Kanegér

... Magamról - Másoknak

🔉Egyetlen csepp…

Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában.

Egyetlen csepp…

A festő nézte a gyönyörű lányt
S lassan nyitotta az ócska állványt.
Elővett néhány kopott ecsetet,
A keretre tiszta vásznat helyezett.
Le akart számolni az összes kortárssal
S mesterművet alkotni ezernyi vonással.
A tökéletes akthoz minden adott volt.
Ez éltette őt és ezért gyakorolt.
Az áhított modell is teljesen meztelen,
Feküdt az elnyűtt díványon csendesen.

Kezébe vette a festékes palettát,
Rányomott némi ciánt és magentát.
Egy másik tubusból egy pöttynyi cinóbert,
(Mindig is szerette a mélabús októbert.)
Ébenfeketét és világoskéket,
Mellé egy kevés holdfényfehéret.
Egy pettynyi okkert és sötétbarnát;
Belőlük keverve lágy terrakottát.
A szerencse napja ma felragyogott.
A lányra nézett és elmosolyodott.

A városban sétálva látta meg őt:
Álmai múzsáját, az igazi nőt.
A hófehér bőrű csodálatos lény
Arcán játszott a kora őszi fény.
Éjfekete haja szabadon eresztve
Zuhatagként hullt a rubensi keblekre.
Tengerkék szemei vakítón ragyogtak.
Értük a férfiak ezrei rajongtak.
Egy csókra ingerlő érzéki száj.
A vérvörös ajkakat nézni is fáj!

Apró gödröcske a fenséges állon
És néhány szeplő a kitakart vállon.
Nádszálnyi vékony, karcsú, kis derék,
Alatta megbúvó feszülő fenék.
Királynői tartás, büszke tekintet;
Nézte a festőt és pajkosan legyintett.
Kacéran kacsintva ránevetett…
S ő ott azon nyomban beleszeretett.
Irigy pillantások kísérték hazáig,
Az aktokkal teli műterem lakásig.

A modellt akarta és elébe állt.
Letépve ruháit nem hezitált.
Hevesen adta a forró csókokat,
Becsukta az ajtót. Nem beszélt sokat.
Felkészült arra, hogy megtegye vele.
A vágytól teljesen elment az esze.
A hibátlan test megihlette őt,
Úgy döntött, megfesti az angyali nőt!
Örökkön őrizve a tökéletességet,
A világra hagyva a pillanatképet.

A pamlagra döntve simogatni kezdte.
Érezte, ahogy vibrál a teste.
Szelíden átfogta a nő derekát,
Az pedig sóhajtva odaadta magát.
Tovább csúsztatta feljebb a kezeit,
Gyengéden érintve feszülő melleit;
Remegést érzett az ujjai alatt,
Ameddig lassan felfelé haladt.
Hajának fürtjeit elsimította
S a törékeny nyakat puhán körbefonta.

Megszűnt számára az idő és a tér,
Keze alatt lüktetett a kitágult ér.
Ujjai önálló életre keltek.
Az agyában furcsa hangok keveregtek.
A távolban talán egy tompa dobbanás,
Egy alig hallható apró roppanás.
Harcolt a nő a lélegzetért,
A szemén látszott, hogy semmit sem ért.
Fáradtan feladva a végtelen küzdelmet
Egy utolsót rándult és végleg elernyedt.

Magához térve semmit sem érzett,
Csak a művészi elégedettséget.
A lány testét megigazította,
Akthoz méltó tökéletes pózba.
A nyitott szemeket szép lassan lezárva
Tette a fejét a hófehér párnára.
Ott volt előtte vágyának tárgya
Csókot lehelt a vérpiros szájra.
Mint aki alszik. Épp olyan szép volt!
Alig látszott a nyakán a kék folt.

A festő ismét az állványhoz lépett,
Fejben felmérte a művészi képet.
Persze, még üres a festetlen vászon,
Semmi sincs rajta. Mint azon a lányon.
Fürgén dolgozott, kente a festéket,
Keverve barnát, okkert és fehéret.
Őszies színt adott a képzelt falaknak,
A mélabús kavalkád jó lesz alapnak.
Vastagon színezte kékre az ágyat,
A kontrasztban meglelte az elveszett vágyat.

Finoman húzva még pár vonalat…
Feketén ragyogott a hajzuhatag.
Óvatosan rajzolva a sziluettet,
Fehérre festette a csodaszép testet.
Precízen ügyelt minden mozdulatra,
Mikor a szemeket lezárva hagyta.
Egy kicsit javított az orr vonalán;
(Sok volt az árnyék a bal oldalán.)
Migrén gyötörte, megfájdult a feje,
De nem érdekelte. Nem törődött vele.

