🔉Klinikai kilátások
meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában.
I.
Prológ:
„… S mondá az Úr: Lőn világosság!
Ám a világosság nem jöve.
Az Úr sóhajta egyet és felemelvén hangját
ismét így szóla vala:
Bizony mondom néked lőn világosság!
De a világosság nem mozdula vala. Egy
szikla mögött lapula vala és középső ujját
fennen mutogatva gúnyolódott vissza.
Az Úr mérhetetlen haragra gerjede s
eképpen határoza vala: Szavamra nem
jövél, így élj örök sötétségben, humorodat
megőrizvén, bár azt csak kevesen értve,
míg csak világ a világ.
A napnak végén az Úr elégedetten hátradőle vala karosszékében mert megalkotta
a humor sötét oldalát…”
II.
Jooooó reggelt Viet…Mi? Törökország???? Legyen.
Akkor ma elmesélem nektek az 1001 éjszaka meséit kisebb módosításokkal. Persze nem 1001 csak 1 és nem éjszaka, hanem délután…de ez részletkérdés….
A történet úgy kezdődik, hogy délután bejött a szobámba Freyiila herceg(doktor)nő és bársonyos hangon azt súgta a fülembe: Gyere velem hercegem és én megmutatom neked a csillagokat, a világegyetemet és a végtelen űrt… (ok nem egészen így hangzott, hanem hogy siessek mert a 2 és vizsgáló szabad, kezdődhet a lézerterápia de a másik jobban hangzik.)
Szóval gyorsan felfegyverkeztem – (magam elé rántottam egy gurulós infúzió tartót, valamint begomboltam a hátulgombos pizsimet.) – és követtem őt.
Meglepetésemre egy sötét szobába vitt, ahol csak egy asztal és két szék volt. Az asztalon egy ártatlan műszerrel. Mielőtt Megszólalhattam volna a számba tett egy vastag bőrszíjjat, a székbe nyomott, átment az
asztal másik felére és halkan azt mondta: Gyere közelebb. Tedd az álladat az államhoz, a homlokodat a homlokomhoz és most nézd a jobb fülemet. Mindjárt jó lesz. Majd elővett egy csiszolt üveggolyót, vastagon bekente vazelinnel és…….
Na itt álljunk meg egy pillanatra. Volt már olyan érzésetek hogy életetek mozigépésze valamit nem jól csinált? Pl összekeverte a tekercseket? Na ez az….
Szóval fogta a vazelines üveggolyót és egy laza mozdulattal belenyomta a bal szemembe. Nem részletezem milyen érzés, akit érdekel forduljon orvosához….
Küzdöttünk egymással, mint két harcos. Ő azt akarta nyissam ki a másik szemem én meg ezt is megpróbáltam becsukni. Fél óra és némi kompromisszumok után kezdődött a kezelés.
Információk, kezelés 10 perc nem fáj…mondta.
Az első 5 villanás nem fájt…egyenesen elviselhetetlen volt. A következő 5 leolvasztotta az agyam nukleáris reaktorait…még 2 és az összes olvadék távozott a fogtömésemen keresztül. …eközben eltelt 30 másodperc. Üvölteni akartam, hogy nekem csillagok háborúját ígért, Millennium Falconnal meg hipertérugrással és nem egy rohadt halálcsillagot egy szupernovává tett Dagoba rendszerrel…… Aztán csend lett.
Megértettem miért történik mindez. Tisztán hallottam a gondolatait…” üzgürüm ďubeďa źomé maďźßar” ….
Bocs a fordító behalt. Tehát hallom: Fáj kis rohadtka? Ezt Nándorfehérvárért……még mindig?
Ezt Gyulafehérvárért…és ezt Budáért….meg Mohácsért…. és ükapám üzeni, hogy a nyomorult 150 év alatt meg kellett tanulnia matyóznia, ezért most én rajzolok neked bazsarózsát……
10 perc után miután végeztünk azt kérdezte van-e valami, amit szeretnék még. Csak egy dolog jutott eszembe. Szeretném meghallgatni az „ott fogsz sírni, ahol senki se lát” című számot.
Remélem tényleg rossz a fordító mert azt is mondta Viszlát holnap ugyanitt.
Tanulság; ne higgy a nőnek, főleg, ha orvos, ráadásul török…ja és vágd pofán a mozigépészt…😊.
III.
Szép reggelt mindenkinek.
