…akik hangot adtak az álmaimnak
Som Virág
Minden rezgés. Folyamatosan és jelenlévően. Egy hangot a végtelenségig mélyíthetünk, vagy magasíthatunk, míg el nem éri azt a tartományt, amit már nem hallunk, de azért az a hang akkor is szól. Jelen van. Csak föl kell érte, értük nyúlnunk és össze kell rendeznünk, le kell képeznünk, eljátszanunk, hogy képekké, asszociációkká, szavakkal kimondhatatlan gondolatokká váljanak. És méltón aláfessék valós, vagy belső filmjeinket. Hangfestészet…
A rezgés minden… /Pelva Gábor/
“Henry James
Az élet valójában csata. A gonosz arcátlan és erős. A szépség varázslatos, de ritka. A jóság hajlamos arra, hogy gyenge legyen. Az ostobaság gyakran pökhendi és kihívó. Magas helyeken gyakran hülyék ülnek, az értelmesek pedig lent, és az emberiség többsége boldogtalan. De ez a világ – bár olyan, amilyen – nem valami rossz illúzió, nem fantázia szüleménye, nem rémálom. Újból és újból és örökre ráébredünk erre. Nem felejthetjük el, nem tagadhatjuk le, nem szabadulhatunk meg tőle.”
/Füredi-Fördős Krisztián/
“…A legkedvesebb és legmegrázóbb olvasás élményem egyike a “Virágot Algernonnak” című könyv. Charlie, a főszereplő egy ponton retteg a gondolattól, hogy elveszíti az írás és olvasás képességét. Én is nagyon megéreztem ezt a félelmet akkor. Megfogadtam, hogy egy ponton mindig kapcsolódom majd az irodalomhoz. Ha írok, olvasok, előadások formájában látom, vagy én magam adhatom elő: ez tesz engem boldoggá, akárcsak Charliet…”
/Zsupos Ágnes/
0