Kis Magyar Horrorfolklór

Unalmamban nézegetem
Az internetes híreket:
Ezt megölték, azt kinyírták
Olvasni is rettenet.

Honnan ez az agresszió?
Nincs talán rá felelet.
Örökölték valahonnan
A mostani gyerekek?

Amikor még kissrác voltam,
Nem volt ilyen agybajunk.
De ha mégis összevesztünk,
Csomókban hullt a hajunk.

Kisgyermekként énekeltük
Az összes ovis mondókát,
Ám ritkán törtük be egy kővel
Az ovistársunk homlokát.

Óvodásból felnőtt lettem
És most kezdem sejteni,
Hogyan kell a mondókákat
Felnőtt fejjel érteni.

Elolvastam őket sokszor
És ha arra gondolok,
Hogy mindegyikük tömény horror
Rögtön bele borzadok.

Dúdoltam a dalocskákat,
Néhány sora hiányzott.
A versikéket újraírtam
Ahol a rím hibázott.

Rég elmúlt a gyermekkorom
És néha nem emlékszem,
Azt hiszem, hogy így szóltak:
(Vagy esetleg mégsem?)

Boci-boci tarka,
Se füle se farka.
Nincs feje se lába,
Igen ritka fajta.

Vágóhídon fekszik
Darabokra vágva,
Hatalmas ládákban
Szállításra várva.

Repülővel elviszik
Szaúd-Arábiába,
Dugig telt hotelek
Koszos konyhájába.

Tejet akart adni
Szerencsétlen pára,
De kebab lesz belőle
Holnap vacsorára!

Gólya-gólya gilice,
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
De beletört a bicskája.

Megleste egy tősgyökeres,
Jóvágású magyar gyerek.
(Sötét haj és ravasz szemek,
Bőre barna, arca kerek.)

Nem tűrheti szó nélkül
A rettenetes gazságot,
Sípolással riasztja
A lesben álló családot.

Meglincselve a törököt
Gyorsan földbe tették,
A sántikáló gólyát pedig
Este megsütötték.

Süss fel nap, fényes nap,
A jeges kert alatt.
Libáinkból ma reggelre
Csak a toll maradt.

Vastag comb és pucér mellek,
Jól meghízott máj,
Mindenkinek az a fontos,
Hogy ne nőjön a háj.

Part alatt él három varjú,
Mindent lekaszál.
Összevesznek a koncokon
Kinek mennyi jár.

Kérdés az, hogy ki ül majd
A lopott javakon,
A felengedett, hullaszagú
Libacsontokon!
 
Katalinka szállj el,
Most már érted jönnek!
Ha otthon érnek akkor,
Biztos vízbe ölnek.

Úgy jársz, mint a csiga,
Aki nem jött ki a házból,
Az özvegy pedig azóta
Egy romhalmaznál gyászol!

Nem fürödhetsz évekig
Te sem tejben-vajban,
Ő volt, aki feladott,
Ezért vagy most bajban.

Ha megtalálnak egyszer,
Kerék alá tesznek!
Falhoz állítanak
És gyorsan kivégeznek!

Kis kacsa ’für Dich’
Saját mocsarában.
Anyjához készül
Németországba.

Betevőért kunyerál,
Aztán pávát játszik.
Hazamegy a fészkére
És fennhangon anyázik.

Kis kacsa elrepült
Oroszországba,
Egyenesen bele szállt
A medve csapdájába.

Medvekoma sejtette,
Hogy kacsa és nem páva.
Jól megkente mézzel
És lassan felzabálta.

Bújj-bújj zöldág,
Elbújnak a mesterek.
A vezetéken egysorban
Ülnek a verebek.

Áramot szeretnél?
Van rá egy emberem!
Ahol ő dolgozik
Több fű ott nem terem.
 
Nem találsz szakembert?
Megoldjuk okosban!
Az sem lesz túl nagy ár
Ha Paks2 felrobban.

Aki bújt, aki nem,
Én innen elmegyek,
Ha valaki kérdezi
’Nehogy mán’ itt legyek.

Rossz helyre kötötték
A fázist és a földet,
Az oszlopok közt csendesen
Széndarabok ülnek.

Zsipp-zsupp kender zsúp,
Ha meggyújtjuk elszívjuk!
Egy hektáron mákot vetünk,
Nemsokára aratjuk.

Hová mész te kis nyulacska?
Ez már több mint aggasztó!
Egyik kézben borosflaska
A másikban meg ragasztó.

Öt anyától tíz gyerek
És mindegyikük éhezik!
A kaszinóban rajtad kívül
Csak a zseton létezik.

Elittad és elszívtad
A főnyereményt mára,
A börtönkonyhán tepsifüles
Lesz ma vacsorára!

Száraz ország népes pártján
Politikus kuruttyol.
Hallgatja sok buta ember,
Aki neki tapsikol.

Sej haj, de merész,
Választani oly nehéz.
Ám hogyha te nem mész,
Rádrohad majd az egész!

Cirmos cica haj
Mit tettél tavaly?
Vajban fürdesz? Ejnye-bejnye!
Most lesz neked jaj!
 
Eljön majd a mulatság
Kis kece lányom,
Tiszta még az abroszunk,
Amíg le nem hányom.

Ingyen folyik a pálinka,
A népet ez izgatja,
Narancsszínű pántlikára
magát felakasztja.

Én is átlag magyar vagyok
Sírva-ríva vigadok.
Úgy tudtam, hogy normálisnak
Neveltek fel e dalok.

De azt hiszem ez erős túlzás,
Hisz most is arra ébredek,
Hogy rémálmoktól gyötrődöm
És rögtön be is pisilek.

2022-04