Nyugaton a helyzet változatlan. (De kit érdekel a nyugat? Fő, hogy javulok)
Doki azt mondta, érthetetlen módon gyógyulok pedig nem csinálnak semmit. Ennek az állapotnak a megváltoztatása érdekében sötét zárkát kenyeret és vizet írt fel. Mondtam, hogy jól vagyok, de azt mondta azt csak én gondolom…előbb műt aztán mondjam 🙂 Az új műtétről nem mondott sokat. Valami olyasmit motyogott, hogy ezzel megvan a kötelező. Innentől műthet felügyelet alatt is. És ha minden klappol jövőre az engedélyét is visszakapja.
Megyek. Töltök magamba némi folyadékot. Cseppenként. Addig legyetek jók.
IIII.
Helyzet jelentés távirati stílusban:
A profilképem megváltozott. Stop. Tegnap majdnem minden jól ment. Levizsgáztam kínai szadizmus elviselése (25 tűszúrás a szembe) tantárgyból.
Stop. Az utolsó mozdulatnál jött valami hülye villanyszerelő és kikapcsolta a fényt. Stop. A doki pánikba esett, de megnyugtattam, hogy a vadnyugaton is a lámpát lövik ki először (ettől először csak sírt aztán beájult). Stop. Ma reggel új nap van. Doki felmosva (kicsit remeg még), villanyász megjött, fény visszakapcsolva. Már látom az alagút végén……de miért dudál? Stop. Stop. Stop.
STOPPPPP!!!!!!!! 🙂
W.
Szép napot!
Belegondoltatok már abba, hogy mi a különbség az akupunktúra és a voodoo mágia között? Ha nem, akkor most megtudjátok…
Hosszúnak nem nevezhető, ám annál élménydúsabb napok után ismét bekerültem a műtőbe. A kedvenc doktorom kötelező szoftver frissítést írt elő számomra. Ilyenkor elmaradhatatlan művelet a be és kivezető csatornák kipreprop… kipreprapro… kipropreprap… (nehéz szó) kikészítése. Ez csak annyit jelent, hogy apró lyukat fúrnak az ember vénáján, a közvetlen csatlakozás érdekében. Rutin feladat, nővérképző első félév. Ha már láttad kétszer, hogyan csinálják, akkor DIY (Do It Yourself – Csináld magad, jobban jársz) módon is megy. Megfelelő gyakorlattal elsőre, zéróval harmadjára mindenkinek menni fog. Mondom, jó esetben egy lyuk…
Szóval vártam a vezető asszisztenst, aki elvégzi a műveletet. Megérkezett, másodmagával. Bemutatta: Ő az új segéd, évfolyam
első, ügyes, superlativus stb. Kicsit bizonytalannak tűnik, de hajrá.
Vezérműtős el, használati utasítás hozzám leadva (A páciens öreg róka, nem először vesz részt benne), ketten maradtunk. A
nyárfalevél és én. Néztük egymást egy pár percig, aztán hogy a feszültséget feloldjam, megszólaltam:
– Na akkor kezdjünk bele, mert sietek. Fent a szobámban vár az ebédem és nem szeretném, ha kihűlne. Segítek: A vénáim nagyon mélyen vannak, az egyetlen működő vérlelőhely a jobb kezem könyök hajlatának közepén található. Pontos koordináták Észak 49, kelet 34,6.
Látszott az arcán, hogy fogalma sincs miről beszélek. Gépiesen azt válaszolta:
– Akkor kérem a jobb csuklóját. Apró szúrást fog érezni. Ne féljen.(???)
Elővett egy branült és beszúrt. (Branül: kb. 10 centis hajlékony tű, végén egy csappal és egy csatlakozóval. Mint a boroshordó.
Kinyitod és jön a piros lé. Ha elzárod akkor meg nem). Vártunk egy ideig, de nem történt semmi. Kínos csend.
– Elnézést, rossz helyre ment. Meg kell ismételnem, ha lehet.
– Csinálja csak. De ha a másik kezeAúúú…
– Már meg is vagyunk. Milyen?
– Ahhoz képest, hogy a bal könyökömben van és fáj nincs sok haszna. Nem működik.
– Sajnálom, akkor újra próbálom…
Még négyszer szúrt, de már nem foglalkoztam vele. Úgy éreztem magam, mint a bakui olajmező egy hibás geológiai hatástanulmány
után. Sikertelen próbafúrások, eredmény meg semmi. A hatodik próba után boldogan felsikoltott. Odapillantottam. A csatlakozó végén egy kövér vércsepp jelent meg.
– SIKERÜLT!!!
– Gratulálok! Mit lát, milyen színű? Kék, vagy arany?
– Nem értem. Bordó…
– A fenébe, akkor ma sem leszek herceg
Mint sok mást, ezt sem értette. Eltelve saját sikerével, köszönés nélkül elfutott, új áldozat után nézve.
