Kanegér

... Magamról - Másoknak

🔉 A kapzsi törpe

Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában.

Egyszer volt, hol nem volt, kezdődjön a mese
S hogy mikor lesz vége, nem tudjuk még mi se.
A történet szóljon egy gyönyörű hegyről
És nem mellékesen egy kapzsi törpéről.
Állt az öreg hegy egyedül magában,
A világ legszebbjeként, teljes pompájában.
Tetején a csúcsot felhő szegélyezte,
Oldalán a fákat az égig növesztette.
Erdeiben szelíd kisállatok éltek,
Vidámak voltak és semmitől sem féltek.
Fáin a madarak füttykoncertet adtak,
Nyíló virágjain méhek duruzsoltak.
Gyomra telve volt mérhetetlen kinccsel,
Hatalmas tavai kristálytiszta vízzel.
Időnként kinyitott magán egy szelepet,
Szellőjével fújva a zöldellő réteket.
2.
De a hegynek sem ment mindig, minden oly remekül.
Néhány patkány osont be a szellőzőn keresztül.
Vajúdott szegény, teste megrezdült
S egér helyett mocskos patkányokat szült.
A hegy üvöltött kínjában, annyira fájt,
De megmentett így is minden egyes fát.
A rágcsálók sokasodtak és elszemtelenedtek,
A heglakók ez ellen semmit sem tehettek.
Negyven évvel később, eljött a tavasz.
Arra járt egy törpe, büszke volt és ravasz.
Hallotta a vén hegy fájdalmas panaszát,
Kiállt a csúcsra és elordította magát.
Érdes hangja zúgott végig a tárnákban,
Patkányoknak innentől „Tavaris konyec” van.
S ha nem akartok velem bajszot húzni,
Ideje lenne lassan hazakotródni.
Szavait súlyos, fagyos csend követte
S ez még a törpét is egy kissé meglepte.
Pár nap ugyan, még feszültségben telt el,
de a patkánycsorda végül vigyázzt verve ment el.
3.
Mindenki mosolygott, éltették a törpét,
Még a fák is az ágaikra vették.
A felhők közé, a csúcsra felemelték,
Óriásnak nevezve a környék megmentőjét.
Mikor a zaj elült és végre csend lett,
Így szólt a hegy a nap hőséhez:
Most, hogy körülnézek, nyugalmat látok.
Neked köszönhetjük, mondd mi a kívánságod!
A törpe szerényen lehajtotta fejét,
Zavartan dörzsölte elpuhult tenyerét.
Orra alatt serkenő, ifjú bajsza alatt
Elhangzottak szájából az alábbi szavak:
Engedd meg kérlek, hogy ide költözzek!
A legkisebb barlangodban is vígan elférek.
Eddig egy kis helyen, messze innen éltem,
De útra keltem nemrég a célom érdekében.
S hogy mi a cél, azt nem részletezte.
A vén hegyet meg talán már nem is érdekelte.
Örült annak, hogy valaki ott lakik
S éberen őrzi legszentebb javait.
Légy vendégem mától, legyünk jóbarátok
És hallgasd türelemmel, amit most ajánlok!
Mindig attól féltem, hogy kincseim elvesznek,
De ha megőrzöd őket, vezéremmé teszlek!
Vita nem volt, gyorsan megegyeztek.
Az új lakó költözött, a környék fellélegzett.
Nyugodt évek jöttek, szél fújta az avart,
A törpe éldegélt és nem okozott zavart.
Bár időnként pletykák is keringtek róla,
(Például, hogy több van benne néhány vonóval).
De ezek a hírek ahogyan jöttek,
A hírhozóval együtt valahogy eltűntek.
4.
Pár évvel később, egy friss tavaszi reggel,
A törpe népszerűbb lett, mint Arnold Schwarzenegger.
A hegy másnap boldogan bejelentette,
Hogy Győzőt, a törpét fővezérré tette.
Lett is hatalmas, fényes tűzijáték,
Jöttek a haverok rangért és pompáért.
Senki sem látott még ily fura ünnepet:
Aki semmit sem hozott, az mindent elvihetett.
A pazarlás a vén hegyet elborzasztotta.
A véleményét a törpével rögvest megosztotta.
De Győző vádlón nézett és emlékeztette:
Csak miatta nincs már itt a patkányok serege.
5.
A következő év nagyon lassan telt el.
Győző elöállt egy furcsa rendelettel:
Kell két kölyök, három odú, na meg négy láb,
Ettől lesz ideális és boldog a család!
Tanácstalan álltak az erdei lények,
Nem értették pontosan, mi ebben a lényeg.
Volt, aki mindent rosszul értelmezett,
A róka hat kölykéből négyet hidegre tett.
A százlábú az erdőben csak azt kiabálta:
Száz lábamból eddig csak kilencvenhat bánta.
A verebeknek nagyobb gólyafészek kellett,
Persze hitelbe, mert máshogy nem tellett.
