Kanegér

... MagamrĂłl - MĂĄsoknak

🔉 EnikƑ Ă©s ErnƑ

Meghallgathatod Zsupos Ágnes elƑadásában.

EnikƑ Ă©s ErnƑ


A fiĂș Ă©s a lĂĄny a folyĂłparton sĂ©tĂĄlt.
KĂ©z a kĂ©zben egyĂŒtt nem engedtĂ©k egymĂĄst.
Bår a låny vad volt és féktelen,
A fiĂșban csak aggĂłdĂĄs Ă©s fĂ©lelem.
Így sĂ©tĂĄlt a lĂĄny, kinek neve EnikƑ,
S vele a fiĂș nem mĂĄs, mint ErnƑ.
Miközben nevetve ragyogott rå az égbolt.
EnikƑ egyszer csak így szólt:
Gyere tegyĂŒnk meg mindent, mi esztelen,
FĂŒrödjĂŒnk a habokban meztelen.
Jaj, dehogy! Szólalt meg ErnƑ.
Az ötlet több mint kĂ©tsĂ©gbe ejtƑ.
ÖrvĂ©nylik a vĂ­z, a folyĂł hideg,
Bemenni? Ide? Ugyan minek!
A lĂĄny Ă©s a fiĂș tovĂĄbb ballagott.
EnikƑ vidĂĄm volt, a fiĂș hallgatott.
OdaĂ©rtek akkor egy tĂĄbla bĂșzĂĄhoz.
EnikƑ Ă­gy szĂłlt ismĂ©t a pĂĄrjĂĄhoz:
Gyere velem kedves, a bĂșzamezƑre!
Tåncoljunk egymåssal sokåig pörögve
S legyĂŒnk egymĂĄsĂ©i mĂ­g vilĂĄg a vilĂĄg
Mindörökkön örökre.
ErnƑ nem szĂłlt semmit, csak lĂ©pett egyet hĂĄtra,
Gondterhelt arccal tekintett a gabonatĂĄblĂĄra.
Nem Ășgy van az kedves, tudod, hogy imĂĄdlak,
De nincs helye itt a végtelen vitånak!
A talaj nedves, a bĂșza magas,
NemrĂ©g mĂșlt el csak a tavasz.
Ha itt tåncolunk óvatlan pörögve,
A tĂĄblĂĄban veszĂŒnk el lehet, hogy örökre.
A kalåszok között kígyó is lapulhat,
Szerintem kedves, folytassuk utunkat.
A låny elindult némån, karjåt összefonva,
ErnƑ oldalán, lassan bandukolva.
Arra gondolt, vajon mi történhetett.
Hol az a fiĂș kibe beleszeretett.
LassacskĂĄn aztĂĄn egy erdƑhöz Ă©rtek,
Bår egymås mellett mentek mår rég nem beszéltek.
KettƑjĂŒk között csak csend volt Ă©s hideg.
A lĂĄny szomorĂș volt, ErnƑ pedig rideg.
Aztån mintha mi se történt volna,
A lĂĄny a fiĂș kezĂ©t megfogta
S kacagva nevetve hĂșzta
Magåval egy közeli dombra.
EnikƑ a dombról az erdƑre mutatott,
ArcĂĄn lĂĄzpĂ­r Ă©gett Ă©s egyre csak kacagott.
Gyere kedves, ott az erdƑ!
Lehet benne selymes mezƑ
S ott csinĂĄld azt mit nem szabad,
De vĂĄlaszt mĂĄr nem vĂĄrt csak elszaladt.
ErnƑ csak bámult a lány után,
RĂĄncok jelentek meg gyöngyözƑ homlokĂĄn.
Mi lesz a tƱzzel, amit lelke szít
S vele, ha a lĂĄnnyal egyĂŒtt mindent elveszĂ­t.
A fiĂș fejĂ©ben ĂŒvöltöttek a szavak:
„Tedd meg azt, amit nem szabad”!
S míg a távolból EnikƑ hívogatta ErnƑt,
Ɛ lassan felgyĂșjtotta az erdƑt.

2021.

KĂ©p: Zeller IldikĂł

0

Vélemény, hozzåszólås?