Csalódás

Hosszú idő elmúltával,
Más országból érkezek.
Más a nyelv és más a ritmus,
Mások itt az emberek.
Itt élek és itt van minden:
Család, otthon, szeretet
S nem ropognak durva szavak,
Mint az elsült fegyverek!

Azt mondják az ’otthonlakók’:
„Ha egyszer végre hazatérsz,
Meglátod, hogy mi változott
És megtudod majd mennyit érsz.
Büszkén nézel a hazádra,
Hisz kedvesek az emberek,
Amit máshol nem találsz meg,
Azt itt biztos megleled.”

Bizakodva léptem át
A jól ismert határt,
Ezzel aztán elkövettem
A legnagyobb hibát.
Csalódottan azt láttam,
Hogy még semmi sem változott,
Az árulók közt én lettem
Az egyetlen elátkozott.

Azt hallottam mindenhonnan:
„Ha elmentél, hát maradj ott!
Ne keltsd itt a feszültséget!
Ne okozz több pánikot!
Szar az élet! S akkor mi van?
Nincsen bennünk gyűlölet,
Nem számít, hogy itt születtél,
’Elvagyunk’ itt nélküled!”

Rájöttem, hogy ez az ország,
Nem olyan, mint egykor rég.
Számomra már nem is kedves
És talán már nem is szép.
Elindultam visszafelé
Oda, ahol gondtalan,
Hogy szebb és talán jobb helyen
Legyek inkább hontalan!!!

2021-09