đTU-BI
Meghallgathatod FĂŒredi KrisztiĂĄn elĆadĂĄsĂĄban.

BĂ©kĂ©sen tespedtem a – budapesti repĂŒlĆtĂ©r 2A Ă©rkezĆ terminĂĄljĂĄban talĂĄlhatĂł irodĂĄm forgĂłszĂ©kĂ©ben, a kellemesnek mondhatĂł 23 fokos tavaszi idĆjĂĄrĂĄsban. Ălveztem, ahogy a langyos szellĆ simogatta a frissen borotvĂĄlt arcomat, köszönhetĆen a kivĂĄlĂłan mƱködĆ lĂ©gkondicĂonĂĄlĂĄsnak.  TermĂ©szetesen az irodĂĄn kĂvĂŒl tombolt a nyĂĄr. A hĆmĂ©rsĂ©klet helyenkĂ©nt elĂ©rte a negyvenöt fokot is⊠ A kifutĂłpĂĄlya betonjĂĄn mĂ©rve.

De kit Ă©rdekel a beton, amikor az irodĂĄban kellemes az idĆ. Unatkoztam. Az aznapra tervezett dĂ©lelĆttös 4 repĂŒlĆgĂ©pen mĂĄr landolt, a többi gĂ©p csak valamikor a kĂ©sĆ dĂ©lutĂĄni ĂłrĂĄkban volt vĂĄrhatĂł. Utasok sehol sem mutatkoztak, a csarnokban dolgozĂł kollegĂĄk is visszahĂșzĂłdtak a sajĂĄt kĂ©nyelmes kis birodalmukba. Minden csendes Ă©s kihalt volt. Dolgom nem lĂ©vĂ©n, Ășgy döntöttem, megengedek magamnak nĂ©mi lazulĂĄst. Telt-mĂșlt az idĆ. SzĂ©p lassan kezdet lecsukĂłdni a szemem. Megvallom ĆszintĂ©n, elĂĄlmosodtam. MĂĄr Ă©pp elindultam az ĂĄltalam kijelölt ĂĄlmok fĂ©nyes ösvĂ©nyĂ©n – boldog tudattalansĂĄgba sĂŒppedve -, amikor nyĂlt a kifutĂłk felöli zsilip ajtĂł Ă©s belĂ©pett rajta egy igazi DĂĄma.
ElĆször azt hittem, hogy csak ĂĄlmodom. A lĂĄtvĂĄny, amit az agyam nem akart felfogni, annyira szĂŒrreĂĄlisnak tƱnt, hogy meg kellett csĂpjem magam. (A csĂpĂ©s nyoma mapokig emlĂ©keztetett a jelensĂ©gre). IntĆ Ă©s elrettentĆ pĂ©lda volt ez arra is, hogy munkavĂ©delmi szempontbĂłl miĂ©rt ne dolgozzunk delĂriumos ĂĄllapotban.
A hölgy hasonlĂtott egy igazi filmsztĂĄrra, aki most lĂ©pett ki Las-Vegas legjobb kaszinĂłjĂĄbĂłl egy revĂŒszereplĂ©s utĂĄn. GyönyörƱ, 45 körĂŒli, extra mĂłdon kikent-kifent arcĂș, bodorĂtott szĆke. Az összhatĂĄs: Mint egy vattacukor bolt kirakata. Habos rĂłzsaszĂn, rettentĆen szƱk kosztƱmbe bĂșjtatott, pĂĄrduc alak Ă©s vĂ©rvörös rĂșzs a szĂĄjon. Extra mĂ©retƱ, lila tollboa a nyakon. Kis mĂ©retƱ, a ruhĂĄval egyszĂnƱ, hĂșzĂłs bĆrönd Ă©s retikĂŒl. Huszonöt centis tƱsarkak Ă©s hatalmas karimĂĄjĂș, rĂłzsaszĂn kalap. Maga volt a magyar Ă©rtelmezĆ kĂ©ziszĂłtĂĄr leĂrĂĄsa szerinti klasszikus DĂva. A nĆ megĂĄllt a terminĂĄl közepĂ©n, kimĂ©rt mozdulattal letĂĄmasztotta a bĆröndöt, majd lebiggyesztett szĂĄjjal lassan körĂŒlnĂ©zett. Amikor meglĂĄtott, szĂ©les mosollyal az arcĂĄn intett egyet mintha csak egy rĂ©gi ismerĆst lĂĄtott volna Ă©s aprĂł tipegĆ lĂ©ptekkel sietve elindult felĂ©m. A kis bĆröndöt Ășgy hĂșzta maga utĂĄn, hogy annak szinte a kereke sem Ă©rte a földet. SiettĂ©ben fogta a kalapjĂĄt, hogy a sajĂĄt maga keltette forgĂłszĂ©l le ne repĂtse a fejĂ©rĆl azt. Az Ćt körĂŒl lengĆ illatfelhĆbe burkolĂłdzva odaĂ©rt az asztalomhoz, elĆvette a legbĂĄjosabb (valĂłszĂnƱleg ezerszer gyakorolt) mosolyĂĄt. Megrebegtette kilomĂ©teres szempillĂĄit Ă©s vörös körmeivel dĂszĂtett finom kĂ©zfejĂ©t az ĂĄlla alĂĄ tĂĄmasztva rĂĄkönyökölt az asztalomra.
