Kanegér

🔉TU-BI

Meghallgathatod FĂŒredi KrisztiĂĄn elƑadĂĄsĂĄban.

lila ruhás nƑ

BĂ©kĂ©sen tespedtem a – budapesti repĂŒlƑtĂ©r 2A Ă©rkezƑ terminĂĄljĂĄban talĂĄlhatĂł irodĂĄm forgĂłszĂ©kĂ©ben, a kellemesnek mondhatĂł 23 fokos tavaszi idƑjĂĄrĂĄsban. Élveztem, ahogy a langyos szellƑ simogatta a frissen borotvĂĄlt arcomat, köszönhetƑen a kivĂĄlĂłan mƱködƑ lĂ©gkondicĂ­onĂĄlĂĄsnak.  TermĂ©szetesen az irodĂĄn kĂ­vĂŒl tombolt a nyĂĄr. A hƑmĂ©rsĂ©klet helyenkĂ©nt elĂ©rte a negyvenöt fokot is
  A kifutĂłpĂĄlya betonjĂĄn mĂ©rve.

B-A rém

De kit Ă©rdekel a beton, amikor az irodĂĄban kellemes az idƑ. Unatkoztam. Az aznapra tervezett dĂ©lelƑttös 4 repĂŒlƑgĂ©pen mĂĄr landolt, a többi gĂ©p csak valamikor a kĂ©sƑ dĂ©lutĂĄni ĂłrĂĄkban volt vĂĄrhatĂł. Utasok sehol sem mutatkoztak, a csarnokban dolgozĂł kollegĂĄk is visszahĂșzĂłdtak a sajĂĄt kĂ©nyelmes kis birodalmukba. Minden csendes Ă©s kihalt volt. Dolgom nem lĂ©vĂ©n, Ășgy döntöttem, megengedek magamnak nĂ©mi lazulĂĄst. Telt-mĂșlt az idƑ. SzĂ©p lassan kezdet lecsukĂłdni a szemem. Megvallom ƑszintĂ©n, elĂĄlmosodtam. MĂĄr Ă©pp elindultam az ĂĄltalam kijelölt ĂĄlmok fĂ©nyes ösvĂ©nyĂ©n – boldog tudattalansĂĄgba sĂŒppedve -, amikor nyĂ­lt a kifutĂłk felöli zsilip ajtĂł Ă©s belĂ©pett rajta egy igazi DĂĄma.
ElƑször azt hittem, hogy csak ĂĄlmodom. A lĂĄtvĂĄny, amit az agyam nem akart felfogni, annyira szĂŒrreĂĄlisnak tƱnt, hogy meg kellett csĂ­pjem magam. (A csĂ­pĂ©s nyoma mapokig emlĂ©keztetett a jelensĂ©gre). IntƑ Ă©s elrettentƑ pĂ©lda volt ez arra is, hogy munkavĂ©delmi szempontbĂłl miĂ©rt ne dolgozzunk delĂ­riumos ĂĄllapotban.
A hölgy hasonlĂ­tott egy igazi filmsztĂĄrra, aki most lĂ©pett ki Las-Vegas legjobb kaszinĂłjĂĄbĂłl egy revĂŒszereplĂ©s utĂĄn. GyönyörƱ, 45 körĂŒli, extra mĂłdon kikent-kifent arcĂș, bodorĂ­tott szƑke. Az összhatĂĄs: Mint egy vattacukor bolt kirakata. Habos rĂłzsaszĂ­n, rettentƑen szƱk kosztƱmbe bĂșjtatott, pĂĄrduc alak Ă©s vĂ©rvörös rĂșzs a szĂĄjon. Extra mĂ©retƱ, lila tollboa a nyakon. Kis mĂ©retƱ, a ruhĂĄval egyszĂ­nƱ, hĂșzĂłs bƑrönd Ă©s retikĂŒl. Huszonöt centis tƱsarkak Ă©s hatalmas karimĂĄjĂș, rĂłzsaszĂ­n kalap. Maga volt a magyar Ă©rtelmezƑ kĂ©ziszĂłtĂĄr leĂ­rĂĄsa szerinti klasszikus DĂ­va. A nƑ megĂĄllt a terminĂĄl közepĂ©n, kimĂ©rt mozdulattal letĂĄmasztotta a bƑröndöt, majd lebiggyesztett szĂĄjjal lassan körĂŒlnĂ©zett. Amikor meglĂĄtott, szĂ©les mosollyal az arcĂĄn intett egyet mintha csak egy rĂ©gi ismerƑst lĂĄtott volna Ă©s aprĂł tipegƑ lĂ©ptekkel sietve elindult felĂ©m. A kis bƑröndöt Ășgy hĂșzta maga utĂĄn, hogy annak szinte a kereke sem Ă©rte a földet. SiettĂ©ben fogta a kalapjĂĄt, hogy a sajĂĄt maga keltette forgĂłszĂ©l le ne repĂ­tse a fejĂ©rƑl azt. Az Ɛt körĂŒl lengƑ illatfelhƑbe burkolĂłdzva odaĂ©rt az asztalomhoz, elƑvette a legbĂĄjosabb (valĂłszĂ­nƱleg ezerszer gyakorolt) mosolyĂĄt. Megrebegtette kilomĂ©teres szempillĂĄit Ă©s vörös körmeivel dĂ­szĂ­tett finom kĂ©zfejĂ©t az ĂĄlla alĂĄ tĂĄmasztva rĂĄkönyökölt az asztalomra.
Kicsit közelebb tolta hozzĂĄm az arcĂĄt Ă©s bĂșgĂł ausztrĂĄl akcentussal azt mondta: HellĂł!
És itt ĂĄlljunk meg egy szĂłra. NĂ©mi technikai jellegƱ magyarĂĄzat szĂŒksĂ©ges az elkövetkezendƑkhöz. Az ausztrĂĄlokrĂłl kĂ©t sztereotĂ­pia terjedt el a nagyvilĂĄgban. Az egyik szerint, ha egy ausztrĂĄllal beszĂ©lsz, a beszĂ©lgetĂ©st vedd fel. Egy-kĂ©t hĂłnap mĂșlva, amikor Ășjra visszajĂĄtszod neki, nem fogja megĂ©rteni a sajĂĄt szavait. SlendriĂĄn mĂłdon hasznĂĄljĂĄk az angol nyelvet. Nem figyelnek oda se a nyelvtanra, sem pedig a kiejtĂ©sre. De mivel egymĂĄs között is Ă­gy beszĂ©lnek, ez nekik mĂĄr fel sem tƱnik. Szerintem ez egy marhasĂĄg, de a köztudatban mĂ©gis ez Ă©l. A mĂĄsik, ami – a törtĂ©net szempontjĂĄbĂłl fontosabb – hogy az ausztrĂĄlok kĂ©pesek olyan rövid, tömör tƑmondatokban beszĂ©lni, ahogy az ĂĄltalunk ismert vilĂĄgegyetemben sehol senki. KĂ©pesek egy-kĂ©t szĂłban komplett mondatokat alkotni Ă©s ezen a rövidĂ­tett nyelven kommunikĂĄlni. PĂ©ldĂĄul, ha kĂ©t magyar talĂĄlkozik az utcĂĄn, akkor a pĂĄrbeszĂ©d valahogy Ă­gy hangzik:
Szia! Hogy vagy? Csalåd rendben? Ezer éve nem låttalak, mesélj!
Köszi megvagyunk, nincs semmi gond
stb. lehetne folytatni akĂĄr napestig. De a mi nyelvĂŒnk nem jĂł pĂ©lda, mi ugyanis hajlamosak vagyunk köztudottan mindent bƑ lĂ©re ereszteni. A Britek, a maguk hƱvös tĂĄvolsĂĄg tartĂĄsĂĄval ugyanebben a szituĂĄciĂłban azt mondjĂĄk:
– Hello! How are you?
– Thanks, I’m fine.
Ezzel szemben az ausztrĂĄlok megoldĂĄsa lĂ©nyegre törƑbb:
– Hmmmm?
– Yeah!