Figyelt a hegy és már nagyom mérges volt.
Hívatta a törpét, adjon magyarázatot!
Győző válaszolt: Semmi baj sincs Öreg!
Néhány hülye miatt hőbörög a tömeg.
Ne aggódj annyit, hidd el én mondom:
Ezeket a problémákat gyorsan orvoslom!
Belépő kapukat rakok a rét elejére,
Nem engedve a hülyéket a néped közelébe!
Az erdő népe tombolt az ötletet hallva,
Bár a kapuknak azóta sincs se híre se hamva.
A hegy ugyan bólintott, de szava elakadt,
A benyújtott számlán egy cseppet kiakadt.
És amikor a törpe éppen nem volt ott,
A vénség magában háromig elszámolt.
Aggasztani kezdte Győző munkássága,
Mert apadni látszott javainak száma.
6.
Három év telt el, Győző új prédára vágyott.
A zavaros vízben is gyakrabban halászott.
Az erdő utálta, de ez nem szeghette kedvét,
Sunyi módon hanyatt vágta az utolsó medvét.
A negyedik év végén mindenki csak morgott,
A szabályok miatt, amit a vezér összehordott.
Bántott minden élőt és azt is ami holt,
Rosszabb lett a helyzet, mint előtte volt!
Eljött a nap, amikor lenézte a népet,
Ezüst hajón utaztatta a legdrágább ékszert.
Tükör előtt próbálgatta, hogy s mint állna neki,
Ha Ő-magasságához már nem szólhatna senki.
Némelyik lakó még rajongott érte,
De a többség gyűlölte és mélyen megvetette.
A rétre vonultak mind, változást remélve,
A hegy ezért a törpét száműzte délre.
A környék tehát megnyugodott végre,
Így mesémnek is itt lehetne vége.
Hisz a jó elnyerte méltó jutalmát,
A gonosz elvesztette minden uralmát.
Most menjünk pisilni tíz perc szünetre!
Az előző szakaszból semmit sem felejtve.
Emlékezzünk a történet eddigi végére!
A bukott, száműzött és kapzsi törpére.
II.
1.
Tehát visszajöttél. Megérdemled!
Remélem a kávémat is közben kifizetted!
Hogy hol is hagytam abba? Arra nem emlékszem!
Kezdjük újra? Na jó csak vicceltem!
Ez volt a régmúlt, kezdődhet a jelen.
Amit elmondtam eddig, szinte lényegtelen.
Az erdő népe azt gondolta róla,
Kocsikat tologat egy multi parkolóban.
Pár évig hallották, a szél hozta süvöltve,
Hogy átkozódik valahol, sírva és üvöltve.
Úgy érzi, Ő a hegy egyetlen szülötte,
Épp ezért nem lehet önmaga ellenzéke.
Így élt a nép békében, boldogan,
Egy általuk választott, gondtalan újkorban.
Bár Győző rabigáját még sokáig nyögték,
A kiürült kincstárat részben feltöltötték.
Befogadtak magukhoz néhány új lakót,
Egy tucatnyi messziről jött fogatlan siklót.
Akik végtag hiányában semmi mást nem tudtak,
Csak egész nap a hegylakók fülébe suttogtak.
Jött még máshonnan pár ezer birka,
Számukat a szú egy fára felrótta.
Nappal és éjjel folyton csak bégettek,
Ezzel a mezőn zavargást keltettek.
2.
Négy évig pihentek, semmit sem csináltak,
Egyfolytában csak egymásra és a messiásra vártak.
Később a hegy, amikor már túl öreg lett,
új, arra érdemes vezért keresett.
Kihirdette mindenhol a környékbeli népnek,
Lehetőséget ad csúnyának és szépnek.
Hogy akire a többség a legtöbb voksot adja,
Annak másnaptól a vezér címet adja.
Hogyan is jellemeztem Győzőt, a törpét,
Akit bukása előtt sokat ünnepelték?
Eszembe jutott: büszke és ravasz!
Így jött el számára újra a tavasz.
Száműzése alatt egy percet sem pihent.
Csendben lapult, szervezett és figyelt.
Remegve várta azt a pillanatot,
Amikor elnyerheti az áhított vezérbotot.
Juttatott sokaknak néhány jó falatot,
Lefizetett egy pár marcona alakot.
Birkákat, kígyókat és helyi lakosokat,
Hogy bomlasszák belülről az idilli nyugalmat.
3.
Elérkezett végre a szavazás napja,
A hegy népe estig a voksát leadta.
Meg lett éjfélre az év eredménye:
Újra Győző lett a környék nagyvezére!
Az erdő bal oldala még azt sem értette,
Hogy a lakók jobb fele, hogy lett megvezetve.
Egymásnak feszült a két szekértábor
S a törpe csak röhögött a régi barlangjából.
Hogy is volt ez? Tekerjünk csak vissza!
Ha eddig nem volt, legyen most már tiszta!
Az igazság hangja suttogásba fúlt,
A voksolás pedig csak a számokon múlt.
A kígyók halkan a fülekbe suttogtak,
