Kanegér

... Magamról - Másoknak

🎬🔉Fogadás

Fogadás

A férfi belépett az éjszakai bárba
A füsttel teli helység bizarr homályába.
Hosszú, gyűrött ballon, a nyakkendője laza
Elsőre is látszott, hogy nem várják őt haza.
Csendes este volt, pár perccel tíz után,
Verejtékcsepp indult el magas homlokán.
Unatkozott talán, vagy csak inni vágyott?
Vagy el akarta hagyni egy kicsit a világot?
Hosszú lépteivel a bárpulthoz lépett
És elfoglalt a pult mellett egy magasított széket.
Unott arccal lassan a kabátját levette
És a mellette álló üres székre tette.
Szemei csillogtak (a bal kicsit jobban)
Ettől a nők szíve biztos lángra lobban.
A háttérben a pianínós lassú szvinget játszott,
A vastag szivarfüsttől csak a sziluettje látszott.
A pasas a szemével a pultost kereste
És amikor meglátta magához intette.
A kopottas pult másik oldalán
Ott állt egy csinos, festett szőke lány.
Kihívó öltözet, a dekoltázs merész,
Vörös műkörme véres harcra kész.
Nemrég múlt negyven, nem látszott rajta.
Visszeres lábait pantalló takarta.
A sóvárgó szemek lepattantak róla,
Nem volt olyan férfi, aki átverhette volna.
Fáradt arccal érkezik és teszi fel a kérdést:
Whiskey-t, rumot, bort vagy hosszúlépést?
Egy dupla vodkát! – szólt a férfi – De egészen hidegen.
Akcentusán hallatszott, biztos, hogy idegen.
És töltsön magának is! – nézett a nőre.
Meghívom magát egy tiszteletkörre!
A nő bólintott, hozzá volt már szokva,
Nem árthat meg neki a felvizezett vodka.
Miközben az italt a vendég elé tette,
Csak úgy megszokásból odavetette:
Mi járatban nálunk? Először van itt?
Látszik magán, hogy nem valami fitt!
Nehéz a munkája, vagy túl sok a gondja?
Igyon még egyet! Az majd megoldja!
Felnevet a férfi és derűsen válaszol:
A látszat csalóka, drága kisasszony!
Nem dolgozom semmit, nem abból élek.
Sosem voltam rabja az átkozott pénznek.
Néha fogadok, a játék, ami izgat,
Ez hoz a napjaimba némi izgalmat.
Sohasem vesztek, mert erre ügyelek.
A fogadásból élek, amiket megnyerek.
Jó a szövege, már majdnem bevettem!
Nevetett a nő egy kissé rekedten.
Nem mondom el senkinek, attól ne féljen!
Ám aki elhiszi, na annak meséljen!
A férfi arca ekkor komolyra váltott,
A lányban egy újabb áldozatot látott.
Könnyű lenne a dolognak utánajárni!
Nem akarja esetleg Ön is kipróbálni?
Fogadhatnánk mindjárt egy ropogós százasban,
Készpénzben és a jó öreg amerikai dollárban.
Hogy itt Ön előtt amikor csak akarom,
A nyelvem hegyével a szememet megnyalom!
A pultos egy ideig szólni sem tudott
A röhögéstől ugyanis levegőt sem kapott.
Aztán meglátta az ember komoly arcát:
Ki látott a földön még ekkora marhát!
Ezzel akar nyerni? Nem lehet, hogy lázas?
Na lássuk a mutatványt! Letettem a százast!
A férfi megfeszült, mintha erőlködne,
Mosolyogva nézett a magabiztos nőre.
Bal szemét, mely üveg, volt könnyedén kikapta
S rózsaszín nyelvével gyorsan körbenyalta.
A lány megdöbbent és nem hitt a szemének.
A fene sem gondolta, hogy ilyen megtörténhet.
Az üvegszem visszakerült a megszokott helyére
S Ő szomorúan nézett az elvesztett pénzére.
A férfi csak ült, de nem nyúlt a pénzhez,
Ez csak egy kellék volt a nagyszerű tervéhez.
A nő ideges volt, nem tudta mit tegyen,
Hisz lehúzta egy százasra a jóképű idegen.
S mivel a büszkesége szenvedett most csorbát,
Ezért töltött magának egy pohár tiszta vodkát.
A zongorista valami szomorú bluest játszott,
Meghatva ezzel a díszes társaságot.
Látszott, hogy az ital is teszi a dolgát,
Lázrózsákkal borította a pultoslány arcát.
Nem a pénz számított, a becsület kívánta,
Amikor a zöldhasúra a másikat kivágta.
Közelebb hajolt a vigyorgó férfihez:
Dupla vagy semmi! Ám ezúttal én nyerek!
A fickó legyintett és nagyot ásított.
(Elérkezett a pillanat, amire számított.)
Ám legyen! – szólt – ha tényleg így akarja!
De sohasem vesztek, ezt jobb, ha észben tartja!
S ha nem haragszik, akkor a tárgynál maradok
És fogadhatunk abban, hogy a hajamba harapok.
A lány végigmérte a bosszantó alakot,
Kereste az új trükkre a magyarázatot.
Sötétszőke haja rövidre volt vágva
És az is biztos, hogy nem volt parókája!
Akkor máris nyertem! – És a pénz felé nyúlt.
Bal keze alatt kicsit ragadt már a pult.
Hiszen rövid a haja, ezt mindenki látja!
Kizárt dolog, hogy ezt most megcsinálja!
Ám a fazon a kezével türelemre intett
És összeszűkült szemmel a nőre tekintett.