Természetesen a tűt újra bekötötte a főműtős, miközben erősen átkozódott a hátrahagyott barbárságot látva.
Az átka úgy látszik, hatásos volt azonban. A fiatalember azóta a prosectúrán gyakorolgat. Jól végezheti a munkáját, mert még senki sem panaszkodott, hogy fáj… 😊
IVII.
Világbéke!
Éreztétek már magatokat olyan élethelyzetben, ami filmszerű, abszurd és amire még te magad is azt gondolod, hogy ilyen nem történhet meg? Na a mai mozim éppen ilyen…
Kényelmesen fetrengtem a műtéti előkészítő ágyon az altató orvost várva. Nemsokára meg is érkezett. Apró borzongás futott rajtam végig az összkép miatt. Csak hogy értsd, hogy miről beszélek: A helyszín egy német kórház félhomályos helyisége. A Doki, nem éppen karcsú, inkább szögletes testalkatú, széles vállú, 180 magas. Kocka arcformához társuló, hihetetlen szőke, rövid hajjal.
Mindehhez vesébe látó kék szem. A száját maszk takarta.
Egy igazi Übermensch.
Sikerült elképzelni???
Remek!!!
Szóval a hölgy… (Nem mondtam volna?) vidáman köszöntött. A kartonomra pillantott, átfutott az ilyenkor szokásos checklistán (beteg itt van, pipa. Él még, pipa), majd megkérdezte:
– A neve alapján Ön Lengyel?
– Nem, magyar vagyok.
– De jó! Harminc éve nem találkoztam magyarral, pedig úgy vágytam rá…
– Miért?
– Mindjárt elmondom, csak közben előkészítem Önt.
Odaszíjazta a bal kezemet az ágyhoz, jó szorosan.
– Remélem nem fájt…
Aztán ugyanolyan erősséggel becsatolta a másik kezemet, majd a két bokámat is. Mozdulni sem tudtam. Így folytatta:
– Harminc évvel ezelőtt, jártam az Ön csodálatos országában. Volt egy fiúm, akivel nagyon szerelmesek voltunk egymásba. Végig jártam vele a Balatont és a környékét. Gyönyörű napok voltak. Még külsőleg is hasonlított Önre.
Mondta elérzékenyülve. Elővett egy fiolát, letörte a tetejét és a fiola tartalmának a felét felszívta egy fecskendőbe.
– És mi lett a kapcsolattal?
Lassan rám nézett, a tekintete megkeményedett és elcsukló hangon azt mondta:
– Az a szemét, két hét után megcsalt!!!
Rekedt, hisztérikusba hajló hangon felnevetett, majd a vállát megvonva a fecskendőbe szívta a maradékot is a fiolából.
Ez volt az a válasz, amit nem akartam hallani. Amikor beadta a szert, azt súgta a fülembe
– Nyugodj békében Sanyika!
Persze lehet, hogy félreértettem. Nehéz nyelv a német…😊
IIIX.
Figyelem!
Felhívom a figyelmeteket egy óriási összeesküvésre, amelyre csak most jöttem rá én is. A tudomány tévúton jár, Darwin menjen a fenébe! Az öreg 200 éve azt sulykolja belénk, hogy a majomtól származunk. Jó, elismerem, ha némelyik embertársunkra nézek, lehet benne valami. De csak annyira, hogy ezen az alapon származhatnak egyesek a csigáktól, vagy horribile dictu akár a patkánytól is. A mai élmény után azonban azt gondolom, hogy az élővilág nyertese mindenképpen a kaméleon.
Ma, ahogy feküdtem a műtétre előkészítve, – hanyatt, kezem, lábam leszíjazva – a nővér jött és csábítóan rám nézve kigombolta a köpenyét, lassú mozdulatokkal, felülről lefelé, majd levette és…
Felvette a másikat a műtéthez. (Ejnye! Mire gondoltál? Te kis perverz 😊).
Beadott az orrom mellé egy bénító koktélt. Azt mondta, ez megakadályozza a beavatkozás közbeni szemmozgást. Na persze! Pislogtam, nézelődtem, ugyanúgy, mint máskor.
Egy idő után megelégeltem a nézelődést és csak mereven bámultam a plafonon a repedéseket. Untam magam. Az idő nem akart haladni. Csak a szememet mozdítva elnéztem balra, ahol egy falióra mutatta a múló perceket. 12:00. visszanéztem a mennyezetre. Majd megint az órára és vissza.