 És ebben benne van az elmĂșlt tĂ­z Ă©v összes esemĂ©nye, a tavalyi karĂĄcsonnyal egyĂŒtt. Ɛk jĂłl meg is Ă©rtik egymĂĄst, mindenki mĂĄs szĂĄmĂĄra viszont katasztrĂłfa.
SzĂłval, hol is tartottam?
TehĂĄt a dĂ­va rĂĄkönyökölt az asztalra Ă©s bĂșgĂł hangon azt mondta: HellĂł!
RĂ©szben az ĂĄlmossĂĄgtĂłl, a lĂĄtvĂĄnytĂłl, valamint az irodĂĄmba hatolĂł komplett parfĂŒmbolt illatĂĄtĂłl kĂĄbultan vĂĄlaszoltam:
– HellĂł! what can I help you?
Mosolyogva picit kacsintott és azt mondta:
– Tubi!
ErrƑl a kĂ©t szĂłrĂłl a legalĂĄbb nyolc osztĂĄlyt vĂ©gzett honpolgĂĄrnak (Nem, nem a hat elsƑ, kĂ©t mĂĄsodik kombinĂĄciĂłra gondoltam!), rögtön Shakespeare neve ugrik be. A magasabban kĂ©pzettek talĂĄn folytatni is tudjĂĄk. HĂĄla neveltetĂ©semnek Ă©n a mĂĄsodik kategĂłriĂĄhoz tartozom, Ă­gy csĂ­pƑbƑl vĂĄlaszoltam vissza:
– 
 or not to be, that is the question