Kicsit közelebb tolta hozzĂĄm az arcĂĄt Ă©s bĂșgĂł ausztrĂĄl akcentussal azt mondta: HellĂł!
Ăs itt ĂĄlljunk meg egy szĂłra. NĂ©mi technikai jellegƱ magyarĂĄzat szĂŒksĂ©ges az elkövetkezendĆkhöz. Az ausztrĂĄlokrĂłl kĂ©t sztereotĂpia terjedt el a nagyvilĂĄgban. Az egyik szerint, ha egy ausztrĂĄllal beszĂ©lsz, a beszĂ©lgetĂ©st vedd fel. Egy-kĂ©t hĂłnap mĂșlva, amikor Ășjra visszajĂĄtszod neki, nem fogja megĂ©rteni a sajĂĄt szavait. SlendriĂĄn mĂłdon hasznĂĄljĂĄk az angol nyelvet. Nem figyelnek oda se a nyelvtanra, sem pedig a kiejtĂ©sre. De mivel egymĂĄs között is Ăgy beszĂ©lnek, ez nekik mĂĄr fel sem tƱnik. Szerintem ez egy marhasĂĄg, de a köztudatban mĂ©gis ez Ă©l. A mĂĄsik, ami – a törtĂ©net szempontjĂĄbĂłl fontosabb – hogy az ausztrĂĄlok kĂ©pesek olyan rövid, tömör tĆmondatokban beszĂ©lni, ahogy az ĂĄltalunk ismert vilĂĄgegyetemben sehol senki. KĂ©pesek egy-kĂ©t szĂłban komplett mondatokat alkotni Ă©s ezen a rövidĂtett nyelven kommunikĂĄlni. PĂ©ldĂĄul, ha kĂ©t magyar talĂĄlkozik az utcĂĄn, akkor a pĂĄrbeszĂ©d valahogy Ăgy hangzik:
Szia! Hogy vagy? Csalåd rendben? Ezer éve nem låttalak, mesélj!
Köszi megvagyunk, nincs semmi gondâŠstb. lehetne folytatni akĂĄr napestig. De a mi nyelvĂŒnk nem jĂł pĂ©lda, mi ugyanis hajlamosak vagyunk köztudottan mindent bĆ lĂ©re ereszteni. A Britek, a maguk hƱvös tĂĄvolsĂĄg tartĂĄsĂĄval ugyanebben a szituĂĄciĂłban azt mondjĂĄk:
– Hello! How are you?
– Thanks, Iâm fine.
Ezzel szemben az ausztrĂĄlok megoldĂĄsa lĂ©nyegre törĆbb:
– Hmmmm?
– Yeah!
⊠Ăs ebben benne van az elmĂșlt tĂz Ă©v összes esemĂ©nye, a tavalyi karĂĄcsonnyal egyĂŒtt. Ćk jĂłl meg is Ă©rtik egymĂĄst, mindenki mĂĄs szĂĄmĂĄra viszont katasztrĂłfa.
SzĂłval, hol is tartottam?
TehĂĄt a dĂva rĂĄkönyökölt az asztalra Ă©s bĂșgĂł hangon azt mondta: HellĂł!
RĂ©szben az ĂĄlmossĂĄgtĂłl, a lĂĄtvĂĄnytĂłl, valamint az irodĂĄmba hatolĂł komplett parfĂŒmbolt illatĂĄtĂłl kĂĄbultan vĂĄlaszoltam:
– HellĂł! what can I help you?
Mosolyogva picit kacsintott és azt mondta:
– Tubi!
ErrĆl a kĂ©t szĂłrĂłl a legalĂĄbb nyolc osztĂĄlyt vĂ©gzett honpolgĂĄrnak (Nem, nem a hat elsĆ, kĂ©t mĂĄsodik kombinĂĄciĂłra gondoltam!), rögtön Shakespeare neve ugrik be. A magasabban kĂ©pzettek talĂĄn folytatni is tudjĂĄk. HĂĄla neveltetĂ©semnek Ă©n a mĂĄsodik kategĂłriĂĄhoz tartozom, Ăgy csĂpĆbĆl vĂĄlaszoltam vissza:
– ⊠or not to be, that is the questionâŠ
A nĆ elĆször lĂĄthatĂłan meglepĆdött, nem erre a vĂĄlaszra vĂĄrt, bĂĄrmi is legyen az, amit kĂ©rdezni szeretett volna. De aztĂĄn felfogta a helyzet abszurditĂĄsĂĄt Ă©s csilingelĆ hangon felkacagott
– Oh no! Tu-bĂ!!