Laza mozdulattal megvonta a vállát
És hatalmasra nyitotta amúgy keskeny száját.
Hirtelen belenyúlt, kivette fogsorát
És csattogtatva harapdálta rövidre nyírt haját.
A lány szemei könnybe lábadtak.
Búcsút inthet máris a két darab százasnak?
Mérgében toppantott, a pult csak úgy döngött,
Amíg egy poharat ismét színig töltött.
Az italt gyorsan, egy slukkra lehúzta
És közben magában a férfit átkozta.
Aztán, hogy az esetet újra gondolta,
Töltött még egy vodkát és azt is megitta.
A férfi csak ült és a lányt bámulta.
Az aprócska sikereket lassacskán elunta.
Gondolatban sokkal nagyobb vadra vágyott,
Emelte a szintet, nagyobb tétben játszott.
A zongorista közben az ujjain roppantva
Kezdett bele egy új zenei futamba.
A férfi a nő arcát feszülten figyelte,
Amíg a pénzt a pultról felvette.
Tétovázott kicsit, aztán visszatette
S közben félvállról megemlítette:
Látom kedves az elkeseredését!
Esélyt adok arra, hogy visszanyerje pénzét,
De ez legyen mára az utolsó játék:
Dupla vagy semmi! Ha ez az alku áll még.
A nő a pult mögött megrázta a fejét
S a pultra támasztotta mind a két tenyerét.
Ismert volt előtte a férfi taktikája,
Gúnyosan nevetett és a képébe vágta:
Nem Uram! Elég volt! Szó sem lehet róla!
Nem fogadok arra, hogy leesik az orra!
Vagy azt hiszi, hogy újra hülyének tud nézni,
Mert esetleg a füleit meg tudja cserélni?
A fickó lemondóan a nő szemébe nézett:
Igaza van kedves! Hagyjuk az egészet!
Nem vihetem magát újabb kísértésbe,
Elteszem a pénzt és megyek a fenébe!
S amíg a pultról a bankókat szedte,
Addig folyvást csak a lány arcát leste.
Látta már a nőn a bizonytalanságot,
Amit néhány korábbi áldozatán látott.
Egy pillanatig úgy tűnt, határozott lény,
De aztán megjelent a szemében a fény.
Mohósággal fűtött vak reménysugár,
Azt sugallta belülről: A pénz nekem jár!
Várjon! – szólt a nő – Mi lenne a próba?
Először mondja el, mégis, hogy gondolja?
Mert amíg a részletekről fogalmam sincs,
Nem játszok olyat, amelyben esélyem nincs!
Azt mondta a férfi: Tisztelettel kérem!
Elmondom az egészet, de nehogy félreértsen.
Hisz egymás közt vagyunk és ez csak egy játék,
S ha nem az lenne, ezzel talán elő sem állnék.
Lehet, hogy furcsa lesz, amit most mondok,
De így tehetünk mindketten az ’i’-re is pontot.
Jöjjön velem hátra a sötét raktárba,
Ahonnan öt percig a pultot is belátja.
Fogadásunk lényegét meg fogja érteni,
Ha úgy szexelek Önnel, hogy nem fogja érezni.
De mielőtt azt hinné, hogy elment az eszem,
Nem magamért, hanem a fogadásért teszem!
A nő meredten bámult, szája elkeskenyedett,
Eddig piros arca elfehéredett.
Sok mindent megélt, de tudta, hogy nem lehet!
Tisztességes nő ilyet sohasem tehet!
Persze nem tetszett neki a szemtelen ajánlat,
De nagy volt a csábítás és kicsi a kockázat.
Fontolóra vette az összes buktatóját,
Bele kalkulálva minden variációját.
Azt hitte, a sorstól kapott nagyszerű esélyt,
De nem láthatta előre a lappangó veszélyt!
Szeme előtt csak is a pénze lebegett
És újra kinyitotta az italos üveget.
Egymás után megivott még három pohár vodkát,
(Az erős ital ekkorra már felmarta a torkát.)
Hőhullám csapta meg, pedig nem volt lázas,
A tárcájából kivette a két utolsó százast.
Kijött a pult mögül és a férfira nézett,
Az leszállt a székről és a raktár felé lépett.
Eltűntek odabent jónéhány percre,
Csak egy arc látszott, ahogy a pultot figyelte.
Ezalatt a zongorista a zongorára mászott
És villámgyors kezekkel Boogie-Boogie-t játszott.
Tíz perc múlva befejezték a nagyszerű zenét,
Mindketten elhagyták a raktár rejtekét.
A lány kipirult, a férfi kicsit sápadt,
Nem lett túl jó vége a nagy fogadásnak?
Legalábbis a nő éppen így gondolta,
Amikor büszkén a férfinak azt mondta:
Ezúttal tudom, hogy biztosan én nyertem,
Minden mozdulatát teljesen éreztem!
Ezegyszer nem jött be a híres fogadása,
Mesélje el mindenhol, hogy itt esett pofára!
A férfi gondterhelten dörzsölte az állát,
Aztán hirtelen megvonta a vállát.
Komótosan felvette a ballon kabátját,
Nem szólt, csak kifizette az italok árát.
Hosszú lépteivel a kijárathoz indult,
Az ajtóból még egyszer lassan visszafordult.
Amíg a lány könnyezve nevetett,
Annyit mondott halkan: Könnyen jött, könnyen ment!

2022-02

 
 

Megnézheted youtube-on is.

3

3 thoughts on “🎬🔉Fogadás

Vélemény, hozzászólás?