Kanegér

... Magamról - Másoknak

ūüĒČSokk

Meghallgathatod Zsupos √Āgi elŇĎad√°s√°ban.

Sokk

A reggeli órákban,
Október közepén,
Kialudt szememben
Az utolsó fény.
V√°laszokat v√°rtam
Egy feltett kérdésre,
Okom lett hirtelen
A kétségbeesésre.

Kérdeztem magamtól:
H√°ny ujjat mutatok?
Honnan tudjam? – feleltem -,
Hiszen vak vagyok!
F√°radtan legyintek,
A v√°laszt unom.
Minek kérdezem,
Ha am√ļgy is tudom

Eddig, amit l√°ttam,
Nem volt t√ļl sok.
Négy éve tart már
A végtelen sokk.
A halovány fény
Rabj√°v√° v√°ltam,
A s√∂t√©tedŇĎ vil√°g
Peremére álltam.

Próbálok valahogy
A széleken haladni
S a ‚ÄônagybetŇĪs‚Äô √ČLETben
A felszínen maradni.
√ćr√°s k√∂zben
Néha én is félek,
De ezzel jelzem,
Hogy: √Čn m√©g √©lek!!!

Nem maradt semmi,
Csak hírhozó hangok.
Szerencsés lehetek,
Mert egész jól hallok.
Igazad van abban,
Hogy semmit sem l√°tok,
De zajban is hallom
Az √ľv√∂ltŇĎ gazs√°got.

Jönnek egyesek,
Segítséget kérnek.
Ha rólad van szó
Más mércével mérnek.
Megkapnak mindent
ElŇĎre tudhatj√°k,
Miközben mögötted
Az ujjukat mutatj√°k.

De ne aggódj értem,
Nincsen semmi baj!
IdŇĎnk√©nt elkap
A lelki zivatar.
Amíg ez tartott
A vers végére értem.
Becs√ľlet sz√≥ra
Már magamhoz tértem!

2021-10

0

Vélemény, hozzászólás?