đ EnikĆ Ă©s ErnĆ
Meghallgathatod Zsupos Ăgnes elĆadĂĄsĂĄban.
EnikĆ Ă©s ErnĆ
A fiĂș Ă©s a lĂĄny a folyĂłparton sĂ©tĂĄlt.
KĂ©z a kĂ©zben egyĂŒtt nem engedtĂ©k egymĂĄst.
Bår a låny vad volt és féktelen,
A fiĂșban csak aggĂłdĂĄs Ă©s fĂ©lelem.
Ăgy sĂ©tĂĄlt a lĂĄny, kinek neve EnikĆ,
S vele a fiĂș nem mĂĄs, mint ErnĆ.
Miközben nevetve ragyogott rå az égbolt.
EnikĆ egyszer csak Ăgy szĂłlt:
Gyere tegyĂŒnk meg mindent, mi esztelen,
FĂŒrödjĂŒnk a habokban meztelen.
Jaj, dehogy! SzĂłlalt meg ErnĆ.
Az ötlet több mint kĂ©tsĂ©gbe ejtĆ.
ĂrvĂ©nylik a vĂz, a folyĂł hideg,
Bemenni? Ide? Ugyan minek!
A lĂĄny Ă©s a fiĂș tovĂĄbb ballagott.
EnikĆ vidĂĄm volt, a fiĂș hallgatott.
OdaĂ©rtek akkor egy tĂĄbla bĂșzĂĄhoz.
EnikĆ Ăgy szĂłlt ismĂ©t a pĂĄrjĂĄhoz:
Gyere velem kedves, a bĂșzamezĆre!
Tåncoljunk egymåssal sokåig pörögve
S legyĂŒnk egymĂĄsĂ©i mĂg vilĂĄg a vilĂĄg
Mindörökkön örökre.
ErnĆ nem szĂłlt semmit, csak lĂ©pett egyet hĂĄtra,
Gondterhelt arccal tekintett a gabonatĂĄblĂĄra.
Nem Ășgy van az kedves, tudod, hogy imĂĄdlak,
De nincs helye itt a végtelen vitånak!
A talaj nedves, a bĂșza magas,
NemrĂ©g mĂșlt el csak a tavasz.
Ha itt tåncolunk óvatlan pörögve,
A tĂĄblĂĄban veszĂŒnk el lehet, hogy örökre.
A kalĂĄszok között kĂgyĂł is lapulhat,
Szerintem kedves, folytassuk utunkat.
A låny elindult némån, karjåt összefonva,
ErnĆ oldalĂĄn, lassan bandukolva.
Arra gondolt, vajon mi történhetett.
Hol az a fiĂș kibe beleszeretett.
LassacskĂĄn aztĂĄn egy erdĆhöz Ă©rtek,
Bår egymås mellett mentek mår rég nem beszéltek.
KettĆjĂŒk között csak csend volt Ă©s hideg.
A lĂĄny szomorĂș volt, ErnĆ pedig rideg.
Aztån mintha mi se történt volna,
A lĂĄny a fiĂș kezĂ©t megfogta
S kacagva nevetve hĂșzta
Magåval egy közeli dombra.
EnikĆ a dombrĂłl az erdĆre mutatott,
ArcĂĄn lĂĄzpĂr Ă©gett Ă©s egyre csak kacagott.
Gyere kedves, ott az erdĆ!
Lehet benne selymes mezĆ
S ott csinĂĄld azt mit nem szabad,
De vĂĄlaszt mĂĄr nem vĂĄrt csak elszaladt.
ErnĆ csak bĂĄmult a lĂĄny utĂĄn,
RĂĄncok jelentek meg gyöngyözĆ homlokĂĄn.
Mi lesz a tƱzzel, amit lelke szĂt
S vele, ha a lĂĄnnyal egyĂŒtt mindent elveszĂt.
A fiĂș fejĂ©ben ĂŒvöltöttek a szavak:
âTedd meg azt, amit nem szabadâ!
S mĂg a tĂĄvolbĂłl EnikĆ hĂvogatta ErnĆt,
Ć lassan felgyĂșjtotta az erdĆt.
2021.
KĂ©p: Zeller IldikĂł