🔉HĂr-háttĂ©r
Â
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában.
HĂr-háttĂ©r
A tévé előtt ülök, nézem ezt a szart.
A világban zajló rohadt zűrzavart.
Nyugat és kelet feszül most egymásnak,
Van, ahol bunkert, máshol sĂrt ásnak!
Sok embert látok, az egyikük vicsorog.
Egy másik a háttérben őrülten vigyorog.
Kidülledő szemek, izzadó homlok.
Az lesz a nyerő, aki megnyomja a gombot?
Van egy harmadik, aki a pulpituson áll
És vörösödő fejjel nekik ordibál.
Messziről jött ember. Azt mond, amit akar!
Pattognak a szavak Ă©s lendĂĽl a kar.
Megtorlással fenyeget és hirdeti a békét.
Ezzel szerzi meg a gazdaság egy részét?
A beszédje végén lassan lenyugszik,
Leül egy székre és békésen elalszik.
Csatornát váltok, de ugyanaz megy.
Fegyveres katonák és harci menetek.
Egyforma ruhák és gyilkos fegyverek,
Túlélésért küzdenek a fegyvernepperek?
Távoli világban szĂĽletik ĂtĂ©let:
Jobb lesz nektek Ăgy! Hangzik az ĂgĂ©ret.
De mindkét oldalon meghaltak az ősök
S elhiszik, hogy jobbak, mint az eltemetett hősök!
Mindenki tüntet, a világ demonstrál.
Sok katona harcol, de néhány szabotál.
Házakat gyújt fel vagy tankokat éget,
Ezzel hergelve a megcsonkĂtott nĂ©pet!
Ismét vált a kép: egy hatalmas asztal.
Letakarva mindenhol hófehér damaszttal.
A terĂtĹ‘ elfedi az áldozatok vĂ©rĂ©t,
Kitűzött zászlók közt gyártják a békét.
Az asztal két vége a két ellenségé.
Messze vannak egymástól, de korántsem eléggé.
Középen üldögél a nevető harmadik,
Csak kávĂ©zik s közben vĂgan malmozik.
Feláll a nyugodtabb és azt suttogja: Elég!
Ha továbbra is Ăgy megy, akkor mindenĂĽnk elĂ©g!
A másik csak ül és kajánul mosolyog,
A háttĂ©rben kĂ©szĂti a ’szeretetcsomagot’.
A közĂ©psĹ‘ azt mondja: Majd mi segĂtĂĽnk!
AmĂg civakodnak mi sem veszĂtĂĽnk.
S minél többször vesznek itt össze,
Annál jobban halad nálunk majd a tőzsde!
Üvöltözik mindenki, köpködnek egymásra,
A gyűlöletnek meglett a várva-várt hatása.
Nincs már szó sehol tiszta, józan észről,
Csak befektetni való megtérülő pénzről.
Két távoli ország. Középen csatatér.
Most árazzák be, hogy ki, mikor, mennyit ér.
Rengeteg ház dől a felszaggatott útra.
Ha vĂ©ge az egĂ©sznek ki Ă©pĂti Ăşjra?
Beteszek egy régi, elfelejtett filmet.
Meg sem nĂ©zem már a borĂtĂłn a cĂmet.
Megkopott kópia, könny szökik szemembe,
A mostani helyzetet juttatja eszembe.
Katonák jönnek a karok lendülnek,
Sűrű sorokban némán menetelnek.
Egy ütemre veri csizmájuk a ’vigyázt’
S a film végére hagyták a mérhetetlen gyászt.
A mozi végén megint visszakapcsolok.
Mindenütt halottak és romos városok!
A másik csatornán egy üres fehér asztal,
Helyenként vérfoltos, összegyűrt damaszttal.
A tárgyalások talán a végéhez érnek.
Két oldala van a feldobott pénznek.
El kellene dönteni, hogy fej legyen vagy Ărás:
BĂ©ke lesz mindenhol vagy vĂ©gtelen sĂrás!
2022-03
Â
A videó megtekintését az erős tartalom miatt csak 18 éven felülieknek ajánlom.
1 thought on “🔉HĂr-háttĂ©r”
VĂ©lemĂ©ny, hozzászĂłlás? Válasz megszakĂtása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Borzasztóan szomorú de igaz helyzetjelentés ez versedben összefoglalva. Sajnálom hogy ez a vers megszülethetett, mert ha béke lenne ez a vers se lenne.
Gabi