Alkatrészek

Mostanában, minden reggel
Ugyanarra ébredek,
Hogy le kéne már cseréltetnem
Néhány alkatrészemet.
Nyikorog és akadozik,
Nem olyan, mint régen volt
S nem ritka a lepedőmön
A kiszivárgott olajfolt.

Először is, szükség van egy
Sokkal nagyobb új fejre,
Hogy a jövő élményei
Elférjenek mind benne.
Remélem, egy mozinak is
Marad majd egy csendes zug,
Hol a régi emlékekből
Minden este más film fut.

Ezután, majd kell egy új agy.
Korszerű és nagyon gyors.
A mostani csak mechanikus,
Rozsdaette öreg korcs.
Lelassult az évek során
És néha-néha ki is hagy,
El kell dobnom jó messzire,
Hogy vehessek egy másikat.

Szeretnék egy robot szemet,
Mellyel újra láthatok.
De nem is egyet, hanem kettőt,
Hisz párban az is sokkal jobb.
Azt hiszem, hogy tenger kéket
S ha kérhetem, legyen mély,
Meglátszódjon benne minden:
Érzelem és szenvedély.

Szeretnék két robotfület,
Hogy ultrahangon hallhassak.
Persze kell egy hangtompító
A gyalázkodó szavaknak.
Ha akarom, csak kikapcsolom
És nem hallom a világot,
Ilyenkor majd nyugton alszom
S szép dolgokról álmodok.
 
Ha kaphatnék egy robot orrot
Kicsi kerek lyukakkal,
Szagmintákat elemeznék
Minden áldott tavasszal.
Egy szippantásból tudni fogom,
Melyik ember mire jó,
Ki a fontos barátom
És ki a hanyagolható.

Jó lenne az orrom alá
Egy használható robotszáj.
A mostani csak akkor nyílik,
Ha valami már nagyon fáj.
De egyszer eljön a pillanat,
Amikor majd úgy döntök,
Hogy nem fogom be a pofámat
És gépi hangon üvöltök!

Kellene egy másik gerinc,
Erős, merev szerkezet,
Hogy egyenesen megtarthassa
Az öregedő testemet.
Az sem baj, ha nem műanyag,
Csak egyszerű szénacél,
Az egyenes és büszke tartás
Lenne itt a végső cél.

Akarok egy széles hátat
És extra hosszú kezeket,
Mert ezekkel már majdnem mindent
Könnyedén elérhetek.
De ez luxus, úgy gondolom,
Hisz mindez azért kell nekem,
Hogy erőlködés nélkül tudjam
Törölni a fenekem.

Lenézek a bal lábamra
A jobbnál ez sem sokkal jobb.
De legalább ez megjósolja
Ha az eső esni fog.
Vennék hozzá két jó térdet,
Olyat, ami sosem fáj,
Olajozott gömbcsuklókat,
Ami néma csendben jár.
 
Kicserélném a bőrömet,
Itt-ott lóg és kopott már.
A túlfeszített idegeket,
Ami remegéssel jár.
Néhány meszes ütőeret,
A tüdőt, amely csak zihál,
Ja és persze a szívemet,
Mert alig dobog, mégis fáj.

Befejeztem ezt a listát,
De oly sok mindent szeretnék,
A világ pénze kevés lenne,
Ha mindent kicserélhetnék!
Elzsibbadt az összes ujjam,
Jobb lenne, ha felállnék
És a célom érdekében
Valamit kitalálnék!

De itt ülök az asztalomnál,
A monitorom bámulom.
Nem tudom már eldönteni,
Élek még vagy álmodom.
A garanciám rég lejárt,
De ha mindent cserélnék,
A következő ötven évben
Sokkal (g)épebb lehetnék!

2022-03