Párszor megismételtem a műveletet, igyekeztem a pillantásokat az óra ketyegéséhez igazítani. Ritmus indul:
Balra, fel, balra, fel, ba…szus!!!
Ekkor jött a meglepetés. Tudat alatt jelzett a vészcsengő az agyamban. A megszokott képalkotás helyett valami felfoghatatlan történt. Egyszerre láttam a plafont az egyik
szememmel és az órát a bal oldalamon a másikkal. Hihetetlen élmény, sajnos a hátránya, hogy két egymástól független agy kell a látvány feldolgozásához. Nehéz ügy. Kétszer akkora fej…
Hova teszem a sapkát?
Minden esetre megkérem a dokit, barkácsoljon valamit, hogy mindkettőt külön tudjam használni. (Így nem buknék le ha séta közben fél szemmel a csajokat bámulom 😊)
Most megyek, megkeresem a bőrgyógyászatot és keresek magamnak valami spéci, színváltós bőrt…
IVIV.
Jobb reggelt mindenkinek!
Ma elmesélem nektek, miért mondják a szakik, hogy az aktív készülékek kihúzgálása a konnektorból szigorúan TILOS!!!
Délután feküdtem a műtőasztalon, vártam nyugodtan a megszokott online műtétemre. (Online azt jelenti, hogy altatás nincs, cserébe végig nézhetem belülről az egészet…Ha tudom.)
Tehát, én a helyemen, a prof szintén, asszisztencia tettre kész. A szemem érzéketlen, mint egy fakocka. Aztán megjelent egy
másik fickó is. A doki bemutatta, Ő az új tanonc. A kölcsönös bemutatkozás után, (…Doktor…Doktor…Doktor.. /by Kémek mint
mi/ 😊 ) előszedték a szerszámos ládát és miközben nekem estek, az alábbi beszélgetés zajlott le közöttünk:
Prof: Minden rendben? Jól van? Nagyon fehér…
Én: Még élek!
P: Nem magát kérdeztem, hanem a kollégát!
– Tanonc: Ja én? Megvagyok, csak ez az első műtétem.
– É: Nekem már a sokadik…
– P: Látja kolléga, a beteg mindent tud. Ha valamit nem ért, kérdezzen…
– T: A pácienstől? Biztos ebben?
– P: Na jó, haladjunk. Mi ez a fehér szál itt a szem bal oldalán? Tudja?
– T: Az a neuroendoizé… idegvégződés, ami rendkívül érzékeny.
– É: Lehet, hogy nem kellene piszkálni…
– P: Látja, az Úr is tudja azt, hogyha megmozdítjuk ezt az ideget, akkor az elviselhetetlen fájdalommal, szédüléssel, hányingerrel és esetenként ájulással jár.
Most óvatosan kerülje ki a csipesszel…
– T: Így jó lesz?
– P: Nem. Ha így csinálja, véletlenül is hozzáérhet. Megmutatom, figyeljen. Lassan megfogom, és óvatosan meghú…
– T: ???
– É: !!!
Köszönöm, azóta magunkhoz tértünk és már nem hányunk. Én már ruhát is cseréltem. Jól áll nekem az orvosi köpeny 😊
VIXV
Drága barátaim!
Haláli napom volt ma. Ismét (immáron harmadjára) találkoztam a mesebeli lénnyel. Olyan volt, mint egy fitos orrú, colos manó. Angyal arcú, hegyes fülű kedves teremtmény. Legalábbis annak nézett ki… kezdetben. Amikor a műtőbe lépett, azonnal felismert. Barátságosan megpaskolta a kezemet és azt mondta negédes hangján, miközben kilátszódtak hófehér, az átlagnál hosszabb szemfogai:
– Nyugalom, ismeri a dörgést, járt már itt. Igaz, azóta ahogy látom, lejjebb csúszott a ranglétrán. Először a negyediken volt, a múltkor a harmadikon lakott, most meg a másodikról hozták… Ha most sem sikerül, amire készülök, akkor csak a P1 szinten randizhatunk legközelebb.
Ezt nem teljesen értettem, de az érkező rózsaszín köd homályában ez nem is tűnt fontosnak.
Délután bejött manócska, hogy megkérdezze hogy vagyok. Beírt a naptárjába egy új találkozót. Rákérdeztem, hogy ez már a P1 szinten lesze. Azt válaszolta sejtelmesen, ott még nem tartunk, ahhoz bensőségesebb viszonyban kéne lennünk.
Este megkérdeztem a karbantartót, mi van a P1 szinten. Annyit mondott:
Prosectura. Biztos külföldi vendégmunkás és nem beszéli a nyelvet.
