Kanegér

Mikor…

Mikor …

Mikor jön el az a bizonyos reggel
Amikor rájövök, hogy a nap nem nekem kell fel?
Vajon mikor lesz az, amikor a falon a sarokban az árnyak
Valóban rémálmokká vállnak?

Mikor lesz az, amikor nem látom az út túlsó oldalát
És vajon lesz e kéz, aki karonfogva vezet az úton át?
S vajon mikor lesz, amikor már nem tudok többet írni,
Csak egész nap egy üres papír felett sírni.

És mikor lesz az, amikor már senkit nem ismerek fel,
Csak néha hallom azt: „NE ADD FEL!!!”
Vajon mikor lesz az, amikor már nem lesznek színek,
Csak elgyötört összetört megfáradt szívek.

Vajon mikor lesz a társam már csak egy fehér bot,
Melyen magányosan járom majd a világot.
S mikor lesz az mikor többé már nem látlak
S már csak egy bot marad utánam az is csak fejfának?

2020.09.

0

Vélemény, hozzászólás?