A nƑ elƑször lĂĄthatĂłan meglepƑdött, nem erre a vĂĄlaszra vĂĄrt, bĂĄrmi is legyen az, amit kĂ©rdezni szeretett volna. De aztĂĄn felfogta a helyzet abszurditĂĄsĂĄt Ă©s csilingelƑ hangon felkacagott
– Oh no! Tu-bĂ­!!
IsmĂ©telte meg a korĂĄbbi informĂĄciĂłt, vĂĄltozatlan hangsĂșllyal. Nem Ă©rtettem mit akar ezzel mondani 
VisszakĂ©rdeztem tehĂĄt:
– Pardon. To be what?
A csodaszĂ©p arcon egy eddig lĂĄthatatlan barĂĄzda tƱnt fel a rĂ©snyire összeszƱkĂŒlt szeme sarkĂĄban. MĂ©g mindig kedvesen, de mĂĄr nĂ©mi tĂŒrelmetlensĂ©ggel a hangjĂĄban, lassan szĂłtagolva Ă­gy szĂłlt:
– T-U-B-Í!!
Kezdtem magam kĂ©nyelmetlenĂŒl Ă©rezni, a korĂĄbbi kĂĄbulatomnak mĂĄr nyoma sem volt. Nem Ă©rtettem mit akar ezzel mondani. AztĂĄn leesett a fatantusz. NyĂĄr van, a termĂ©szet gĂ©pezete nagyban dĂŒbörög, rengeteg a rovar odakint. A ruhĂĄja szĂ­ne miatt a mĂ©hek is gazdag virĂĄgnak hihettĂ©k Ă©s lehet, hogy itt a problĂ©ma
 Gondoltam Ă©n 
Lelkesen imitĂĄltam egy mĂ©hecske szĂĄrnymozgĂĄsĂĄt a karommal Ă©s közben kettƑt mutattam az ujjaimmal:
– Oh! Excuse me. Two bee? Where?
Ebben a pillanatban szakadt el nĂĄla a tĂŒrelem cĂ©rnĂĄja vĂ©gleg. A korĂĄbbi tĂŒnemĂ©ny a mĂĄsodperc tört rĂ©sze alatt vĂĄltozott ĂĄt tombolĂł fĂșriĂĄvĂĄ. ƐrĂŒlten forgĂł szemmel, hatalmas emberevƑ vĂ©res szĂĄjjal – mint egy szörnyeteg, aki el akarja pusztĂ­tani a vilĂĄgot – toporzĂ©kolt, miközben eres kezĂ©vel verte az asztalt Ă©s fennhangon ordĂ­tozott:
– TU-BI!!! TU-BI!!! TU-BI!!! TU-BI!!!
Az ƑrĂŒletĂ©t nĂ©zve egy hatalmasra nƑtt megbolondult galamb jutott az eszembe. MĂ©g a fejmozgĂĄs is stimmelt. (ElnĂ©zĂ©st kĂ©rek a galamboktĂłl)
PĂĄr perc elteltĂ©vel a szörnyeteg megnyugodott, amikor lĂĄtta, hogy a tĂ©bolyĂĄt rezignĂĄlt arccal nĂ©zem vĂ©gig. VonĂĄsai kisimultak, a csapkodĂĄs is abba maradt, gondos mozdulatokkal megigazĂ­totta a ruhĂĄjĂĄt Ă©s visszavĂĄltozott gyönyörƱ nƑvĂ©. Felöltötte arcĂĄra a jĂłl ismert mosolyt Ă©s bƱbĂĄjos hangon, megszĂłlalt, mintha az elmĂșlt pillanatok soha meg sem törtĂ©ntek volna.
– Khmm
Ok. This is terminal 2A or terminal 2B?
Így azĂ©rt mĂĄr sokkal egyszerƱbb volt a dolgom.
– Yes Madam! Of course. You are here, terminal 2B.
BĂłlintott egyet, csĂŒcsörĂ­tett, sarkon fordult Ă©s ahogy jött, Ășgy tĂĄvozott forgĂłszĂ©lkĂ©nt a csarnok mĂĄsik oldalĂĄn. RĂłzsaszĂ­n ĂĄlomkĂ©nt, parfĂŒm-felhƑbe burkolĂłdzva, sietƑs, aprĂł koppanĂĄsokkal.

MiutĂĄn eltƱnt, azon elmĂ©lkedtem, mennyire szĂ©p a magyar nyelv, mennyire vĂĄlasztĂ©kosan lehet kifejezni magunkat rajta. A gondolataimmal idĂĄig jutottam, amikor megĂ©rkezett a kanadai hazatoloncoltakat szĂĄllĂ­tĂł gĂ©p. A becsukĂłdĂł zsilipajtĂł tĂșloldalĂĄrĂłl mĂ©g beszƱrƑdött egy mĂ©retes honleĂĄnyunk jajveszĂ©kelĂ©se

JÁJJ! GUSZTÍÍÍ!!! Á BÁGÁDZSIMBÁN MÁRÁDT Á CSÁRDZSOLÓM!!*

*- Jaj Guszti, a csomagomban maradt a töltƑm!

2021-08

0

Vélemény, hozzåszólås?