đŹđEgymĂĄs mellett…
Meghallgathatod Zsupos Ăgi elĆadĂĄsĂĄban
EgymĂĄs mellettâŠ
EgymĂĄs mellett ĂŒltĂŒnk
Egy megkopott padon,
FogyatĂ©kkal Ă©ltĂŒnk:
Te sĂŒketen, Ă©n vakon.
MindkettĆnk szĂĄmĂĄra
HiĂĄnyzott valami,
Ăn lĂĄtni akartam
Te pedig hallani.
EgymĂĄs mellett ĂŒltĂŒnk
S feltettĂŒk a kĂ©rdĂ©st,
BĂĄr a vĂĄlaszt tudtuk
Hisz ismertĂŒk az Ă©rzĂ©st.
GĂșzsba köthet minket
Ez a furcsa vilĂĄg,
SĂŒket, aki nem hall
Ăs vak-e, aki nem lĂĄt?
Emlékszel a padra?
EgymĂĄs mellett ĂŒltĂŒnk.
A szemembe néztél
S Ășgy beszĂ©lgettĂŒnk.
Meséltem valamit
A szåmra figyeltél,
Bårmit is kérdeztem
Te rögtön feleltél.
â
Te låtod a fényt?
AmirĆl beszĂ©ltem,
Mikor egy szép nap
MellĂ©d leĂŒltem.
NĂ©zz fel az Ă©gre!
Mily kék az ég!
Nekem nincs mĂĄs
Csak a vaksötét.
Elfelejtem lassan
A pirosat, a kéket,
Nem lĂĄtok mĂĄr semmit
Csak a sötétséget.
Te lĂĄtod a szivĂĄrvĂĄny
ĂvĂ©t az Ă©gen?
Ăn itt ĂŒlök melletted.
A vak sötétségben.
Festettél nekem
Egy gyönyörƱ képet,
RikĂtĂł pirosat
Ăs tengermĂ©ly kĂ©ket.
Meséltél róla
S örĂŒltem nagyon,
Mert itt voltĂĄl velem
A megszokott padon.
EgymĂĄs mellett ĂŒlve
CsodĂĄljuk a tĂĄjat,
Ăn susogĂĄst hallok
Te nézed a fåkat.
Låtod a napfényt
Ăn meleget Ă©rzek
S hallom a hangjĂĄt
A tavaszi szélnek.
A messzi tĂĄvolban
Lovak dobolnak,
PatĂĄjuk hangjai
Az agyamig hatolnak.
Itt ĂŒlök veled
A ritmust kopogom,
Talån az élményt
Neked adhatom.
Minden megvĂĄltozott
EgymĂĄs mellett ĂŒltĂŒnk.
Elteltek az Ă©vek
S lassan megĆszĂŒltĂŒnk.
MĂĄr nem hallom, ha hĂvsz
Ăs nem lĂĄtod az arcom.
Ăn lettem a sĂŒket
S te itt ĂŒlsz velem vakon.
Egymagam ĂŒlök
A rozoga padon,
Minden tĂĄrsasĂĄgom
Az elcseszett botom.
Hallom a zĂșgĂĄst,
Az ĂŒvöltĆ fĂĄkat,
De nem låtlak téged.
HiĂĄba vĂĄrlak.
â
Itt voltam mindig
S a padot kapartam,
Nem jöttél többé
BĂĄrhogy is akartam.
A körmöm alatt felgyƱlt
A felszĂĄntott moha,
Nem vagy itt mellettem
Többé mår soha!
2023-07
Â
KĂ©p: Varga Alina