Úton

Ülök az autóban, az első ülésen és csendben nevetek
Nem, sajnos már nagyon rég nem én vezetek.
Mosolyogva azon gondolkodom,
Hogy ha az ablakom lehúzom
És a botomat kinyújtom
Vajon mit szólnak majd az emberek,
Ha minden táblára a bottal egyet ráverek.
Mi van, ha ezzel új dalomat írom
És ezt addig éneklem, amíg csak bírom.
Jó tempóban haladunk és az út szélén a bóják,
Az új nóta ritmusát adják.
Tam tam tam tam tam tam kopp…
(Ez lehet hogy egy tábla volt…)

Az ütemes dobolás hangjára lassan elalszom
És hosszú idő után újra álmodom
Ülök az autóban az első ülésen és hangosan nevetek
Igen! igen! újra én vezetek!
szemembe süt a nap és zenét hallgatok
Beethovent, Mozartot, metált vagy rockot.
Ujjaimmal a kormányon dobolok
Tenyeremben érzem ahogy a basszus dobog
S rákontráznak az üstdobok
Tam tam tam tam tam tam kopp…
(Ez megint egy tábla volt…)

A koppanásra ébredek. ülök az első ülésen, és már nem nevetek
Csak ülök némán és többé már nem vezetek.
Kezemben a bot, az ablakot is felhúzom
A dobolást sem hallgatom.
De bennem csak egy ritmus szól
Tam tam tam tam tam tam kopp…

2020-11: