Kőműves blues
(Remake)

Fel kellett kelned, mert munkába mész,
Vár rád a cement és a beoltott mész.
Hideg a hajnal és sötét az ég,
A kisboltnál kezdesz, de korán van még.
Éhgyomorra jöttél, piára vársz,
De két üveg sörtől zombivá válsz.
A távolban látod az építkezést,
Legyűröd magadban az ellenérzést.
Kacsázó léptekkel elindulsz felé,
Egyik lábad teszed a másik elé.
A csavaros kifliből még egyet húzol,
Mindenki hallja majd, amikor púzol.

Ref: Dolgozz, hogy megkapd a napi adagot,
Rakd a falat és keverd az anyagot!
Tudod, hogy a józanság boldoggá tesz,
De nincsen már más csak az éltető szesz.
Kötődsz a piához, mint falhoz a cement
És te is sejted, hogy ez mit is jelent:
Ha kevés a cement és túl sok a homok,
Nem marad más csak az átkozott romok!
Ha úgy érzed, az élet egy végtelem verem,
A „Kőműves bluest” fütyüld most velem!

Reggeltől délig rakod a falat,
A habarcs túl kemény; tegnapról maradt.
Úgy érzed magad, mint a Kelemen neje,
A lelked is a malterba kevered bele.
Lassan leesik az alkohol szinted,
Söröd sincs már. Pedig azt hitted.
Egy Dianás cukrot ketté harapsz,
Így talán délig talpon maradsz.
Délben leülsz, vár rád az ebéd.
Józsi tüskéket pakol le eléd.
Nem szólsz semmit csak gurítasz kettőt,
Ma sem kell hozzád hívni a mentőt.
Megiszod, amit magadnak hozol,
Kábán felállsz és úgy dolgozol.

Ref: Dolgozz, hogy megkapd a napi adagot,
Rakd a falat és keverd az anyagot!
Tudod, hogy a józanság boldoggá tesz,
De nincsen már más csak az éltető szesz.
Kötődsz a piához, mint falhoz a cement
És te is sejted, hogy ez mit is jelent:
Ha kevés a cement és túl sok a homok,
Nem marad más csak az átkozott romok!
Ha úgy érzed, az élet egy végtelem verem,
A „Kőműves bluest” fütyüld most velem!

Betonba nyomod az elhamvadt csikket,
Megfogsz egy téglát és faragsz egy stiftet.
Nézed a függőt. A fal, amit raktál
Boltozat lett, nem pedig raktár!
Egyenes! Egyenes? Görbe? Görbe!
Befalaztad magad egy végtelen körbe!
A művezető jön és ész nélkül ordít,
Túl gyorsan beszél és nincs, aki fordít.
Legyintesz rá: Menj a fasorba!
Ha nem húzzák ki, beköt a betonba.
Eljött a fájront a kanalat leteszed,
Egy utolsó korttyal a gyógyszered beveszed.
Felveszed a portán az aznapi béred,
A nejed így nem fogja szívni a véred.

Ref: Dolgozz, hogy megkapd a napi adagot,
Rakd a falat és keverd az anyagot!
Tudod, hogy a józanság boldoggá tesz,
De nincsen már más csak az éltető szesz.
Kötődsz a piához, mint falhoz a cement
És te is sejted, hogy ez mit is jelent:
Ha kevés a cement és túl sok a homok,
Nem marad más csak az átkozott romok!
Ha úgy érzed, az élet egy végtelem verem,
A „Kőműves bluest” fütyüld most velem!

Beülsz a krimóba valamit inni,
Bár csak a jövőben tudnál még hinni!
Az asszony is gyanús. Lehet, hogy megcsal?
Ha erre rájössz, biztos, hogy meghal!
Elfogy a pénzed, nincsen több ivás,
Nem részeg vagy, csak kicsit piás.
A lakásba lépve nincsen több remény,
Ami ott vár az több mint kemény!
Egy idegen bakancs és egy letépett blúz,
S a rádióból üvöltő „Kőműves blues”.

Ref: Dolgozz, hogy megkapd a napi adagot,
Rakd a falat és keverd az anyagot!
Tudod, hogy a józanság boldoggá tesz,
De nincsen már más csak az éltető szesz.
Kötődsz a piához, mint falhoz a cement
És te is sejted, hogy ez mit is jelent:
Ha kevés a cement és túl sok a homok,
Nem marad más csak az átkozott romok!
Ha úgy érzed, az élet egy végtelem verem,
A „Kőműves bluest” fütyüld most velem!

1990-2023.11.