Munkanélküli vers

Állok a sorban, hallgatom a népet,
Kísértem a sorsot és még egyet lépek.
Az ajtóban állok, sorszámot tépek,
A nap lassan lemegy, de én még élek!

Munka ma sincs, nehéz az élet,
Máshol sem jobb, ettől sem félek.
Bejutok lassan, kérdeznek szépen:
Hogy kerültem ide, s mi a végzettségem?

Van-e lakásom, pénzem és élelmem?
Kell-e vadásznom, vagy sütöm a kenyerem?
Képes leszek-e majd megállni a helyemet,
Ha mérnöknek hívnak, de szántanom, vetnem kell.

Sutba az aggyal, elő a kezeket,
Dolgozni nem szégyen, gályázhatsz eleget.
Anyám azt mondta: amit tanulsz a tiéd,
De azt Ő sem tudta, hogy a béred kié.

Megszületsz, tanulsz, télre jön a tavasz,
Megfogod az ekeszarvat és magadra maradsz.
A jó pap is tanul, nappal és holdfényben,
Mire dolgozhatna, „Nyugodjék békében”.

2012