögért jöttem!
2021-10
SzenzĂĄciĂłs a versed Peti!…imĂĄdom a humorodat! đ