Állok a sorban, hallgatom a népet, Kísértem a sorsot és még egyet lépek. Az ajtóban állok, sorszámot tépek, A nap lassan lemegy, de én még élek!
Munka ma sincs, nehéz az élet, Máshol sem jobb, ettől sem félek. Bejutok lassan, kérdeznek szépen: Hogy kerültem ide, s mi a végzettségem?
Van-e lakásom, pénzem és élelmem? Kell-e vadásznom, vagy sütöm a kenyerem? Képes leszek-e majd megállni a helyemet, Ha mérnöknek hívnak, de szántanom, vetnem kell.
Sutba az aggyal, elő a kezeket, Dolgozni nem szégyen, gályázhatsz eleget. Anyám azt mondta: amit tanulsz a tiéd, De azt Ő sem tudta, hogy a béred kié.
Megszületsz, tanulsz, télre jön a tavasz, Megfogod az ekeszarvat és magadra maradsz. A jó pap is tanul, nappal és holdfényben, Mire dolgozhatna, „Nyugodjék békében”.