Kanegér

... Magamról - Másoknak

🔉 Enikő és Ernő

Meghallgathatod Zsupos Ágnes előadásában.

Enikő és Ernő


A fiú és a lány a folyóparton sétált.
Kéz a kézben együtt nem engedték egymást.
Bár a lány vad volt és féktelen,
A fiúban csak aggódás és félelem.
Így sétált a lány, kinek neve Enikő,
S vele a fiú nem más, mint Ernő.
Miközben nevetve ragyogott rá az égbolt.
Enikő egyszer csak így szólt:
Gyere tegyünk meg mindent, mi esztelen,
Fürödjünk a habokban meztelen.
Jaj, dehogy! Szólalt meg Ernő.
Az ötlet több mint kétségbe ejtő.
Örvénylik a víz, a folyó hideg,
Bemenni? Ide? Ugyan minek!
A lány és a fiú tovább ballagott.
Enikő vidám volt, a fiú hallgatott.
Odaértek akkor egy tábla búzához.
Enikő így szólt ismét a párjához:
Gyere velem kedves, a búzamezőre!
Táncoljunk egymással sokáig pörögve
S legyünk egymáséi míg világ a világ
Mindörökkön örökre.
Ernő nem szólt semmit, csak lépett egyet hátra,
Gondterhelt arccal tekintett a gabonatáblára.
Nem úgy van az kedves, tudod, hogy imádlak,
De nincs helye itt a végtelen vitának!
A talaj nedves, a búza magas,
Nemrég múlt el csak a tavasz.
Ha itt táncolunk óvatlan pörögve,
A táblában veszünk el lehet, hogy örökre.
A kalászok között kígyó is lapulhat,
Szerintem kedves, folytassuk utunkat.
A lány elindult némán, karját összefonva,
Ernő oldalán, lassan bandukolva.
Arra gondolt, vajon mi történhetett.
Hol az a fiú kibe beleszeretett.
Lassacskán aztán egy erdőhöz értek,
Bár egymás mellett mentek már rég nem beszéltek.
Kettőjük között csak csend volt és hideg.
A lány szomorú volt, Ernő pedig rideg.
Aztán mintha mi se történt volna,
A lány a fiú kezét megfogta
S kacagva nevetve húzta
Magával egy közeli dombra.
Enikő a dombról az erdőre mutatott,
Arcán lázpír égett és egyre csak kacagott.
Gyere kedves, ott az erdő!
Lehet benne selymes mező
S ott csináld azt mit nem szabad,
De választ már nem várt csak elszaladt.
Ernő csak bámult a lány után,
Ráncok jelentek meg gyöngyöző homlokán.
Mi lesz a tűzzel, amit lelke szít
S vele, ha a lánnyal együtt mindent elveszít.
A fiú fejében üvöltöttek a szavak:
„Tedd meg azt, amit nem szabad”!
S míg a távolból Enikő hívogatta Ernőt,
Ő lassan felgyújtotta az erdőt.

2021.

Kép: Zeller Ildikó

0

Vélemény, hozzászólás?