Mindig félünk valamitől. Hogy miért? Mert félni mindig KELL valamitől. Mert genetikailag belénk van kódolva. Mert ezt tanultuk és ezt tanítjuk az utódainknak. Vagy talán egyszerűen csak a saját agyunk által üzemeltetett perverzitás állandó adrenalin függősége mondatja velünk, hogy mert félni jó. Folyamatosan félünk a láthatótól, a láthatatlantól, a megfoghatótól és a felfoghatatlantól. Szükségünk van valami olyanra, ami rettegésben tart […]
Kiskölyökként, – a nyolcvanas évek elején – nekem csak Tibibá volt. Másoknak Tibor, Tibi, Tibusz vagy éppen „Kopaszkaktusz”. Nem tudom milyen rokonsági fokban álltunk, de az tény, hogy emlékeim szerint szinte mindig ott üldögélt a konyhaasztalunk mellett. Időnként el-el tűnt egy kis időre, néha hosszabbra is, de az biztos, hogy az ideje nagy részét nálunk töltötte. Azt hiszem, felesége […]
Meghallgathatod Borbély Aliz előadásában Felelet Eleknek Eleknek! Kedves Elek! Nem kertelek s felelek neked. Jelen levelemmel, – melyben nem kedvesen, de szellemesen – teszlek helyre, ennek eleget teszek. Nem teljesen versben, mert ebben te lehetsz verhetetlen. Be kell jelentenem: Nekem ez nem megy. Persze, nem lehetetlen, de jelenleg nem nyerhetek s nem lehetek egyetlen megrendezett „E-vers mester” verseny […]
Mai hír: Mészáros Lőrinc* megvette a Tigáz Zrt-t. Van egy álmom… 2038-ban, amikor az első ember vezette űrhajó megérkezik a Marsra, az űrhajó leszáll, az ajtó kinyílik, kiszáll belőle az asztronauta. Szemét végig futtatja a kietlen marsi tájon. Jobbra vörös sivatag, balra pedig … … meglát egy óriás plakátot, amelyen ez áll: „figyelem építési terület! Itt […]
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában. Kedveskéim! Immáron közel egy éve, hogy szemtelen módon szemmelverés áldozata vagyok, mint tudjátok. Mivel a facebook is azt mondta frissítsem az állapotomat, így most megteszem. A kérdésre hogy „Hogy vagy?” A válasz… Ma, miközben a munkámat végeztem egyfolytában az az érzésem volt, hogy valaki figyel. Óvatosan hátra néztem……és megpillantottam az arcát a gyenge fényben. Gyönyörű volt. […]
Látom a gyereket, ahogy hipersebességgel nyomkodja a különböző telekommunikációs eszközeit. Kérdem tőle: – Kicsim, hol vannak a barátaid? – De apa…Hisz mind itt vannak. Éppen velük beszélgetek. Lelki szemeimmel látom a jövőt. Tíz év múlva, amikor már mindennapossá válik az agyba épített kommunikáció: Bambán álló, meredten maga elé néző emberek, némán, konferencia beszélgetést tartanak. 2016
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában. Egy kellemes, langyos, nyári este ültem a forgalmi irodában és néztem a peronon szállingózó embereket. Nyugalom volt. Senki sem zavart azzal, hogy menetjegyet szeretne venni. Az utasok úgy gondolták, ilyenkor már nem jár egyetlen rosszakaratú ellenőr sem. És ebben igazuk is volt. Amikor beérkezett az este tíz órási vonat, a szerelvény fiatal, tapasztalatlan járművezetője lélekszakadva rohant […]
Meghallgathatod Borbély Alíz előadásában Egy hideg, ősz végi, ködös estén a borz ballagott a kerékpárút mentén. A falu határától az erdő felé, közvetlenül az autóút szélén. Nem volt más körülötte, csak a csend. A fejében az járt, hogy minél előbb hazaérjen a családjához. Már csak pár métert kellett megtennie, az illatos, avarral tömöttlyukhoz, melyben az utóbbi időben fészkeltek. A borz […]
Meghallgathatod Füredi Krisztián előadásában. A kép illusztráció Gazsó István, vagy ahogy mindenki hívta Pista, a szerelvény szűk fülkéjének meglehetősen kényelmetlen vezetőülésén foglalt helyet. Rutinos szemmel nézte maga előtt a végtelen sínpályát. Vidám volt. Jó kedvének alapját az adta, hogy az utolsó szolgálatának utolsó kanyarját vitte, a belső végállomástól a külső végállomás felé. Ha ezt a néhány kilométert maga mögött tudja, […]