„…Szelíden nézett a hercegre a róka, Hát eljött számunkra az utolsó próba. Maradj itt velem mert boldoggá teszel Szelídíts meg s a barátom leszel…”
… De mi van, ha a Kis herceg egészen másképp gondolja?
– Legyünk barátok. – mondta a kis herceg. – Jó, legyünk, csak előbb szelídíts meg – felelte a róka – Egy frászt! – válaszolta sértődötten a kisherceg. – Itt vagyok, legyen neked ez elég, igenis legyünk barátok! Most!! Én legyek a legjobb barátod! És ígérd meg, hogy mindig barátok maradunk!
A róka eltűnődött. Alig tud még valamit a kis hercegről, és legyen a legjobb barátja?!
– Gondolkodnom kell. – felelte kitérő leg a róka. –Találkozzunk pár nap múlva. Beszélgessünk. És akkor kiderül, tudunk e barátkozni. – Egy frászt! – vágta oda a kisherceg. – Akkor te nem is akarsz barátkozni. Nekem csakis legeslegjobb barát kell!!! – De hát…- habogott a róka – ahhoz idő kell. Hiszen a barátság az kialakul. Lassan. Mert jól érzik magukat együtt. Mert gondolnak egymásra. Mert hiányoznak egymásnak. És egyszer csak azt érzik, hogy barátokká váltak. – Márpedig akkor nekem nem kellesz! – közölte kimérten a kisherceg. – Te vagy az, aki nem tudod, mit akarsz. Most látom, hogy te nem engem akarsz barátnak!
A róka szomorúan elkullogott… Tudta, a kisherceg nagyon haragszik rá. Visszafordult, könnyes szemeivel látta, amint a kisherceg odamegy egy menyéthez. A szél a róka felé sodorta a kisherceg hangját: