Kedveskéim!

Immáron közel egy éve, hogy szemtelen módon szemmelverés áldozata vagyok, mint tudjátok. Mivel a facebook is azt mondta frissítsem az állapotomat, így most megteszem. A kérdésre hogy „Hogy vagy?” A válasz…

Ma, miközben a munkámat végeztem egyfolytában az az érzésem volt, hogy valaki figyel.

Óvatosan hátra néztem……és megpillantottam az arcát a gyenge fényben. Gyönyörű volt. Úgy 10 méterre tőlem, a gépek árnyékában. Nem mozdult, csak bámult rám hatalmas, tágra nyitott szemekkel. Egyenesen, rezzenéstelen arccal. Intettem neki, de nem reagált. Egy kicsit zavarba ejtett az az átható tekintet, amivel már hosszú percek óta fixírozott. Láttam rajta, tetszem neki. Az a hosszú haj…Kék szem…..

Húsz percig tartott. Ekkor úgy gondoltam, – lesz, ami lesz alapon -, kapcsolatba lépek vele. Odakiáltottam: – Kávézol velem? De nem jött válasz. A gépek zaja mindent elnyomott. Megismételtem, most hangosabban: Kávézunk? Válasz most sem volt. A kollégám odajött és megkérdezte kinek kiabálok.

– Neki. Meghívtam kávéra… mutattam a nem olyan messzi távolba……

Újabb 10 perc kellett, hogy a kolléga egy nagy levegőt vegyen. Segítek- mondta -, majd kézén fogva odakísért hozzá….

Ott volt. Teljes szépségében, még mindig engem nézett azokkal a nagy szemeivel. Mosolygott rám….

Az automata reklámfelületéről.

2018