Én…

Az egóm csúcsán ülök,
Egymagamban Én,
A saját kis világom
Kellős közepén.
Az egész Univerzum
Külső peremén,
Hol előtör a sötét
És eltűnik a fény.

Bár megszűnik az idő,
De végtelen a tér,
Nem hallani hangot.
A csend többet ér.
Magamban beszélek,
Mint egy skizofrén.
Nem érthet más,
Egyedül csak Én.

Nem vagyok más,
Mint magányos lény,
De talán maradt
Egy apró remény.
Ha elmegyek oda
Hol nincs más csak Én
Önmagam leszek
A semmi közepén!

2024-02