Felnőttek játszótere

Gyere, játssz velem kedves, mutatok egy helyet
Ahol minden felnőtt, egy kicsit újra gyermek lehet.
Játszunk papás-mamást úgy, mint a felnőttek.
Te kiabálhatsz addig, míg én részegen fetrengek.
Együtt, közösen a nap végét várva
Gyermekeinknek nevezett plüss mackókat taposunk a sárba.
Vagy játszhatunk bújócskát, én nem látlak, árny vetül a szememre.
Míg én számolok te eltűnsz, öt tíz évre vagy mindörökre.
Egyszer csak kopogtatsz a vállamon, azt mondod vidáman ipi-apacs.
De a szó valójában azt jelenti: Bajban vagyok! Segíts, hogy újra megtaláljalak!
Segíteni fogok neked, megtaláltál, fogom már a kezed.
Akkor te is eltakarod majd a szemed, Aztán én csendben elmegyek,
Talán csak egy röpke pillanatra, vagy évtizedekre.
Esetleg játszhatnánk fogócskát, kergetve álmainkat egy életen át.
S ha közelebb kerülünk célunkhoz egy lépéssel,
Elfutsz majd, mert nem bírod ki ép ésszel.
Vagy fújhatnánk szappanból buborékokat,
Mely a külvilágtól elválasztva mutat hamis utat.
Ahol nem érdekel mi van kívül, ha idebent a csend soha el nem évül.
De látom, nem játszol, túlságosan felnőtt lettél.
Elfelejtve végleg, hogy valaha is rám nevettél.
S azt is, hogy merre tartasz, honnan jöttél.
Igazad van, most inkább elmegyek.
Itt hagyom hát ezt a játszóteret, hisz én sem lehetek többé gyerek.

2021.03