Köszöntő

Isten éltessen téged sokáig!
Járj a mai nap borban bokáig!
Ha nincs borod, akkor talpig aranyban,
Így köszöntlek téged ebben a dalban.
Sokkolóbb leszek, mint egy villanypásztor,
De ezegyszer talán lehetek oly bátor.
Szép kerek szám lett… a csodálkozástól!
Ezért mondom el, mit várhatsz a mától.
Persze, csak finoman és viccesen teszem,
Hisz ismerhetsz már, elment az eszem.
Ne gondolj folyton az elszálló évekre,
Ez a vers csaljon mosolyt a képedre!
Az itt leírt példa messze kerülendő,
Hogy mosolyogva teljen a rád váró jövendő.

Felvirrad a reggel az ágyból kimászol,
Kóválygó fejjel egy kicsit tornázol.
A papucsodért hajolsz, a szavad elakad,
Valami azt súgja: Megvan a derekad!
Öt percig tart, míg kiegyenesedsz,
Lehet, hogy megártott a tegnapi stressz?
Mezítláb indulsz inkább a konyhába,
A tornát meg hagyod a jó büdös…Világra!
Görnyedő háttal a mosdóba mész,
Látod, hogy valaki a tükörből néz.
Fogalmad sincs róla, ki ez a rém,
De nem használt neki az éjjelikrém.
A konyhába érsz, rád tör az éhség.
Édeset kívánsz, mardos a kétség.
Megnézed, tudsz-e ez ellen tenni,
A szekrényben kutatsz: Mit lehet enni?
Tortára vágysz! a hűtőben bízol?
A gondolattól rögtön két kilót hízol!
Ép testben ép lélek, így szól a parancs.
A reggeli helyett vár rád egy narancs.
Lefőzöl egy kávét és öntöd a cipődbe.
Ma reggel sem indulsz normális időben?
A folyosón rohansz, a liftig pár lépés,
Most sem működik. Megáll az ép ész!
Lefutsz a lépcsőn, lihegsz lefelé,
Mi lesz így veled? Este, felfelé!
Mire leérsz, döntesz: költözöl!
De előbb felmész és felöltözöl.
Újabb fél óra, a villamoson ülsz.
Az ellenőr kiszúr, nem menekülsz.
Az éves bérleted a táskád legalján,
Ott lóg, ahol hagytad… a fotel karfáján!
Tízezerbe kerül, az sem nagy gond!
Még két állás kell. Ennyi és pont!
Részeg férfi dől rád, nyomja a vállad.
Sörszagú nyála a ruhádon szárad.
Kanyaronként kétszer az öledbe borul,
Leszálláskor tűsarkad a lépcsőbe szorul.
Az irodába érsz, egy órát késel.
A főnököd üvölt, a titkárnő gépel.
Hiába szólsz. Esélyed sincs.
Most ütött ENTER-t: Prémium nincs!
Bohócnak sminkelve, tépett, kócos hajjal,
Küzdesz délig a rengeteg bajjal.
Ebéded most csak paradicsom volt.
(Reméled a blúzodból kijön majd a folt!)
Bicegve mész az asztalhoz vissza,
A harisnyád lyukas, de legalább tiszta.
Délután hat. A munkának vége!
Ennek a napnak is. Pihenhetsz végre!
A takarító jön, a porszívót bedugja,
Portörlés közben a gépedet felrúgja.
Megszűnt az áram, minden elszáll.
Elveszett mindaz, amin ma dolgoztál.
A körmeid letörtek, de nem érdekel!
Esernyőd sincs, sohasem kell.
Persze odakint szakad az eső,
Szaladsz a buszhoz, te vagy az első!
A kereke a pocsolyát magasra felcsapja
S te vagy az, aki az egészet megkapja!
Hazaérsz lassan. Lift még most sincs.
Szemedbe hull egy elázott tincs.
Szárnyakat kívánsz, de lépcsőket kapsz.
Elindulsz felfelé, magasan laksz.
Az utolsó foknál a könnyed kicsordul,
Örömmel hallod, hogy a lift is beindul.
Az ajtóig kísér a szomszédod szeme,
A kulcsod elhagytad, de egye a fene!
Dühösen rúgsz az ajtófélfába
És leülsz a küszöbre. Úgy másfél órára.
A lakatos megjön, két órát vártál,
Húszezerért piszmog az amúgy nyitott zárnál.
Belépsz a lakásba, mindent eldobsz,
Eldöntötted végre: Zuhanyozni fogsz!
Nincs meleg víz, ez lehangoló.
Amúgy is eldugult a kádlefolyó.
Kimerülten mész az ágyadba aludni,
Eszedbe sem jut a jövőre gondolni.
Álmodban néha a sorsoddal kártyázol,
A jövőd a tét, de mindig ráfázol.
Huszonegyre húzhattál ma is egy lapot,
Hogy ilyen lett végül a születésnapod! 

Amit fent leírtam, az kicsit sem igaz!
Remélem nem voltam gonosz és pimasz.
Persze, mint mindig nagy a pofám,
Ne törődj semmivel, ez csak egy szám!
Ezzel a versemmel kívánok neked,
Csodás jövőt és hosszú életet,
Nagyon sok boldog születésnapot,
Legalább kétszer százhatvanhatot!

2022-11