Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában. Hír-háttér A tévé előtt ülök, nézem ezt a szart.A világban zajló rohadt zűrzavart.Nyugat és kelet feszül most egymásnak,Van, ahol bunkert, máshol sírt ásnak! Sok embert látok, az egyikük vicsorog.Egy másik a háttérben őrülten vigyorog.Kidülledő szemek, izzadó homlok.Az lesz a nyerő, aki megnyomja a gombot? Van egy harmadik, aki a pulpituson állÉs vörösödő fejjel nekik ordibál.Messziről […]
Csak egy nap Telnek az évek és múlnak a hónapok.Köszönöm kérdésed, azt hiszem jól vagyok.Lélegzem, beszélek, néha mozdulokÉs időnként talán magamba fordulok.Minden egyes napom egyformán telik,Hajnal hasadtától késő éjjelig.Változatlan érzések és egyforma arcok,Mindennapi kihívások, értelmetlen harcok. Reggel felkelek a gyógyszert beveszem.Azt mondják használ. Én meg elhiszem.Mindegyik ízetlen, ismeretlen vegyszer,Egy ami hat, a többi az ellenszer.Lefőzöm a kávét, nélküle nem élek.Elmegyek […]
Felkerült a Lélekvándorláshoz a megfelelő hanganyag. Köszönet érte Zsupos Ágnesnek.
Fogadni jó. Ám a fogadás néha veszélyes is lehet. Ez a vers műfaját tekintve valahol melodráma és a Tragikomédia között húzódik. Egyfajta Noire. Valószínűleg lesz belőle hangos változat is.
Fogadás A férfi belépett az éjszakai bárba A füsttel teli helység bizarr homályába. Hosszú, gyűrött ballon, a nyakkendője laza Elsőre is látszott, hogy nem várják őt haza. Csendes este volt, pár perccel tíz után, Verejtékcsepp indult el magas homlokán. Unatkozott talán, vagy csak inni vágyott? Vagy el akarta hagyni egy kicsit a világot? Hosszú lépteivel a bárpulthoz lépett És elfoglalt […]
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában. A Múzsa illata A Múzsám, aki egykor ihletet adott, Ma reggel végleg faképnél hagyott.Felkelt és csendben felöltözött,Fogta a bőröndjét és elköltözött.Elvitte magával minden ötletem,A kézirataim és az összes jegyzetem.Kirámolta fejemből a gondolt szavakat,Nem hagyott mást hátra, csak üres polcokat.A szívemből a múltat ollóval kivágta,A jelent és a jövőt röhögve szanálta.A betűket először szavakba rendezte,Aztán felgyújtotta! […]
Ez a vers az amelyért pokolra fogok kerülni. Ez biztos! A Hitetlenke egy régóta tervezett mese. A maga nemében egyszerre bájos és ugyanakkor megrendítő. A mai nappal felkerült hozzá a hang is. Köszönet érte Zsupos Ágnesnek…
Meghallgathatod Zsupos Ági előadásában. Hitetlenke Valamikor régen, a múlt század elején,Egy ódon kisvároska csendes peremén,Földig érő, kopott kabátjában,Kislány bandukolt a sötét éjszakában. Csuklyával takarta csúnyácska arcát,Köpenye elfedte törékeny alakját.Bal karja könyéktől furcsán volt megtörve,Paralízis húzta mindörökre görcsbe. Fal mellett osont, mint egy kóbor lélek,Nem hallatszott sehonnan sem beszéd, sem ének.Sietett, az útjának felét már megtette,Egy közelgő vihar réme fenyegette. […]
A téma az utcán hever… vagyis álldogál az utca szélén. Hogy miért is mondom ezt? Az a Covid19 című írásból kiderül.
Mindig félünk valamitől. Hogy miért? Mert félni mindig KELL valamitől. Mert genetikailag belénk van kódolva. Mert ezt tanultuk és ezt tanítjuk az utódainknak. Vagy talán egyszerűen csak a saját agyunk által üzemeltetett perverzitás állandó adrenalin függősége mondatja velünk, hogy mert félni jó. Folyamatosan félünk a láthatótól, a láthatatlantól, a megfoghatótól és a felfoghatatlantól. Szükségünk van valami olyanra, ami rettegésben tart […]