De mások fülébe már teljesen mást súgtak.
Villás nyelvüket kiöltve hazudtak
s a feladat végén sziszegve elkúsztak.
Egyforma bundában, birkák álltak párba.
A szú véste számukat percegve a fába.
S mikor elfáradt, aludt néhány percet,
a helyettese jó pénzért cserébe többet másodperceg.
4.
Így történt tehát, hogy a törpéből vezér lett.
Minden, ami mozdult, ragadt a kezéhez.
Bajusza már nem volt, petyhüdt lett az álla,
Zakójának nem volt eleganciája.
Varratott magának sétáló pénztárcát,
Abba pakolta megszerzett vagyonát.
Gátlás nélkül, egész nap harácsolt
S a tárnákban lelkesen törvényt barkácsolt.
A hibáiból viszont tanult már annyit,
Okosabban játszott mindent vagy semmit.
Rendelet jutott a hét minden napjára
S hivatkozott is mindjárt a kétharmadjára.
Azzal kezdte kegyetlen és őrült uralmát,
Hogy maga körül tövig vágott minden magas fát.
Törvénybe iktatta a következő napra:
Semmilyen fa sem nőhet túl rajta!
Trónusát a hegycsúcsra felcipeltette,
A környéket is szögesdróttal körbe kerítette.
Építeni akart egy atomerőművet,
Emiatt letarolt egy virágzó rétet.
Patkányokkal játszott, újra esküt tett.
Ehhez egész pompás nyelvet növesztett.
Kölcsön kért tőlük mindenféle okkal,
Vigyenek majd mindent tokkal és vonóval.
Amihez hozzáért, ott többet fű sem termett.
Ekével szántott be egy népszerű tervet.
S hogy ne nézzen rá senki ferde szemmel,
Megállapodott egy kémegyetemmel.
De nem csak rombolt, épített is sokat.
A trónustól a wc-ig egy pofás kisvasutat.
Stadiont kaptak a hobbi focisták,
Ha lepkét gyűjtött volna, olcsóbban megússzák.
5.
Sok minden száradt a kapzsi törpe lelkén,
Lenin is elpirulna a könyvek mennyiségén.
Maradjunk annyiban, elég, ha csak tudjuk:
Fenti sorokkal csak a felszínt kapargatjuk
S hogy jellemezzem hosszú uralkodását,
Mellyel elárulta népét és hazáját?
Talán szavak sincsenek már erre a célra,
Álljon itt tehát néhány elrettentő példa:
A büszke sasok könyörögve sírtak,
Miután a törpének nyílt levelet írtak,
Hogy azzal csak a népét hergeli,
Ha mindennek a neve mától erdei.
Törvényben kötelezte az éticsigát,
Válasszon magának nemi identitást.
A csiga meg csak bámult, mint egy darab kő,
Nem értette mit jelent: az apa férfi az anya pedig nő.
Száműzte a rétről a büszke pávát,
Mert nyíltan mutogatta fenséges farkát.
Mely csodás és erős volt minden tollpihében
S tündöklött a szivárvány megannyi színében.
Büntette a nyulat, mert nemzett tíz fiat,
Odújuk rég nem volt, a szabadban laktak.
Írtak egy kérvényt, hogy nem bírják a hideget,
Végrehajtót küldött, mert nem fizettek eleget.
Tiltotta a pacsirtának a reggeli trillázást,
A baglyoknak viszont kiadta a hajnali huhogást.
S bár néhány madár időnként még halkan felsivít,
Mindent elnyomva hirdette: a hegy jobban teljesít.
6.
Követett el néhány aprócska hibát,
Amikor túltolta a panda-mániát.
Személyesen vette kezébe az ügyet,
Ingyen osztogatta a kapott bambuszrügyet.
S felvázolta vidáman mesteri tervét,
Rügy helyett csonttal eteti a medvét.
De az utálta a gumicsontot,
Rágódott rajta aztán éhenpatkolt.
A statisztika lapjait könnyedén keverte,
A macik számát az őzekkel összevetette.
Mivel az eredmény nullát mutatott,
Büszkén hirdette: mily nagyot alkotott!
7.
S hogy mit tett a vén hegy a történtek alatt?
Békésen kergette a rózsaszín álmokat.
Álmodott csendes, nyugodt állatkákról
S arról, hogy a csúcson nem a törpe táncol.
Álmodott egy délceg, hófehér lovagról
S annak hatlábú, sokszínű lováról.
Tüzet fújt orrán a nagyszerű paripa
S terelte Győzőt egy ráccsal zárt lyukba.
Ám jaj-szavakat hallva álmából felébredt,
Megrázta magát és lassan körülnézett.
Látta mindenhol az össze-visszaságot
S a Győző szemében lángoló, mohó kapzsiságot.
Eddig tart a mese, nincs több hír róluk,
Próbálják lezárni rémséges korszakuk.
Az erdei nép várja mára lovagjuk eljöttét,
Aki képes felpofozni Győzőt, a kapzsivá vált törpét.
2021.06.

 

 
 
 
 
 
 
0

Vélemény, hozzászólás?