IsmĂ©telte meg a korĂĄbbi informĂĄciĂłt, vĂĄltozatlan hangsĂșllyal. Nem Ă©rtettem mit akar ezzel mondani âŠVisszakĂ©rdeztem tehĂĄt:
– Pardon. To be what?
A csodaszĂ©p arcon egy eddig lĂĄthatatlan barĂĄzda tƱnt fel a rĂ©snyire összeszƱkĂŒlt szeme sarkĂĄban. MĂ©g mindig kedvesen, de mĂĄr nĂ©mi tĂŒrelmetlensĂ©ggel a hangjĂĄban, lassan szĂłtagolva Ăgy szĂłlt:
– T-U-B-Ă!!
Kezdtem magam kĂ©nyelmetlenĂŒl Ă©rezni, a korĂĄbbi kĂĄbulatomnak mĂĄr nyoma sem volt. Nem Ă©rtettem mit akar ezzel mondani. AztĂĄn leesett a fatantusz. NyĂĄr van, a termĂ©szet gĂ©pezete nagyban dĂŒbörög, rengeteg a rovar odakint. A ruhĂĄja szĂne miatt a mĂ©hek is gazdag virĂĄgnak hihettĂ©k Ă©s lehet, hogy itt a problĂ©ma⊠Gondoltam Ă©n âŠLelkesen imitĂĄltam egy mĂ©hecske szĂĄrnymozgĂĄsĂĄt a karommal Ă©s közben kettĆt mutattam az ujjaimmal:
– Oh! Excuse me. Two bee? Where?
Ebben a pillanatban szakadt el nĂĄla a tĂŒrelem cĂ©rnĂĄja vĂ©gleg. A korĂĄbbi tĂŒnemĂ©ny a mĂĄsodperc tört rĂ©sze alatt vĂĄltozott ĂĄt tombolĂł fĂșriĂĄvĂĄ. ĆrĂŒlten forgĂł szemmel, hatalmas emberevĆ vĂ©res szĂĄjjal – mint egy szörnyeteg, aki el akarja pusztĂtani a vilĂĄgot – toporzĂ©kolt, miközben eres kezĂ©vel verte az asztalt Ă©s fennhangon ordĂtozott:
– TU-BI!!! TU-BI!!! TU-BI!!! TU-BI!!!
Az ĆrĂŒletĂ©t nĂ©zve egy hatalmasra nĆtt megbolondult galamb jutott az eszembe. MĂ©g a fejmozgĂĄs is stimmelt. (ElnĂ©zĂ©st kĂ©rek a galamboktĂłl)
PĂĄr perc elteltĂ©vel a szörnyeteg megnyugodott, amikor lĂĄtta, hogy a tĂ©bolyĂĄt rezignĂĄlt arccal nĂ©zem vĂ©gig. VonĂĄsai kisimultak, a csapkodĂĄs is abba maradt, gondos mozdulatokkal megigazĂtotta a ruhĂĄjĂĄt Ă©s visszavĂĄltozott gyönyörƱ nĆvĂ©. Felöltötte arcĂĄra a jĂłl ismert mosolyt Ă©s bƱbĂĄjos hangon, megszĂłlalt, mintha az elmĂșlt pillanatok soha meg sem törtĂ©ntek volna.
– KhmmâŠOk. This is terminal 2A or terminal 2B?
Ăgy azĂ©rt mĂĄr sokkal egyszerƱbb volt a dolgom.
– Yes Madam! Of course. You are here, terminal 2B.
BĂłlintott egyet, csĂŒcsörĂtett, sarkon fordult Ă©s ahogy jött, Ășgy tĂĄvozott forgĂłszĂ©lkĂ©nt a csarnok mĂĄsik oldalĂĄn. RĂłzsaszĂn ĂĄlomkĂ©nt, parfĂŒm-felhĆbe burkolĂłdzva, sietĆs, aprĂł koppanĂĄsokkal.
MiutĂĄn eltƱnt, azon elmĂ©lkedtem, mennyire szĂ©p a magyar nyelv, mennyire vĂĄlasztĂ©kosan lehet kifejezni magunkat rajta. A gondolataimmal idĂĄig jutottam, amikor megĂ©rkezett a kanadai hazatoloncoltakat szĂĄllĂtĂł gĂ©p. A becsukĂłdĂł zsilipajtĂł tĂșloldalĂĄrĂłl mĂ©g beszƱrĆdött egy mĂ©retes honleĂĄnyunk jajveszĂ©kelĂ©se
JĂJJ! GUSZTĂĂĂ!!! Ă BĂGĂDZSIMBĂN MĂRĂDT Ă CSĂRDZSOLĂM!!*
*- Jaj Guszti, a csomagomban maradt a töltĆm!
2021-08