A palettát letette és hátrább lépett.
Gondosan vizsgálta a megfestett képet.
Büszke volt magára; az alkotóra.
De valami mégis hiányzott róla!
Hosszasan nézte a meztelen testet,
Amit holdfény színűre festett.
Az angyali arcot, a lehunyt szemeket,
A fitos orrot… És felnevetett!
Azt hiszem meg van! A vérvörös ajkak!
Hisz ez a lényege a megfestett aktnak!

Enélkül az egész semmit sem ért,
És vidáman nyúlt egy új ecsetért.
A fakó pirosat rögtön elvetette
(Nem elég sötét. Nem ezt kereste.)
Mindenhol kutatott, hogy olyan színt találjon,
Mint amilyet látott. Azon a szájon.
Kármin, bíbor, burgundi vagy bordó,
Harmatos cseresznye vagy erős Tiziano.
Fontosnak tűnő apró kis részlet,
De ilyen szín nincs! Hiányos a készlet!

Szédülni kezdett és pánikba esett.
Szűknek érezte a végtelen teret.
Lelassult az idő, új hangot hallott,
Azt súgta halkan: Kudarcot vallott!
Egy tehetség nélküli átlagos nímand,
Kire a világ gúnyosan pillant!
Ha kifoghat rajta az egyszerű árnyalat;
Nem festő már! Csak egy árnyalak!
Pedig a megoldás egyszerű lenne:
Csak keresnie kell és megleli… Benne!

Ült és bámult a rubinszín szájra
Észre sem vette, hogy folyik a nyála.
Hallgatta a hangot mely az agyában szólt;
De, amit súgott az borzalmas volt!
A mű csak akkor kap igazi értelmet,
Ha kizárja belőle az emberi érzelmet.
Üvöltve hörgött benne a rém:
Ez csak egy tárgy és csak az enyém!
A legnagyobb művész örökre én vagyok!
Azt teszek vele, amit csak akarok!

Az őrület fénye megvillant szemében,
Hiszen az eszköz ott van a kezében.
A kép a fontos nem pedig a tett
S kezébe vett egy új ecsetet.
A zsebébe nyúlva kivette a kését
És faragni kezdte az ecsetje végét.
A pemzli nyelét hegyesre csiszolva
A végzet dárdáját újra alkotva.
Lassan felállt és a modellhez lépett,
Hogy befejezze végre az elkezdett képet.

Letérdelt mellé. Közel az ágyhoz.
Amilyen közel csak tudott a lányhoz.
Egy csókot lehelt a jéghideg szájra.
(Azt hitte jobb lesz. A viszonzást várta.)
Szeme átsiklott a lilás-kék folton:
Kár, hogy örökre ott marad a torkon!
Keresett a nyakon egy alkalmas részt
És szúrt a nyéllel egy aprócska rést!
A pemzlit hirtelen megfordította
S a sörtés felét a mély sebbe nyomta.

Néhány másodpercig forgatta benne,
Mintha csak festékes paletta lenne.
A lyukból kihúzta a vékony ecsetet,
Melynek végén ott volt az áhított csepp!
Egy aprócska dolog. Maga az élet,
Mely lelket ad a tökéletes képnek.
Bámulta volna még sokáig hosszan…
De egy hang az agyába robbant:
Siess! Az időd a végére ér!
A pemzlidre szárad a megszerzett vér!

A vászonhoz ment, de nem sietett,
Maga elé tartva a véres ecsetet.
A festménye mögül a lányt figyelte
S a cseppet lassan a vászonra kente.
Áhítattal nézte, ahogyan elterül
És örömet érzett… Valahol legbelül.
A képen izzott a vérvörös folt
S a múzsa ajka is pont olyan volt!
Bár együtt fog élni egy borzalmas bűnnel,
De elkészült végre a tökéletes művel.

Lenyűgöző lett a csodás alkotás!
Mesterien festett! (Ez nem is volt vitás!)
A bőrén kiütött néhány sötét folt,
De a modell még most is csodálatos volt.
A sebet és a nyakat egy kendővel elfedte,
A festékes palettát gondosan eltette.
Becsukta a kopott festőállványt
És nézte a halott, gyönyörű lányt.
Boldog volt nagyon és elégedett
A festmény címe? Az egyetlen csepp!

2023-12

 

 
 
0

Vélemény, hozzászólás?