X,
Kedveskéim!
Ezúton tudatom veletek, hogy Pakisztán, India és Észak Korea után a hétvégén sikeres nukleáris robbantást hajtottam végre a jobb szememben. Bár az erőssége nem haladta meg a 0.0000001 mT (millitonna)-t, a fény intenzitása és a pusztítás mértéke elérte a kritikus
szintet. Új fejlesztés, hogy a hanghatást redukáltam egy egyszerű, alig hallható „pukk” szintjére.
A helyreállítási munkálatok mai elvégzése után a további kísérletek a hátsóból indítható interkontinentális és ballisztikus rakéták tesztelésével folytatódnak a végcél, azaz a *jobbszem űrbejuttatása” eléréséig. Ne feledjétek: Big Brothers Watching You.
Pápá 🙂
IXII.
Hahó jó reggelt. Helyzetjelentés;
1: Látom magam a tükörben (legalábbis azt hiszem én vagyok)
2: Vérnyomásmérő magasan szárnyal 47/40 (ha sikerül 0/0 ra levinnem bónuszt kapok)
3: Bedugult a katéterem ezért újat nyitnak. (Ezzel együtt a ragtapasszal kitépték a szőrömet…hatalmas fájdalmaim vannak.)
4: Az éjjel arra ébredtem, hogy fázom és éles fényt látok. Felsóhajtottam hogy itt a vég…de jött a nővérke, becsukta az ablakot és elfordította az éjjeli lámpát. (üzenném a rosszakaróimnak, ne csüggedjenek, nem sikerülhet mindig minden)
További szép napot mindenkinek 😉
VIIIXX
Jobbulás!!!
A jobb jobb lesz.
Jobban mondva jobbul.
Vagyis jobban teljesít.
Jobb, ha jobban mondom.
Jobb túlesni rajta.
Jobbos jobban jobbik…
A fene. Ez se jobb 🙂
IIXV.
Szép napot mindenkinek!
(Legalább olyat, mint nekem)
Ma reggel arra ébredtem, hogy tudok olvasni. (Pedig becsszó nem tanultam egész éjjel semmit)
Na jó. Picit túloztam. A tőlem 3 méterre található 25 centis felirat egész jól megy. EXIT
(vagy Arztzimmer ezt még keverem) A doki azt mondta, ha így haladok, én lehetek a Hubble űrteleszkóp alapja. (Mint később részletezte ma már szerves anyagból is tudnak polimer betont gyártani). Most megyek és reklamálok. Megint nincs kávé. Ez skandalum. Legyetek jók. 🙂
XIIII
Jó reggelt „kilátmár” !!!!
Mottó: „játszd újra SZEM”
(Folytatásos tragikomikus teleszappanopera 14. rész.)
Kedveskéim!
Ez a nap is eljött. Tegnap utoljára láttam kedvenc professzoromat. Nagyot beszélgettünk,
Magyar közmondásokról, szólásokról. Vérre menő vita volt nem kétséges. Míg én azt mondogattam, hogy „holló a hollónak nem vájja ki a szemét addig ő csak azt válaszolta „vakok közt a fél szemű a király’. Érveltem azzal is hogy „az idő pénz” de azt válaszolta „vak tyúk is talál szemet”. Két dologban értettük egyet. „Az igazság odaát van, de borban is”.
A megbeszélésünk során kifejtette, hogy hálás nekem amiért a segítségemmel felneveltünk egy komplett szemészorvos generációt gyakorlattal együtt. Hálája jeléül felajánlott egy állást teljes ellátással bentlakással. Erre a célra a szertárat gondolta átalakíttatani. Csak még nem talált akkora uborkásüveget, amibe beleférek….
Végezetül.
A tegnapi műtét után értelmet nyert az a három kérdés, amit a bővérű nővérek minden betegnek minden reggel feltesznek. (Előre elnézést kérek, a most következő szöveg 16 éven aluliak számára csak szülői felügyelettel ajánlott)
1., Van e kívánságom
2., Sz@rtam-e
3., fáj-e valamim
…nos rájöttem, hogy a kérdéseket fordítva kell értelmezni, mint mindent ebben az országban.
Fáj-e annyira, hogy besz@rok és mi az utolsó kívánságom....
2017.07.
1
1 thought on “🔉Klinikai kilátások”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
[…] rémMindennapi Cincogások: Covid19Mindennapi Cincogások: FreudMindennapi Cincogások: KasszasikerMindennapi Cincogások: Klinikai kilátásokMindennapi Cincogások: KommunikációrólMindennapi Cincogások: TibibáMindennapi Cincogások: […]